Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz."

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból... Okoztam csalódást, és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, amikor már nem bírtam tovább. Örök barátokat szereztem. Szerettek és szerettem. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, és örök hűséget esküdtem, de volt úgy, hogy teljes erővel fejjel mentem a falnak. Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben, és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól, és féltem, hogy elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra. A végén mégis elveszítettem. De túléltem! És még most is élek! Az életet nem csak túlélem, és neked is ajánlom, ezt tedd! ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszíteni, és merészen győzni! Mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.