Az ősz hajnali csöndje, felrepít egy kicsit
Az éjjel már elszaladt, még álmodozom picit
Minden áldott reggel, ahogy őszünk beköszöntött
Bennem az ébredés, eképp érlelődött
Csillámos emlékek, borzolják arcomat
Néha nagyon nehéz, egy magányos alkonyat
Néha olyan nehéz, a múltat újra élni
Néha olyan nehéz… szeretni,… remélni…
Az ősz itt kopogtat ajtómon, de nem szól
Magányos most ő is, már fáradt az avartól
Olyan sokszor járta már körbe a világot
Tán nem is tudok olyat, amit még nem látott
Az ősz mindnyájunknak, egy kis elmúlást hoz
Vibráló emlékek, mint a délibábok
Emlékezz most Te is, mi rég kedves volt
Emlékezz a szépre, hol boldogságod honolt…
Ősz apánk, ősz fején, hordoz mindig minket
Abba őszült bele, hogy látta lépteinket
Mert mikor boldog vagy, ősz apánk is boldog
De mikor csak sírtál, Ő is veled zokog…
Ehj, sárguló levél, zúgó őszi szellő!…
Tán megsúghatnád nekem, merre visz az erdő!
Mert ősz-erdőben járunk, tudom mindahányan
Annyi fájdalom van, e kegyetlen világban!
Bölcselő ősz apánk, kopogtass be hozzánk!
Hozd el a megértést, azt annyira vágynánk!
Hozzál jó szándékot, hozz egy kedves mosolyt
Hozz el a szívedből… s lesz, ahogy régen volt…
Árvai Attila© 2012-10-19
Kapcsolódó hírek:
Csendes Percek - áhítat.
Ártatlan szerelem.
Lelkem.
Napi Evangélium.