Mindennapok .

Ősz apánk.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Az ősz hajnali csöndje, felrepít egy kicsit Az éjjel már elszaladt, még álmodozom picit Minden áldott reggel, ahogy őszünk beköszöntött Bennem az ébredés, eképp érlelődött Csillámos emlékek, borzolják arcomat Néha nagyon nehéz, egy magányos alkonyat Néha olyan nehéz, a múltat újra élni Néha olyan nehéz… szeretni,… remélni… Az ősz itt kopogtat ajtómon, de nem szól Magányos most ő is, már fáradt az avartól Olyan sokszor járta már körbe a világot Tán nem is tudok olyat, amit még nem látott Az ősz mindnyájunknak, egy kis elmúlást hoz Vibráló emlékek, mint a délibábok Emlékezz most Te is, mi rég kedves volt Emlékezz a szépre, hol boldogságod honolt… Ősz apánk, ősz fején, hordoz mindig minket Abba őszült bele, hogy látta lépteinket Mert mikor boldog vagy, ősz apánk is boldog De mikor csak sírtál, Ő is veled zokog… Ehj, sárguló levél, zúgó őszi szellő!… Tán megsúghatnád nekem, merre visz az erdő! Mert ősz-erdőben járunk, tudom mindahányan Annyi fájdalom van, e kegyetlen világban! Bölcselő ősz apánk, kopogtass be hozzánk! Hozd el a megértést, azt annyira vágynánk! Hozzál jó szándékot, hozz egy kedves mosolyt Hozz el a szívedből… s lesz, ahogy régen volt… Árvai Attila© 2012-10-19

Címkék: 2014/szept/29.