Szoktad e szemlélni a kanyargó folyót?
Imádni otthonod, ez áldott földgolyót?
Szoktad e csodálni, az esti fényeket?
A reggel sugarait, a nappali színeket?
Szoktad e hallgatni, a madarak énekét?
Észrevetted e már, a kismókus rejtekét?
Láttad e már este az égbolt varázslatát?
Számoltad éjjel az égnek sok csillagát?
Suttogtál e reggel, az ébredő rózsának?
Rámosolyogtál e, a reppenő madárnak?
Néztél farkasszemet, a bíborló hajnallal?
Láttad e napunkat, fénylő aranyhajjal?
Hallottad e már, a szerelmes békákat?
Láttad e hajnalban pompázni a fákat?
Beszélgettél e már, a nyíló kisvirággal?
Érezte e szíved, hogy békül a világgal?
Szoktál e arádnak, szépet és jót szólni?
Mikor egyedül van, megsimogatni?
Szoktad e kérdezni, miben segíthetnél?
A szíve öröméért, most mit is tehetnél?
Szoktad e imádni a nőt, ki szeret téged?
Vagy épp azt a férfit, ki éltét adná érted?
Néha fülébe suttogod mennyire szereted?
Hogy nélküle mit sem érne egyetlen életed?
Megfogod e néha az egy szerelmed kezét?
Hozzá bújsz e reggel, vagy nehéz nap éjjelén?
Felkínáltad e már, néki az életed?
Fülébe súgtad e, hogy az övé mindened?
Hálát adtál reggel a szép földanyánkért?
A hajnali napsugár féltő mosolyáért?
Éreztél örömet, hogy itt élsz és lélegzel?
Hogy szíved együtt dobog e szép mindenséggel?
Megtetted e vajon már bármikor ezeket?
Hitben, szeretetben éled az életed?
Hidd meg lélektársam, csak így érdemes élni…
Szíved boldogságát, lelked üdvözségét…
…E csodás teremtésben, csak így fogod elérni…
Árvai Attila© 2012-04-22
Kapcsolódó hírek:
Természet pompázó színei.Fekete István - Szeptember.
Hagyd becsukódni az ajtót
Szabadon választhatsz.
Veled van Istened az ÚR, Ő erős, és megsegít.