Úgy, Kedveseim, hogy Isten egyszer régen lejött a földre körülnézni, és eljátszogatott a szép igazgyöngyökkel.
Becézgette, fényesítgette őket, kérdezgette, hogy érzik magukat a földön.
De a gyöngyök bizony nem feleltek semmit.
Isten gondolkodott egy kicsit, hogy mi lehet ennek a nagy hallgatásnak az oka, s hamarosan rájött:
a gyöngyök azért nem szólnak, mert ők csak egyszerű kis gyöngyök, akik
nem tudnak növekedni, felmelegedni, mosolyogni, s beszélni sem, mert
nincs bennük Élet.
Fogta hát Isten a gyöngyöket, rájuk emelte szelíd szemeit, Életet lehelt
beléjük, hogy érezni tudjanak, majd szétszórta őket a földkerekségen és
azt mondta nekik:
"Szaporodjatok és sokasodjatok! Borítsátok be fényetekkel a mezőket,
melegítsétek fel tüzetekkel az emberek szívét, gyönyörködjenek
mosolyotokban, szeressen titeket minden élő, az erdők, mezők vadjai, az
ég madarai és az emberek az egész földön."
A gyöngyök pedig jó földbe hullottak, ott gyökeret eresztettek, s minden
gyöngyből egy-egy szép gyöngyvirág lett Isten és az egész világ
örömére.
Isten - látván, hogy milyen szépséget alkotott - örömében táncra perdült és így énekelt:
Örülök, ha ragyog a nap,
Örülök, ha felhő-borús,
Hegyek csúcsa köd-koszorús
Édes-kedves szép világ,
Gyöngyből lett a gyöngyvirág!
Villám csapkod, ég morajlik,
Dörgő hangja messze hallik
Záporeső, szivárvány,
Eső után csalogány
Édes-kedves szép világ,
Gyöngyből lett a gyöngyvirág!
A gyöngyvirágok vele énekeltek, csilingelve táncoltak és olyan szépen
mosolyogtak, ahogy csak Isten boldog teremtményei tudnak mosolyogni.
Így teremtette Isten a gyöngyvirágokat.
Kapcsolódó hírek:
Bárkivel Találkozol.
Napi Evangélium.