2014. szeptember 20. – Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”

Lk 8,4-15

Elmélkedés:

Jézus újabb példabeszéddel hívja fel hallgatói figyelmét arra, hogy nem elegendő senki számára, ha jó szívvel hallgatja szavait, hanem mindenkinek életté kell váltania azt. A szívünket megérintő, megérinteni akaró isteni szó útjába sokféle dolog állhat, ami megakadályozhatja, hogy termést, eredményt hozzon életünkben. A gonosz lélek azért akarja kitépni szívünkből e tanítást, hogy a legfontosabbat, az üdvösségünket akadályozza meg. A mindennapi élet gondja könnyen elfordíthatja értelmünket, szívünket az igazság tanításától, s arra kényszerít minket, hogy ne bízzunk Isten ígéretében, ne bízzuk magunkat gondviselésére. Hulljon lelkünkben jó talajra a tanítás, amely az örök élet igéjeként az üdvösségre vezető utat mutatja meg nekünk!
A hasonlat szerint a bőséges termés elsősorban nem az emberi munkának, hanem egyértelműen az isteni közreműködésnek köszönhető. A gyenge termést ígérő, rosszul sikerült magvetés ellenére is bőséges a termés. Talán éppen ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy az evangélium hirdetését végezzük. Az igehirdetőt, aki isteni hívásra vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része hiábavaló. Ha igehirdetésünk emberi gyengeségünk miatt nem sikerül a legfényesebben, nincs okunk aggodalomra, hiszen ha kötelességünket teljesítettük, akkor számíthatunk az isteni közreműködésre, amely biztosítani fogja, hogy munkánk eredményes legyen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Oh áldott Szűz! Oh Magyarországnak kegyes Asszonya! Tekints a mi sok fogyatkozásunkra: szánd meg a mi romlásunkat. Csaknem megholt akit te szerettél; csaknem elfogyott a te országod nemes Asszonyunk. Azért állj elő a te szent Fiadnál. Mondd azt néki: Fiam, az én országomban megfogyatkozott az igazi hit; nincs igazság; nincs isteni félelem; nincs ájtatosság benne. Vízzé vált az ő bora, nagyrészt tévelygésre fordult igaz vallása; elpusztult szentegyháza; megromlott ereje; pogány rabságára adott szabadsága. Elhiggyed, édes hazám, Magyarország, ha a Boldogasszony tanácsát követed, és magadat megeszmélvén, abban eljársz, amit az ő Szent Fia parancsol, foganatja lészen a Szűz könyörgésének.
Pázmány Péter