2014. szeptember 12. – Péntek, Szűz Mária szent neve

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”

Lk 6,39-42

Elmélkedés:

Időnként előfordul, hogy valaki a gyóntatószékben arról beszél, hogy dühös volt, mert a gyerekei vagy a szomszédok felbosszantották, s aztán rögtön elkezdi sorolni, mennyire rossz a gyerek, s mennyi hibája van a szomszédnak. Igyekszem mindjárt az elején leállítani a mások hibájának felsorolását, hiszen nem helyettük kell gyónnia az illetőnek. Igen, sajnos sokszor még a szentgyónásban sem vesszük észre, hogy a másik bűneivel foglalkozunk, pedig ilyenkor éppen a magunkéval kellene. Még itt is a szálkával foglalkozunk és nem a gerendával. Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha lelkünk megtisztítása az első lépés.
Az Istennel való kiengesztelődésünk (azaz a szentgyónás), jó példát szolgáltat arra, hogy miként tudunk kiengesztelődni másokkal. A gyónásnál a lelkünk mélyén így hangzik a kérdés: Istenem meg tudsz nekem bocsátani? Oly sokszor bántottalak meg téged. Meg tudsz nekem bocsátani? És Isten örömmel válaszolja: Igen, megbocsátok.
Pontosan ugyanezt kellene tennünk embertársaink esetében is. Ne a másik ember ellenünk elkövetett bűnét nézzük! Amikor hozzánk lép, ezt kérdezi tőlünk: Meg tudsz nekem bocsátani? És ekkor mi örömmel válaszoljunk erre: Igen, megbocsátok. Elfelejtem a sértést. Nem gondolok többé a megbántásra. Nem emlékezem többé bűnödre.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz