Melinda nevelt kislány volt. Édesapja elhagyta édesanyját mielőtt még
megszületett volna, édesanyja pedig meghalt miután a kislány megszü-
letett. Így édesanyja testvére, és férje elhatározták, hogy magukhoz
veszik a gyereket, és ők fogják felnevelni. A házaspár, Zoltán és Éva
nagyon örültek a kis jövevénynek, mivel nekik nem lehetett saját gyermekük, de ugyanakkor nagyon bánatosak voltak az anya elvesztése miatt.

Melinda szépen cseperedett. Szülei mindent megadtak kislányuknak amire
csak szüksége volt. Megfeszített munkával biztosították a család biztonságos mindennapi betevőjét. Zoli a város legjobb állatorvosaként dolgozott, Éva pedig egy iskolában oktatott felsőbb osztályos tanulókat. Mikor a kislány elérte azt a kort, Zoltán és Éva leültek vele megbeszélni, hogy bizony nem ők a vérszerinti szülei, és elmesélték azt is őszintén gyermeküknek, hogy miként került a családba.

Melinda elég nehezen dolgozta fel ezeket a tényeket, de szülei gondoskodása, odaadó önfeláldozó szeretete mindenért kárpótolta a kislányt. Ezután már Zolit, és Évát nevezte szüleinek. Meli, így becézték szülei, nagyon okos értelmes kislány volt, mivel az iskola után szülei rengeteget foglalkoztak vele, külön órára járatták. Mikor nagyobb lett, a házimunkában is besegített édesanyjának.

Zoli egy nap nagyon fáradtan leverten jött haza a kórházból. Felesége látta
rajta, hogy valami nincs rendben férjénél, és tudakolni kezdte rossz kedvének okát. A férfi megpróbálta azzal magyarázni, hogy nehéz napja volt, nem akarta megijeszteni párját, hogy rosszul lett a munkahelyén. Gondolta, hogy majd jobban lesz ha pihen egy kicsit, hisz nem tudott róla, hogy beteg lenne. Éjszaka azonban egyre erősödő szívgörcsei miatt felesége is megijedt, és azonnal hívta a mentőt, akik rögtön kórházba vitték a férfit. A szokásos vizsgálatok beigazolták, hogy Zolinál nagy baj van. Meg
kell műteni a szívét, közölték az orvosok. Éva és a kislány mindennap meglátogatták "apucit" a kórházban. Az orvosok legyengült szervezetét erősítették Zolinak, hogy meg tudják műteni. Egyik nap Éva épp egyedül
ment be férjéhez, és üresen találta férje ágyát. Az orvosok elmondták a nőnek, hogy akkor éjjel összeomlott a férje vérkeringése, és már nem tudtak segíteni rajta. Nehéz napok következtek ezután.

Éva édesanyja egy időre odaköltözött hozzájuk, hogy segítsen gyermekének, hogy támasza legyen ezekben a nehéz napokban. Meli is
vigasztalhatatlan volt alig tudta elfogadni édesapja halálát. Nagy akarattal
figyelt az órákon, és minden erejét összeszedte, hogy ne rontsa le a jegyeit, és hogy segítsen otthon is édesanyjának a házimunkában.

Egy nap, ahogy hazaért az iskolából, nem találta otthon édesanyját.

-Nen akartalak megijeszteni kislányom, azért nem telefonáltam az iskolába.
Anya a kórházban van be kellett vinni. - mondta Melinek a nagymama.

-Menjünk be hozzá együtt! - mondta a kislány.

Így is történt. Éva nagyon megörült gyermekének, és édesanyjának, de sajnos nem sok jóval bíztatták őket az orvosok. A nő súlyos idegösszeroppanást kapott. A kislány és a nagymama nagyon el voltak keserdve, és egyre azon töprengtek, ahogy hazafelé tartottak, hogy mit lehetne tenni?

Ahogy hazaértek, a kislányt elnyomta az álom. Ilyet még sosem álmodott.

"Ne ijedj meg Tőlem, én nem bántalak Téged! Én minden embert szeretek!
Én vagyok Jézus Krisztus" - mondta neki az Úr.

"Tudom, hogy nagy szükségetek van rám, mert édesapád meghalt, és
anya is a kórházban van!" "Csak hívj kislányom, imádkozzál hozzám, és
ha őszintén hozzám fordulsz, akkor jövök, és segítek nektek!" - és erre
a kislány felébredt.

Elmesélte nagyanyjának, hogy mit álmodott.

A nagyi kissé meglepődött, de csatlakozott Melihez az imában.

"Drága Mennyei Atyánk! Nagyon hálásak vagyunk Neked mindenért, ami
az életben van. Kérünk Téged Drága Jó Uram, hogy gyógyítsd meg Évát.
Melinek az édesanyját, mert nagyon beteg lett. Kérlek Uram ne vedd el
Éva életét, mert nagy szüksége van még rá a családjának! Mindenkor
dícsőítünk, és magasztalunk Téged, és áldunk Téged Uram! Mert Te vagy
a Mindenható Atya Isten! Ámen!" - És ahogy így imádkoztak együtt minkettőjüknek patakzottak a könnyei.

Éva napról-napra jobban érezte magát. Egy hét múlva már a kórházból is
hazaengedték. Egy hónapon belül már tanítani is tudott az iskolában

Azóta minden este együtt imádkozik a család lefekvés előtt.