Várni valamit, valakit, akármit, ami lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán nem jár neked, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle. Csak vele, csak érte, csak általa. De valahogy mégsem történik semmi. Meg kell tanulni hagyni... hagyni, hogy az Élet tegye a dolgát. Ez a legnehezebb, de hidd el, van terve, veled is, mással is. Mindennek megvan a maga útja, Neked csak el kell fogadnod. Néha pedig ez a legnehezebb.

 Ha valaki azt mondja, add alább, hagyd ott, te csak menj tovább, erős hittel, mert semmire sem vágysz véletlenül. Egyetlen érzés sem jön csak úgy.

Eljön majd a nap, amikor senki szava sem tud majd letörni. Akkor már erős leszel. Nem fog érdekelni, hogy ki mit mond, hiszen egyetlen dolog lesz biztos számodra: méghozzá az, hogy neked mi az igaz. Benned mi van, számodra mi jó, meg neked mit jelent. Történhet bármi, te biztos leszel annyira magadban, hogy lásd, mi a te utad, és mi az, aminek köze nincs hozzád.

Az új kenyér, mely az asztalon van most,
legyen áldott, és oly finom,
hogy minden falatja ajkadhoz érve
gyógyírként hasson torkodon.
Isten áldása legyen a földön,
mindenkin, ki a földön él,
s ne tudhassa meg soha senki,
milyen is az, ha nincs kenyér.
Legyen a nappal békés és áldott,
legyen nyugodt az éjszaka,
minden embernek itt a földön,
s áldott legyen az otthona.
Magyarok élnek ezen e tájon
magyar hon ez a hős haza,
Ezer év tépett viharában,
mit nem tudott szétzúzni száz csata.

Tél elején esteledik
A fák ágaikat lesik
Lombtalanul már hetek óta
Bár nem tehetnek maguk sem róla
Elhagyta őket koronájuk
Felesleges már rég az árnyuk
A szelek már mind hidegek
A halvány Nap is idegen
Alattuk este nem jár senki
Nyári vágyakból sincs már semmi
Nincs csókvarázs deres tájon
S ölelő kar szőke lányon
Elvitt mindent az esti fagy
Itt csak sok árva fa maradt
Érzik, a tavasz jötte nélkül
El kell múlni nekik is végül
Hisz ősszel már sok jelből látszott
Amíg a Hold a jéggel játszott
Hogy ez lesz úgyis majd a vége
Jön a halál, a téli béke
És míg a télben alszanak
Álmukban nyárral játszanak.

A vízkereszt második evangéliumi története a következő: amikor Jézus harminc éves lett, elment a Jordán folyóhoz, és ott Keresztelő Szent János megkeresztelte őt. Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Jézus megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust. Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására, az első csodatételeként a vizet borrá változtatta.