Sűrű Fátyol ereszkedik a Földre.
Tejszerű sejtelem fénye
Körülveszi mind az Embert,
Hogy ne emlékezzen az Égre.


Beborítja, emlékeit törli,
Magára marad a Létben.
Embernek tanul lenni most.
Fejlődésnek indul a lélek.


Kevés az, aki ezt felismeri
És arcát a Fény felé emeli.
Kevés az, aki hittel él.
A többit az Anyag elnyeli.


Az Idők Hajnalán történt ez,
De most ritkul a Fátyol,
De még mindig kevés az,
Aki lerakta az Anyagi Világot.


Elfeledték az Otthon Fényét,
Ahonnan lelkük érkezett,
Csak a pénz, a hatalom
Jelent nekik értéket.

0,19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! (5 Mózes)

Soha nem fogjuk élvezni az életünket, ha nem hozunk egy határozott döntést ennek érdekében. Az ördög mestere annak, hogy raboljon tőlünk, és az örömünk az egyik kedvenc célpontja.

A Nehémiás 8:10 szerint az Úr öröme a mi erősségünk. A János 10:10-ben Jézus azt mondja, hogy „a tolvaj” azért jön, hogy öljön, raboljon és pusztítson, viszont Ő azért jött, hogy életünk legyen és örömünk legyen az életben.

 

Víg ünnepre készülődünk, esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban puha vatta hó,
Tűlevél közt víg aranyszál fel-felcsillanó.
Itt is csillog ott is csillog, mint a napsugár,
S csilingelő csöpp csengettyű édes hangja száll,
Akárcsak az erdőben a dalos kismadár.
Csitt, csak! Figyeld mit is suttog szép fenyőfánk most neked?
- Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek szép fenyőfaünnepet!

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.


Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz.

Amit én Karácsonyra szívesen adnék Neked
- nem lesz becsomagolva
- nem lesz rajta szalag sem
- nem a posta hozza és nem kerül egy fillérbe sem.
A lista hosszú, de szívemből jön- ahogy kitárom előtted - mit is adnék.
- Örömöt -ami hálából fakad
- A bimbóból virággá hajló rózsa fenségét
- Az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét, amit nem érdekel a világi siker
- A szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem
- Békét, hogy Te magad légy önön legjobb barátod
- Bölcsességet, hogy megértsd saját hibáid és megbocsásd mások ballépését
- Együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy ahogy van, de nem úgy ahogy te
újraalkotnád legszívesebben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szeretettel nem bánhatok úgy,
mint valami féltve őrzött ritka kinccsel:
a szeretet
mindenekelőtt a szívem tevékenysége.

Az emberi szív
önmagában semmit sem tud létre hozni,
hanem maga is abból nyer tápot és oxigént,
hogy összegyűjti a vért,
megtölti azt élettel, s aztán szétáramoltatja
az egész testben.
S ne feledjük, a szívizom nagy erőkifejtésre
képes és nem fárad el soha.

Mikor szép fejed álomra hajtod Tudom, nincs veled senki sem Leeresztett redőnyöd, zárt ajtód mögött Altatódajkád csak a gyötrelem   Mikor bús fejed álomra hajtod S a köddé folyt időbe néz szemed A fájdalom is csak egy imbolygó folt csupán Te nem tudod, de én ott vagyok veled   Kulcslyukon át osonok be hozzád Szellemszárnyon, mint a képzelet Megigazítom rajtad gyűrött takaród Gyengéden megsimogatom fejed   Egy pillanat, s újra itthon vagyok Sugárzik, melegség járja át szívem Ha te nem is érzed, öröm, hogy én tudom Veled a fényt sikerült ma megérintenem   Mert senki vagyok, ha nem szerethetek Poshadt vizű tó csak egész életem De ha van, ki szomjazza érintésemet Kristályvizet adó forrás lesz szívem.

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Régen történt ez, nagyon régen, s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről sem lehetett odalátni.Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézenfogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt.    Büszke is volt a felhőpapa és a felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa szomszédainak:    - Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle!

A játék nem pusztán örömforrás egy kisgyermek számára, hanem nagyon fontos tanulási terep is, ahol olyan alapvető képességeket sajátít el, amelyek kulcsfontosságú szerepet töltenek be abban, hogy egy óvodáskorú gyermekből zökkenőmentesen legyen sikeres kisiskolás.

Nem baj, ha egy gyermek egyedül játszik, de ha van rá lehetőségünk, néhanap csatlakozzunk gyermekünkhöz. A játék során felmerülő pozitív magatartásformákat így van módunk megerősíteni egy-egy dicsérő szóval, a negatív megnyilvánulásokat pedig kijavítani.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

Az Úré a harc!

Mai igeversünk: : 2Krón. 20:17.
,,Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz."

A történet szerint Jósafát király vezetésével harcra készülnek Izrael fiai. Az Úr előtt állnak az emberek, ezt követően a Szent Szellem rászáll az egyik lévitára, és ez a személy az Úr üzenetét továbbadja a népnek.

Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és, és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.

 

Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát.

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.
Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt az emberiség minden pusztításai mellett is.

Tíz éve rombolták le öngyikos merénylők a Világkereskedelmi Központ ikertornyait. Az elmúlt évtizedben több száz emlékhely létesült szerte az Egyesült Államokban. Mit árulnak el ezek a 2001. szeptember 11. után megváltozott amerikai identitásró

 

 

Az Egyesült Államok legmonumentálisabb emlékműve a Világkereskedelmi Központ egykori helyén fog állni, a Ground Zerónak nevezett területen. Az emlékkomplexum egy nagy parkból, két vízesésből, egy hétemeletes föld alatti múzeumból és öt felhőkarcolóból áll majd, ebből idén, a terrortámadás tizedik évfordulóján egyelőre csak a két vízesést és a parkot adják át (itt követheti végig a terület történetét képekben). A múzeum a tervek szerint jövő szeptemberre készül el, a tornyok pedig az azt követő években.

 

Mást nem kívánok.Gyönyörű vasárnapot.Cili.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Továbblépek szürreális jelenet ez.
De a szívem soha nem távolodik el innen.
Szavamra mondom, szomorú vagyok.
Amit megtanultam, soha nem felejtem el.
Úgy megyek el innen, hogy több vagyok,
mint amikor idejöttem.
És pont emiatt visszatérek majd."
(Út a vadonba - Eddie Vedder: No ceiling)

 

Amikor összedől a világ benned, egy világ, ami tele volt illúziókkal.

Csak úgy szerelmes lettél.

Viszonzatlanul.

Reménykedel.

Az álmodozás megrészegít,mindenről elfelejtkezel.

Aztán eltűnik a szemed elől a köd,minden szürke, ami eddig csodálatos pasztell színekben játszott.

Szürke a gondolat,a jelen a jövő.

Ki szeret engem?

Senki.

Csak itt vagyok, minek?

Kit érdekel, hogy fáj valamim,hogy mi van velem?

Senkit.

Nincs családom, eltűntek.

Nincs tesóm, elmegy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hûség és a megbízhatóság a Kutya legjellemzõbb tulajdonsága. A legnagyobb állóképességgel, állhatatossággal rendelkezik, ami csak elképzelhetõ. Igen család szeretõ. Ha megbomlik a családi harmónia, boldogtalan, és igyekszik a békét gyorsan helyreállítani. A legnagyobb idealisták közöttük találhatók. Önzetlenek, nemcsak saját magukra gondolnak.

A legszebb nap? - A mai.
A legnagyobb akadály? - A félelem
A legkönnyebb? - Tévedni.
Minden rossznak a gyökere? - Az önzés.
A legjobb szórakozás? - A munka.
A legrosszabb kudarc? - A csüggedés.
A legjobb tanító? - A gyerek.
A legfőbb szükségszerűség? - Adni magad.
Mi tesz boldoggá? - Másokért élni.
A legnagyobb tévedés? - A rossz hangulat.
A legközönségesebb érzelem? - A bosszú és a harag.
A legszebb ajándék? - A megértés.
A legnélkülözhetetlenebb?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szeretet hatalma mérhetetlen, beragyogja a Hold fölötti égboltot, és csillagmagasságokig tör. Aki szeret, mintha égi utakon járna.

Egy másik világ! Végtelen múlttal, emlékkel, ismeretlen érzésekkel. Belebújni egy másik ember lelkébe nagyobb kaland, mintha egy idegen bolygóra lépnél. Érthetetlen világ! A szavaink egyformák, csakhogy neki mást jelentenek.

 Teliholdas tiszta éjjel,
Ott ülök az ablakodban.
Kinézel. Én rád mosolygok,
Együtt érzek bánatodban.

Bár elborult most az ég,
Felhők takarják el szemem.
Ha ablakodon kinéznél,
Most is ott ülök, azt hiszem.

Mert esőfelhő eltakarhat,
Vagy hófelhő is talán.
Feledni én el nem foglak,
Hisz ezért vagyok barát.

A szél közben ideröppent,
A felhők tovaszálltak,
Ha ablakodon kitekintesz,
Integethetsz Holdsugárnak.

Hold fénye világít sötét éjben,
Eszedbe jutok én is talán,
Mert valahol a messzeségben,
Rád gondol egy Holdsugár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oly nehéz volt rád találni.
Ily kedves baráttól, kedvességet várni.
Nem akarok olyan sokat,
Csak látni a mosolyodat.
Az se kell, hogy felém szálljon,
Csak legyél örökre a barátom.

 

Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni. Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett.