Minden ami körül vesz

Sűrű Fátyol ereszkedik a Földre.
Tejszerű sejtelem fénye
Körülveszi mind az Embert,
Hogy ne emlékezzen az Égre.

Beborítja, emlékeit törli,
Magára marad a Létben.
Embernek tanul lenni most.
Fejlődésnek indul a lélek.

Kevés az, aki ezt felismeri
És arcát a Fény felé emeli.
Kevés az, aki hittel él.
A többit az Anyag elnyeli.

Az Idők Hajnalán történt ez,
De most ritkul a Fátyol,
De még mindig kevés az,
Aki lerakta az Anyagi Világot.

Elfeledték az Otthon Fényét,
Ahonnan lelkük érkezett,
Csak a pénz, a hatalom
Jelent nekik értéket.

De eltűnik a Fátyol!
Az Égi Fény reánk sugároz.
Keserű sorsa lesz annak,
Aki nem ébred fel az álomból!

Lelkük örökkön fog bolyongani
A setét fellegek között.
Nem találhatnak Haza.
Lelkük a setétséghez kötött.

Tárjuk ki szívünk a Fény felé,
Engedjük, hogy átjárjon.
Emelje a Létezésbe lelkünk,
Az Örök Életet álmodót!

Címkék: cili

Kapcsolódó hírek:

Építő gondolatok Joyce Meyer

Mit üzen az erdő

Majd megöregszel

Mit adhatnék Karácsonyra Neked!

Kommentáld!

Hozzászólások

Szántó Imréné Mária üzente 11 éve

Nagyon szép és jó az olvasmány.
Köszönöm szépen,és örülök hogy többet itt tudsz lenni.
Cili kívánok egészséget.
Isten áldjon.
Szeretettel.Mária.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

A vers moindanivalója ahól sűrű fátyol boritja a tájat melytől nem látni a fénylő eget .....köszönöm ....

Tárjuk ki szívünk a Fény felé,
Engedjük, hogy átjárjon.
Emelje a Létezésbe lelkünk,
Az Örök Életet álmodót!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben