Minden ami körül vesz

Sűrű Fátyol ereszkedik a Földre.
Tejszerű sejtelem fénye
Körülveszi mind az Embert,
Hogy ne emlékezzen az Égre.

Beborítja, emlékeit törli,
Magára marad a Létben.
Embernek tanul lenni most.
Fejlődésnek indul a lélek.

Kevés az, aki ezt felismeri
És arcát a Fény felé emeli.
Kevés az, aki hittel él.
A többit az Anyag elnyeli.

Az Idők Hajnalán történt ez,
De most ritkul a Fátyol,
De még mindig kevés az,
Aki lerakta az Anyagi Világot.

Elfeledték az Otthon Fényét,
Ahonnan lelkük érkezett,
Csak a pénz, a hatalom
Jelent nekik értéket.

De eltűnik a Fátyol!
Az Égi Fény reánk sugároz.
Keserű sorsa lesz annak,
Aki nem ébred fel az álomból!

Lelkük örökkön fog bolyongani
A setét fellegek között.
Nem találhatnak Haza.
Lelkük a setétséghez kötött.

Tárjuk ki szívünk a Fény felé,
Engedjük, hogy átjárjon.
Emelje a Létezésbe lelkünk,
Az Örök Életet álmodót!

Címkék: cili

Kapcsolódó hírek:

Építő gondolatok Joyce Meyer

Mit üzen az erdő

Majd megöregszel

Mit adhatnék Karácsonyra Neked!

Kommentáld!

Hozzászólások

Szántó Imréné Mária üzente 9 éve

Nagyon szép és jó az olvasmány.
Köszönöm szépen,és örülök hogy többet itt tudsz lenni.
Cili kívánok egészséget.
Isten áldjon.
Szeretettel.Mária.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

A vers moindanivalója ahól sűrű fátyol boritja a tájat melytől nem látni a fénylő eget .....köszönöm ....

Tárjuk ki szívünk a Fény felé,
Engedjük, hogy átjárjon.
Emelje a Létezésbe lelkünk,
Az Örök Életet álmodót!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben