Teliholdas tiszta éjjel,
Ott ülök az ablakodban.
Kinézel. Én rád mosolygok,
Együtt érzek bánatodban.
Bár elborult most az ég,
Felhők takarják el szemem.
Ha ablakodon kinéznél,
Most is ott ülök, azt hiszem.
Mert esőfelhő eltakarhat,
Vagy hófelhő is talán.
Feledni én el nem foglak,
Hisz ezért vagyok barát.
A szél közben ideröppent,
A felhők tovaszálltak,
Ha ablakodon kitekintesz,
Integethetsz Holdsugárnak.
Hold fénye világít sötét éjben,
Eszedbe jutok én is talán,
Mert valahol a messzeségben,
Rád gondol egy Holdsugár.
Ki szereti olvasni írásaid,
És szereti, hogy őszinte vagy.
Kinek hiányzol most is,
És köszöni bizalmadat.
Kinek szívében itt a féltés,
Az égbolt Holdfényben ragyog.
Meglephet e furcsa érzés.
Aludj csak szépen... szép legyen álmod
és ha boldogan felnevetsz,
megérzem, hogy arról álmodtál,
akit a legjobban szeretsz.
Aludj csak szépen... aludj Drága
aludj, amíg én ébren vagyok...
csókol a Hold ezüstsugárja
és néznek rád a csillagok.
Aludj csak szépen... aludj csak Kedves,
álmodj csak rólam szépeket
s vigyázok én az álmaidra,
- ki mindenkinél jobban szeret. -
Arannyal szövöm álmaid szárnyát
s hullatok gyémánt-könnyeket...
Aludj, Kedves... kívánok szépen
csendes jóéjszakát Neked!
Fogadjátok szeretettel.Cili.
Kapcsolódó hírek:
Csillagok Vándora: Fátyol,
Építő gondolatok Joyce Meyer
Mit üzen az erdő
Majd megöregszel