Azt szeretném, hogy az embereknek ne legyen gondjuk a megélhetéssel, legyen meleg lakásuk, ételük....

Kívánom minden embernek a barátságot,

a szeretetet, az egészséget...

A végső időkről beszél Jézus a mai evangéliumban. A zsidók nagy megdöbbenésére a jeruzsálemi templom megsemmisüléséről jövendöl. Jézus ezt mondja a templom várható sorsáról: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukács evangélista bátran leírhatta e szavakat, hiszen evangéliumának megírása idején már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásán és a templom lerombolásán, amely 70-ben következett be, tehát az evangélista már megélte azt, hogy Jézus szavai beteljesedtek, valóra váltak.

A hit és az akaratA hit tapasztalatokból születik, de a tapasztalatokért tenni kell. Ezek a tettek nem érdemszerző jócselekedetek, hanem a hívő embernek természetes életmegnyilvánulásai. Jézus nemcsak mondott nekünk valamit, hanem előbb tett is értünk, megváltott minket. Ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy más emberként éljünk, és tegyünk önmagunkért, a másikért és őérte valamit. Ezért Jézus új parancsa nem a tilalmak és engedmények drótkerítése, hanem lehetőség a hit által, egy új értékrend szerinti életre.

1.  Drága Jézus, jelenlétedre vágyakozva jövök most eléd.
   Szeretnélek úgy szeretni, ahogyan te szeretsz engem.
   Soha semmi ne válasszon el engem Tőled.

Jézus szavai a mai evangéliumban a szolgálatra, a szolgáló lelkület fontosságára emlékeztetnek bennünket. Munkánkért fizetséget várunk, ez egészen természetes elvárás. Jó cselekedeteinkért elismerést, jutalmat várunk, ez egészen természetes emberi igény. A szolgálat kilép a viszonzás köréből, legalábbis az önzetlenül, nagylelkűen végzett szolgálat, tegyük azt Isten kedvéért és az ő dicsőségére, vagy embertársaink javára.
Szolgálatnak vagy szolgaságnak azt nevezzük, amikor egy alárendelt személy ura rendelkezésére áll bizonyos feladatok elvégzésében.