Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Minden ami körül vesz

Régebbi hírek

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Minden ami körül vesz hírei

Sárhelyi Erika: Napod leszek

6 hónapja | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom

forrás: rozsakert.bloglap.hu

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 hónapja

Ha a Szeretet lehetnék leülnék a sarokba. Szíved sarkába.

Tovább

Sárhelyi Erika: Lángfelhők alatt

6 hónapja | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Szeretem nézni az izzó hajnalokat,
mikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl
hallgatni, mint rikolt egy korai vonat,
míg elül a hangja, s a pillanatba fúl.

Ahogy a vén háztetők narancsba bújnak,
s arany fény feszül a város homlokára,
íze, s illata lesz az ébredő mának,
mikor a világ a virradatot várja.

És szeretem nézni az alkony parazsát,
ahogy hamvad a táj a lángfelhők alatt.
A szökevény napot az est öleli át,
s a hegyek lábainál bíbor fény fakad.

Életre lobbannak a kandeláberek,
s míg sárga szemük a parkokat vigyázza,
hozzám bújik az éj, mint árva kisgyerek,
ki minden nőben az édesanyát látja.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 hónapja

Ha a Szeretet lehetnék leülnék a sarokba. Szíved sarkába.

Tovább

Sárhelyi Erika: Elmondanám

6 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Elmondanám, amit érzek,
elmondanám, mert nem látsz a szívembe.
Elmondanám, ha elhinnéd,
de csak ülsz a semmibe meredve.
Talán ha bordáim közül
kiemelném, s két kezedbe
tenném lüktető életem,
észrevennéd, mennyi benne
a magam emésztő félelem.
Hétköznapokba fúlt érzéseink
közt tűnik a szenvedély,
túl messzi a magas és
veszélyes a meredély.
Pedig bejárnám veled a
távoli szirteket, s a pokol tüze
se égetne jobban, mint a félsz,
hogy a szerelem elvész,
s nem marad más életünk romjain,
csak néhány üszkösödött emlék.
De én még égni akarok,
lobogó fáklya lennék
két kezed között...
Mit tegyek, ha belőled a vágy
messzire költözött?
Félek, elrabol egyszer tőled
egy szépnek tűnő szerelem,
ne hagyd, ne engedd,
fogd erősen a két kezem.
Elmondanám, ha hagynád,
elmondanám, ha értenéd...
Még feléd nyúlok, kedves.
most még csak tefeléd.

Tovább

Anyáknapjára

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Attila Nagy - Az én anyám virág volt a réten.

Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 hónapja

Ha a Szeretet lehetnék leülnék a sarokba. Szíved sarkába.

Tovább

Hűtlen idő - Édesanyámnak

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

A régi kertben, régi fák alatt,
fázósan ülök álmos reggelen,
emlékeim csendben átkarolnak,
suhannak vélem elmúlt éveken.
.
Hallom lépted, ahogy fürgén sietsz,
jössz felém az ébredő kerten át,
s hozod magaddal a fényben fürdő
puha vánkosok, édes illatát.
.
Szoknyád lágy selyme vidáman lebben,
a szobában szédítő táncot jár,
mily nagy vagy, szemeim az ajtóig
kísérnek, míg halkan kattan a zár.
.
Mi változott? A rügyek ugyanúgy
duzzadnak, zöld nászra készül a táj,
mint azon a szép régi tavaszon,
halvány ránccal, ha vénebb a világ.

Tovább

Kun Magdolna: Én mindig szépeket hozok

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs,
amihez fogható semmi-semmi nincs,
hisz mindent pótolhatunk, ami elveszett,
de új életet kétszer senki nem vehet.

Ezért kell napjainkat vidámabbá tenni,
s ezt a vidámságot örökjognak venni,
mert akkor lesz értelme az emberszületésnek,
ha mosolyt adunk a lélek erejének.

A mosoly az, mi letörli a könnyet,
és elhiteti, hogy élni akkor könnyebb,
ha magunk mögött hagyunk minden fájdalmat,
ami megtöri bennünk az érzésszálakat.

Ezentúl már én is csak szépeket hozok,
hogy derűvel teljen fáradt napotok,
és érezzétek ti is, milyen nagyon fontos,
ha miénk lehet néhány szó,
mely boldogságot hordoz.

Tovább

Kun Magdolna: Míg szívedben élet muzsikál

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Mikor a szomorúság kedvedet szegi,
s a mélabú szemedből könnyeket csal ki,
akkor se engedd, hogy legyőzötté válj,
mindaddig, míg szívedben élet muzsikál.

Te csak hallgasd és hallgasd azt a dallamot,
ami ott legbelül a szívben nyittatott,
s hagyd, hogy üteméből merjen erőt lelked,
mert csak így lehet hős az, aki csatát vesztett

Van, mikor elbukunk, van, mikor győzünk,
mert a világ, s a sorsunk, örök ellenségünk,
de ha hitünket nem adjuk és harcolunk érte,
térdre rogy az ember esküdt ellensége.

Tovább

Eötvös József: Holdvilág.

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett:

Szívesen andalgok akkor
A harmattelt réteken,
És a hallgató természet
Nyúgodalmat ád nekem.

Mint ha aggnak homlokára
Hint ezüstöt az idő,
S nyúgodalmat nyer végtére
A sokáig szenvedő:

Úgy talál e föld nyugalmat,
Ha a nap lement,
És a holdvilág magasról
Rá ezüstöt önt.

forrás: rozsakert.bloglap.hu

Ambrus Balázs: Oly szépek...

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Oly szépek a nyárvégi esték,
A kék levegő csupa lágyság,
Az este megvetette ágyát,
Lefekteti kifáradt testét.

Nektek nem fáj az esték búja?
Az alkony mély szomorúsága?
Mikor mint egy nagy cyprus ága,
Búját az arcotokba fújja?

Ó, zárt ajtók, zárt ablakok,
Óraütések kongó hangja,
Rátok gondolok réveteg:

Sötét utcákon ballagok
S csendesen siratom magamba
Az eliramló életet.

forrás: rozsakert.bloglap.hu

Szép reggelt mindenkinek

7 hónapja | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Az emberi élet bombabiztos törvénye: ahhoz, hogy teljes életet éljünk, meg kell tanulnunk a dolgokat használni és az embereket szeretni, nem pedig a dolgokat szeretni és az embereket használni..."..
John Powell