Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Szelíd, szép betlehemi gyermek:
Az angyalok nem énekelnek
S üvöltenek vad emberek.

Boldog, víg betlehemi jászol:
Sok börtön és kórház világol
És annyi viskó bús, sötét.

Jó pásztorok és bölcs királyok:
Sok farkas és holló kóvályog
S nem látjuk azt a csillagot!

Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?

forrás: hopehely.bloglap.hu

 

Advent

Zöld koszorú, fényes gyertyalángok,
várakozás, alapos önvizsgálat,
húshagyó böjt, furdaló bűnbánat,
süteményillatok, ünnepi dalok.

Miközben az emberek loholnak,
töprengenek, kutatnak, vásárolnak,
főznek, sütnek, mosnak, kóstolgatnak,
keresnek, sugdolóznak, barkácsolnak.

Stop! Minek ez az őrült rohanás!
Jó lenne, ha néha-néha megállnál!
Olykor legalább arra gondolnál,
neked is egy kis pihenőidő jár!
Kérlek,
Kis Jézusnak hagyj helyet a fa alatt!

Forrás: www.poet.hu - magyar versek

Szép pillanatokban gazdag 2. Advent vasárnapot kívánok szeretteiddel. tiszta szívből, és jókedvű készülődést az elkövetkező ünnepi napokra.

Urunk, Jézus Krisztus,
várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van
kívül a világban és bent a szívünkben!
Várjuk eljöveteled,
mert ebben a hazug világban
egyre inkább az igazságra éhezünk.
Annyi igazságtalanság sújtja
a népeket és az embereket.
Várjuk eljöveteled,
mert szomjazzuk a szabadságot,
és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk.
Add vissza reménységünket,
amit elvesztettünk!
Add meg újra a szeretetet azoknak,
akik idegenkedve viselkednek egymással szemben!

A karácsony alkalmával Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk. A történetet a Bibliából ismerhetjük meg, az Újszövetség leírásából. Jézus istállóban született, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, aki férjével, Józseffel, népszámlálásra érkezett Betlehembe. A napkeleti bölcsek, akiket hazánkban „háromkirályok" néven ismerünk, elindultak, hogy ajándékokkal köszöntsék a Megváltót. Útjukon egy csillag vezette el őket Jézushoz.

 

Valahol ..egy rendelőben...

Reggel 8 óra 30 perc...

Betegszállítók kopogtatnak, nyolcvanon túli nénit hoznak messziről.
Átadják, átveszem a papírokat, kiültetik a váróba...
Foghíjas székek, még félig tele a váró, a szélső székre ül...
Botját és jobb időket látott kis táskáját maga mellé teszi a székre. Öreg, kék foltos kezeit összekulcsolva vár...
Adatfelvétel....

Kérdezek melléülve, kedvesen, halk riadt hangú válaszok.
Nyugtatom, nem lesz baj, vérvétel és vizsgálat, semmi más...

Három ember meghal, és felmennek a Mennybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

- Ki vagy te? - kérdezi a kapuban álló az első embert.
- Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.
- Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?
- Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!

- Na és te kivagy?

"Alig van időm meglátogatni szüleimet. Mindig azt hittem ezt ők megértik, de egyszer ezt mondta...
Egy fiatal nő őszintén beszélt a közte és az édesanyja közötti kapcsolatról. Ugye ismerős?

Az anyám 67 éves, kicsit félve odarak nekem néhány körtét – Fiam nem szépek a körték, de jóízűek, tudom, hogy szereted. Elteszem a körtét és a házi tejet is amit az anyám ad, mert szeretem és már indulok is.
Ismét elmegyek, végzem a dolgom, szüleimhez  pedig akkor megyek amikor időm van rá.

Alexej lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.

Ahogy belépett, fia, Anton, és menye, Tatjána, feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.

– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Anton száraz hangon.