Betlehemi fényes csillag
gyúlj ki már az égen, 
árassz békét, szeretetet,
mint valaha régen.

Vágyakozunk életvízért
Betlehembe menni
a Megváltó bölcsőjénél
tisztességet tenni.

Hirdess nekünk örömhimnuszt, 
Isteni kegyelmet, 
lángolj fel ma minden szívben, 
fényes égi jelnek.

Így lehessen nagyon boldog 
a mi karácsonyunk, 
Jó Istenünk, Krisztus által 
ezért imádkozunk.

Téli éjjel, téli álom
hűvös, hideg pillanat,
mely lelkembe belegázol
mint egy űzött éji vad.

Lassan jő a szép karácsony
nyisd meg hát kő szívedet!
Látod? Lassan átitatja
békesség, és szeretet.

Még úr a sötétség,
hosszúak az éjek,
pihen a föld öle,
hideg a tél.

Fénylik a szívekben
rejtező ígéret,
az advent igéje,
életre kél.

Ünnepi koszorú
gyertyái kigyúlnak,
erős a szívekben
a hit, remény.

Egy szűztől születik
megváltó a földre,
kicsiny lesz, de máris
árad a fény.

Koszorún négy gyertya,
vasárnap fellobban
jelzi hogy közeleg
hozzánk Urunk.

Minden új hétvége
fényesebb számunkra
amíg mi hű szívvel
várni fogunk!

 Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.

Mikor reggel felkelsz, kezdj el rögtön élni!

Ne akarj tengődni, kevéssel beérni!

Hisz, ha körül nézel láthatsz szép csodákat,

s hidd, jobb kedvre derít, maga a csodálat.

Lám már az is csoda: – hála él szívedben,

és az, hogy élni jó, erősít hitedben.

Ha látod a Napot feljönni az égen,

s madárdalt hallgatva oldódsz a zenében.

Mikor szép színesnek látod a világot,

mikor teljes szívvel csodálsz egy virágot,

s nem szakítod őt le, hagyod csak, hogy éljen,

hagyod megváltozni, azt hogy színt cseréljen.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.

 Boldognak senki sem születik - azt meg kell teremteni, erre senki nem
tanított bennünket. Tanulni kell a szeretetet, a boldogságot, a harmóniát,
az örömöt, a lelkesedést. Úgy hívják ezt, hogy önmegvalósítás! Nagy
meló ez! Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem
megvalósítani!
És a szeretetre sem sóvárogni kell, nem akarni, foggal, körömmel, hanem
ki kell hoznod magadból! Nem kívülről jön, hanem benned válik valóra, ha
azzá teszed magad: szerető emberré!