<img alt="Network.hu" src="http://sttc.network.hu/images/frontend/hu/menu/n_mainlogo2.png?17437" />

Mindegyik évszaknak van valami bája.
Van aki leszólja, van ki megcsodálja!
Ha kívül hideg van, öltözz melegebben,
a lelked sem fázik, ha van szeretet benn.

Gyújts tüzet, ha fázol, s tested átmelegszik,
lelked is gyújtsd lángra, mert, ha szeret, tetszik!
Arcod a tűz lángja, s mosoly melegítse,
mosolyod más szívét, jobb kedvre derítse.

Hagyd a zord világot, hagyd át melegedni,
fagyot felolvadni, kivirulni, lenni!
Találd meg az okot derűre, vígságra,
öntsd szíved melegét a fagyos világra!

Fekete István-Tél

Cinkék járnak szívem ablakára, a madárkákat réget etetem. De most már néha gondolkodni kezdek; meddig tart vajon az élelem?... Meddig tart kint a tél, bent a meleg, szívem mikor fog elsötétülni, s vágyaim utolsó, szép madara mikor fog búsan elröpülni?.

Fekete István - Egyedül..

Tüzet raktam földes szobámban.
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend és enyém a határ
Borulása és verőfénye.

Minden az enyém itt most, minden!
...A pókhálótól a falevélig,
Üres fészek, halk nyári emlék,
- Távoli ködök és földes hajlék -
A bedőlt, bortalan pincéig.

Az előbb dőlt be... Odanéztem:
Dől?... Hát dőljön, ha dőlni akar.
Csak a pókháló ne szakadjon,
Arany falevél megmaradjon,
S amit az idő és köd takar.

Fekete István szavaival kívánok további szép estét..

,,Nem kívánok ragyogást,

pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyet kívánok.

Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.

Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet,

és kevés embert.

De az aztán Ember legyen!

Fekete István: Ünnep után.

Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
sötét szobákban kopott fenyők,
bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
bádog vasutak és törött hajók,
künn hull a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
mint néma árny oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
sziszegő szél sepri a partokat,
s dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep,
a tél havas csókja most meleg,
és tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
mint az imádság, a legutolsó...

Radnóti Miklós: Téli napsütés .

Radnóti Miklós: Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad

és szertesündörög,

kondérok gőzölögnek,

mint bíbor sült-tökök.

A jégcsap egyre nyúlik,

a csöppje már nehéz,

egy-egy kis tócsa pattan

s szelíden égre-néz.

S ott fönn az égi polcon

hátrább csúszott a hó,

kevés beszédű lettem

s ritkán vitatkozó.

Ebédre várok-é, vagy

talán meg is halok?

lélekként szálldosom majd

horzsolván éjt s napot?

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 3 éve

Kellemes ébredést.

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 3 éve

KELLEMES HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –

S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek…

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 3 éve

KELLEMES HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL.

Áldott, békés, egészségben eltöltött ünnepeket kívánok mindenkinek szeretettel! A világnak azt kívánom: Legyen mindennap az emberek szívében karácsony.