"Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben."
Monica Baldwin.Szeretettel kívánok szép, jó reggelt Mindenkinek !

Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa,
Szívem pici biztatója,
Tavaszomnak elhozója,
Lelkem boldog altatója,
Bánatom elzavarója,
Rózsa, Rózsa, vörös Rózsa!

Rózsa, Rózsa, kedvesem,
Fény ragyog a szemeden,
Beszélsz hozzám kedvesen,
Táncol szavad lelkemen,
Boldogság ül szívemen,
Rózsa, Rózsa, kedvesem!

Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben?

 Isten, amikor Erdély földjét megteremtette,

Pihenőszéket készített magának felette,

Aláhívta a földjéhez tartozó népet,

S oltár-zsámolyul rendelé neki a széket,

Melyet ha lentről nézel felfelé menet,

Láthatod, hogy Erdély fölött ez tartja az eget,

És e földhöz hozzatartozik Csaba népe,

Kinek oltára és menedéke: az Isten széke.

Melynek magasából dúlnak olykor vihar-szelek,

Vagy a békesség áldó fénysugara onnan alápereg,

Mert a vadon lehet fészke is a zúgó zivatarnak,

De lehet ágya is a békének, melyben a csend hallgat.

Egyedül állok. Csepp fények égnek.
Őriznek talán? Ápolnak? Védnek?
Magamban vagyok, magamnak élek,
Tőlem hozzám fut bennem a lélek.

Egyedül vagyok. Ki szeret engem?
Van miért élnem? Van kit szeretnem?
Ki vagyok én? Mondd, ki lakik bennem?
Ha te is itthagysz merre kell mennem?

Meddig ég a tűz, lángolnak fények,
Játszanak velem tündéri lények?

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

"Nincs az a sötét éj...amely után a nap fel ne kelne."
/Léria Dipán/