Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Minden ami körül vesz

Régebbi hírek

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Minden ami körül vesz hírei

Napi evangélium.2019. jun 21

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Térj be az én életembe, hogy üdvösség köszöntsön rám!

Tovább

Százszorszépek - Juliusz Slowacki.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérként szerelmes igéket,
édes volt egyszer megvallani nyilván,
s magunk közt százszor, hogy szeretlek téged.

Bolygani édes hársfaágak enyhén,
virággal kézben és lesütött szemmel,
tépett virágok levelén üzenvén:
Szeretsz... és engem - őrült szerelemmel.

Ifjú tüzünkben mikor összetűztünk,
s békülésünkhöz tanuk nem kellettek,
üzengetősdit a virággal űztünk...
Nem - szólt az egyik, s a másik: egy cseppet.

Utolsó hozzászólás

Szabó Magdolna üzente 5 éve

Legyen szép napod!Olyan mint a rózsa. Üdv:Magdus.

Tovább

Kosztolányi Dezső A földön.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Sosem vagyok én boldogabb,
mint hogyha egymagam
a fűbe rejtem arcomat,
s mélázok gondtalan.

S hallván a föld lehelletét,
hogy lázasan remeg:
megértem, mit tesz e beszéd,
ráhajtva keblemet.

(Törjön föl a rút, dőre gőg
a csillagokra bár,
hozzád jövünk utóbb-előbb
és elborít a sár.)

Én földanyám, én mindenem,
te szültél egykoron!
S viharszavad bús intelem:
te rengeted porom.

A föld keblére fekszem én,
a földre, jó közel.
Nézd, jó anyám, fiad, szegény
csüggedve átölel.

Utolsó hozzászólás

Szabó Magdolna üzente 5 éve

Bizalom nélkül nehéz fenntartani a barátságot!

Tovább

Kosztolányi Dezső A csillagokhoz.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Ó, csillagok, ma újra felkelétek,
s lángokban áll az égi palota,
de én remegve nézek csak felétek.

Ti vagytok a fény, én a föld pora,
ti lángokat sugárzotok örökre,
de én megyek, szép csillagok, tova.

Az ismeretlen mélységekbe dőlve,
meredten alszom, mint fehér halott,
míg szikratengert ontotok a földre.

Ha majd siromba csöndbe porladok...
Ó csillagok, sugárzó csillagok.

Ti voltatok rajongó vágyaim csak!
Kitártam a szivem elébetek,
mindég imádtam azt, mi fény, mi csillag.

Utolsó hozzászólás

Szabó Magdolna üzente 5 éve

Ó, csillagok, ma újra felkeltek!!! Új nap új hét nehéz vagy könnyű ki tudja még.

Tovább

Radnóti Miklós -Tétova óda.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

Utolsó hozzászólás

Szabó Magdolna üzente 5 éve

Mióta készülök, hogy elmondjam neked...az életet...Megalkuvó vers...

Tovább

Szeretni ezt az életet.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.(...)

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás teremtő munka,
alkotás amely megőriz téged!"

Várnai Zseni

Utolsó hozzászólás

Fejér Gizella üzente 5 éve

Köszönöm szépen ...

Böjte Csaba: idézet.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Azt látom nagyon szörnyűnek és fájdalmasnak, hogy a mai társadalom nem hisz a változás lehetőségében, úgy gondolkodik, hogy ha valaki terrorista, az örökké terrorista marad, ha valaki szent ember, az örök életében szent lesz. Holott - szerencsére és sajnos - egyik sem igaz. Arról már nem is beszélve, hogy nem Hófehérkék és vasorrú bábák élnek ezen a földön - mindannyian fényből és sárból gyúrt lelkek vagyunk. Ahogyan mi magunk is irgalomra és nagylelkűségre vágyunk, nekünk is így kellene néznünk mások hibáit és gyarlóságait.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Amikor azzal kell szembesíteni valakit, hogy az élet nem egy habos torta, az sosem könnyű, de nem szabad hazudni. (...) Azt hisszük, hogy jó, ha sterilizáljuk a gyerekek számára a világot, pedig nem: tudatosan fel kell készíteni arra őket, hogy a tetteiknek következményeik vannak. S a pedagógiának pont valahol ez lenne a célja, hogy felkészítse a gyerekeket.
Böjte Csaba

Tovább

A mosoly .

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen:
Nem kerül semmibe, de szívmelengető.
Csak egy pillanatig él, ám az emléke megmarad.
Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot.
Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.
Biztatás a csüggedőnek, erőt önt belé.
Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi
javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel
meg nem ajándékoznak vele.
Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon,
nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra,
mint neki, aki már nem tud mosolyogni.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Köszönöm drága Gizike a hozzá szólást!!! Kívánok szép nyári napot! Most itt nálunk enyhült az idő!! Nincs az a nagy hőség. Szeretettel gondolatban veled vagyok.

Előzmény

Tovább

Dudás Sándor: Csak-csak megvirrad .

5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Szendergőn nyújtóznak bükkök, tölgyek,
fátylas szemüket ki sem nyitják,
még nem hajnallik,
és nem jönnek
fehér köntösökben a nyírfák
harmatos völgyeken át,
zizegő
lombjuk monoton ütemére
visszaalszik a szél is,
nincs erő
és mersz rákérdezni:
mivégre
ez a nagy restség, miért nem dereng
az út, a járható: az irmag,

- hanyatt feküdve mélázgat a csend
s reménykedve: csak-csak megvirrad.