Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Itt élsz mellettem, mégis üres a ház.
Kihűlt az érzelem, kihűlt az ágy.
Nincsenek már szavak, sem mondatok,
ajkunk csendként hallgatott, ha egymás
szemében kerestük az elmúlt tegnapot.
Rozsdamarta emlékeink megporosodva
szunnyadnak jéghideg lelkünk rejtett zugaiba,
s a valaha remélt álmokra szétporladva simul, 
az idő alkotta, barázdált ráncok lenyomata.
Lézengünk egymástól távol gondolatban, 
s a ki nem mondott szavak fájnak a legjobban,
mert érzem, hogy nincs visszaút, 
hisz ahol szó sincs, ott már 
nem segít a múlt.

Ne hidd, hogy csak az orchidea virág.

Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága. Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között. Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.

Időről időre az emberek azt mondják. csak egy kutya vagy csak kutyának költ pénzt?Nem értik a megtett távolságokat, csak egy kutyának eltöltött idő vagy költségek. Mindazonáltal sok olyan pillanatra büszke vagyok csak egy kutya miatt történt.Sok órát töltöttem egy társ mellett, csak egy kutya, és soha nem érzem magam magányosnak.Néhány szomorúbb pillanatom miatt azért történt csak egy kutya, és azokban a sötét napokban, csak egy kutya gyengéd érintése adott nekem kényelmet és hagyta, hogy átlépje a napot.

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen ám!

Koós Attila : Tavaszt ültetek Tavaszt ültetek magamból, Illatokkal körberakom, Színét fonom szép szavakból