<img alt="Network.hu" src="http://sttc.network.hu/images/frontend/hu/menu/n_mainlogo2.png?17437" />

Gondolataink, képzelgéseink adják meg lelkünk alapszínét. Ahogy két egyforma pohár azonnal "más" lesz, ha az egyikbe vörösbort, a másikba sósavat öntünk; így töltenek ki bennünket gondolataink és adják meg lényünk jellegét. Gondolataink, képzelgéseink éppúgy átcsillannak rajtunk, mint a poháron a folyadék.

Láttunk-e már csúnya arcot szépnek?
Szép arcot - visszataszítónak?
Öreg arcot - megfiatalodva, kisimulva?
Fiatal arcot - napok alatt megöregedni?...

Napi evangélium 2020. február 8. – Szombat

Elmélkedés:

A tanítványok immár maguk mögött tudhatják első önálló munkájukat. Mesterüktől, Jézustól megbízást és hatalmat kaptak, s munkájuk után most visszatérnek hozzá. Elmondják tapasztalataikat, de ezt csak Jézus tudja meg, Márk evangélista nem jegyzi le az utókor számára. Azt viszont megtudjuk a történetből, amit amúgy is sejtettünk, hogy elfáradtak. Ezért javasolja nekik Jézus, hogy vonuljanak félre és pihenjenek, de a nagy terv meghiúsul, mert a tömeg megsejti, hogy hová indulnak a bárkával.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Imádság:

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

Kun Magdolna..A nő..

A nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy benne legyen mindaz mi a férfiakban nincsen.

A nők olyanok, mint az igazgyöngyszemek,
melyek minden ékkőnél szebben fénylenek.
Csak akkor váltanak át, halványszürke színre,
ha kicsordul szemükből a fájdalomnak könnye.

Minden nő lélek egy édenkerti rózsa,
a másik nem vágyának örök bódítója,
mely csak akkor ontja igazán édes illatát,
ha férfitenyér érinti meg kitárult szirmát.

Kun Magdolna Magányos estéken

Magányos estéken, mikor senki sincs velem,
nézem a fotód, mama, és rád emlékezem.
Ujjammal megsimítom áldott arcodat,
s azt kérdem magamtól, vajon most hol vagy.

Ott ahol szép lelked otthonra talált,
van-e olyan drága, mama, aki úgy ölelhet át,
ahogyan én öleltelek, ahogyan én szerettelek,
mikor még kezembe tarthattam fáradt kezedet.

Magányos estéken könnyem hullatom,
mert napról-napra nagyobb azon bánatom,
hogy a kettőnk közti távolságot le nem győzhetem,
bárhogy fáj is, mama, hogy nem lehetsz velem.

Derűs ébredést , boldog - szép napot kívánok !

Legyél sikeres , az öröm tegye boldoggá minden percedet , az egészséged jó legyen , s a gond kerüljön nagyon messzire !

Amikor még kicsik voltunk... Pam Brown .

Amikor még kicsik voltunk...

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket.Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk.
Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek.

Ferenczy Klára: Erdő ölén .

Milyen magányosak a fák,
e röghöz kötött csodák...

Mégis, ha az erdőt járom,
ősi élmény, örök álom:
égbe nyúló karok között,
fohászkodó ágak fölött
betekint a napsugár
s fátylat borít, sejtelmeset,
földig érőt, rejtelmeset.
Lágyan lengő fényködén át
feltárul e csodavilág
teli színnel, hanggal, térrel,
ezer képpel és mesével.
Látod, ott most tündér lebben,
pedig csak egy kósza szellő
játszadozik korhadt hánccsal,
s ahogy atyja, az őszi szél
végigsöpör most a tájon,
hajladoznak karcsú fácskák,
levélözön leng és szórja
szerteszét a fénynyalábban
ezer kincsét, csodás álom.

Nézem csendes egymagamban,
átszellemült nyugalomban.
Fa vagyok már és nem ember,
fényben fürdő örömtenger.
Érzem őket, nem csak látom
mind szívbéli jó barátom,
s ahogy lágyan átölelnek,
halk sóhajjal beszélgetnek,
gyökereim útjain át
életerő árad felém.
Érzem egy vagyok közülük,
befogadtak, elvegyülök
e mennyei társaságban
időtlenség mámorában.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Pihentető szép napot. Kívánok minden kedves ismerősnek.

Benedek Elek: Szeresd a fát .

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek
Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl reája,
Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd, késő bánat,
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged.
Szeresd a fát!

Örök körforgás.Törő Zsóka .

Nézz körül a természetben,
festő nem alkothat szebben,
ezer csoda körülötted,
Uram, jó, hogy teremtetted!

Alszik télen fű, fa, virág,
tavasszal virul a világ,
nyáron fürdesz hűs habokban,
ősszel sétálsz rőt avarban.

Nappalokat éjszaka vált,
vágyó lelkünk fényért kiált,
megpihen az erdők csendjén.
Változunk, ez így van rendjén.

Megszületünk, növekedünk,
erőteljes ifjak leszünk,
aztán jön a leszálló ág...

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Pihentető szép napot. Kívánok minden kedves ismerősnek.

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Márai Sándor.