Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit, azt jelenti, hogy megbocsátok neki. 

Ez egy nagyon mély gondolat. Az első pillanatban azt hiszed, nem is igaz. Pedig az. 

Müller Péter: „Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni”

„Bocsáss meg nékik, uram, mert nem tudják, mit tesznek!” – mondja Jézus a gyilkosairól.

Aranyosi Ervin: Higgyétek el, egy az Isten! Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, s a fény az Isten,
s velünk osztozik a “kincsen”. De mi a kincs, derítsük ki,
talán a pénz, kaja, süti,
valami mely anyagból van?
Ott van a kincs szerteszórtan,
elásva a szép szívekben,
s akkor tudunk élni szebben,
ha szívünkben rá találunk,
s szeretettel jobbá válunk! Próbáljunk meg szívből adni,
emberségesnek maradni,
együtt és egymást szolgálni,
szebb holnapért jobbá válni! Egy az Isten s itt bennünk él,
mindnyájunknak jobbat remél,
építsünk hát új világot,
olyat, milyet ő sem látott,
olyat, amin jóság az úr,
hol a kapocs sosem lazul,
mely összeköt minden embert,
milyet a Teremtőnk rendelt. Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!

 Évekkel ezelőtt, még a Budapest Tv-ben leadott mindennapi prédikációim idején hívott fel egy asszony Tiszakesziről. Ő nézte az adásokat és a képernyőre kiírt telefonszámomon felhívott. Elmondta akkor, hogy a férje öngyilkos lett, most pedig ő lép erre az útra, mert teljesen el van keseredve, kilátástalan az élete. Sokat beszélgettünk, átbeszéltük a dolgokat, és sikerült leltéríteni őt erről az útról, hosszabb ideig nem hallottam felőle. Persze konkrét segítség is született akkor ügyében.

Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
oly csendesen, oly lassan fúj a szél -
oly halkan ring a fán ezer levél,
minthogyha a szél nem is itt zizegne.
Valahol a távolban, messze, messze,
egy vízárus csengője cseng újra meg újra,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
fenn a magasban madarak
sűrű-sűrű csapatja száll rikoltva,
leng a szélben halászhálók száza-ezre,
egy asszony lábát a víz körbezúgja,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.

Bármerre is járok, bármerre is nézek,
angyalokat látok, gondoskodást érzek.
Körülvesznek engem, vigyázzák a léptem,
lesik mit cselekszem, s mire vágyom éppen.
Mostantól azt hiszem, figyelek reájuk,
önmagamra öltöm szép angyalruhájuk!
Én is angyal leszek, jóságos és kedves,
felszárítom könnyét, kinek szeme nedves!
Kinek fáj a szíve, annak gyógyírt adok,
érezze, hogy én is jó, kis angyal vagyok!

Istentől megáldott szép napot és hétvégét kívánok!!!

 Június 29. Péter Pál napja. A régiek úgy tartották, hogy ezen a napon a búza töve megszakad, s kezdődhet az aratás. Számos szokással és hiedelemmel próbálták az aratást sikeressé tenni.

József AttilaARATÁS ELŐTT

A bús biborkirályfi, naplemente

Búcsúcsókjától ég a dús kalász.

Néhány vidám tücsök már dúdorász

S ugy ing a földön csendes este enyhe,

Mint vén öreg huszáron lóg a mente,

Kit nem ölel a nyárestéli láz.

De itt a búza s rozs méhébe száz

Apróság vár a fényre, napra, csendbe.