Évekkel ezelőtt, még a Budapest Tv-ben leadott mindennapi prédikációim idején hívott fel egy asszony Tiszakesziről. Ő nézte az adásokat és a képernyőre kiírt telefonszámomon felhívott. Elmondta akkor, hogy a férje öngyilkos lett, most pedig ő lép erre az útra, mert teljesen el van keseredve, kilátástalan az élete. Sokat beszélgettünk, átbeszéltük a dolgokat, és sikerült leltéríteni őt erről az útról, hosszabb ideig nem hallottam felőle. Persze konkrét segítség is született akkor ügyében. Ezek után, talán évente újra jelentkezett, és mindig akkor, amikor teljesen elkeseredve, szinte a halál szélén ált. Sok beszélgetésünk, igehallgatása eredményeképpen hála Istennek, hogy elfogadta Jézus Krisztust megváltójának, beépült egy ottani kis gyülekezetbe. Beszélgettem a pásztorral, és ők is igyekeztek segíteni neki, és Józsi bácsi az akkori református lelkész is eljárt ügyében. Mindig szinte erején felül igyekezett segíteni Zsuzsának. Most vasárnap ismét jelentkezett asszonytestvérünk, hogy meg fog fagyni, mert még nyáron eladta kályháját, eladott mindent amije volt, még a ház körüli kerítést is, mert nem volt mit ennie. Most már itt a vég, mert megjött a hideg és nincs mit enni, nincs hol melegedni. Többen összefogtunk, és most is jó eszközei lehettünk az élet Urának, Jézus Krisztusnak. Sándor Botond Tiszakeszi jelenlegi református lelkészt felhívtam telefonon, és elmondtam, hogy milyen nehéz helyzetben van ez testvérnőnk, - Zsuzsa. Kértem, hogy nézzen utána, mint ott helyben lévő, hogy mivel segíthetünk, majd számlájára befizettem egy kis pénzt. Ezt ő megtoldotta és csodák csodája, hogy azonnal tudtak venni csövekkel együtt egy használt sparheltet, amelyhez a helyi református gyülekezet egyik presbitere adott két zsák fát, így a hétre megoldódott a halálos nehézség. Persze az önkormányzat is segít, felhívott a helyi jegyző asszony telefonon és elmondta , hogy tudnak Zsuzsa nehézségéről, és már eddig is segítettek rajta, élelmiszerrel és beiskolázással. Mindezt a vasárnapi és hétfői napon. Istené legyen a dicsőség, és hála mindenkinek, aki közreműködött a pillanatnyi, látszólag megoldhatatlan szükségben. Zsuzsának újra megjött az életkedve, bizalma, hiszen nagy örömmel újságolta el nekem, hogy végre melegben lehet, és lett rendszeres jövedelme az önkormányzati beiskolázás folytán. Ezt a családsegítő szolgálatnál dolgozó segítővel közösen vásárolják el. Élelmiszert és tisztálkodáshoz, napi életvezetéshez szükséges dolgokra költik a helyi támogatást. Jó az Isten - mondta Zsuzsa, és én hozzáteszem, hogy mindig gondja van az övéire, sokszor hatalmas távolságokon keresztül is ad segítő kezet a bajba jutott gyermekének. Hála Neki, hogy most ebben az ügyben néhányunknak lehetett része a probléma megoldásában, és így együtt lehet részünk az efeletti örömben is. Hát így segít Isten a mindennapokban gyermekein, más gyermekei segítségével. Mintegy kinyújtott karjai lehetünk, és betölthetjük az Igét: Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Gal 6,2