A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.

Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.

Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.

Ha álmaid valóra válnak,
A szeretetnek köszönheted,
Ne használd e szót könnyelműen,
A csak úgy odavetett szavak
Idővel semmit nem érnek.

Ha van, akit szerethetsz,
Ne csak gondolatban tedd,
Öleld erősen magadhoz,
Nézz mélyen a szemébe,
Úgy mondd ki a bűvös szót!

Nézz végre körül a világban,
Hányan sétálnak magányosan,
Irigykedve a vidám párokra,
Kifelé szépet és jót mutatva,
Belül széttépett lélekkel?

Fogd meg a kezét társadnak,
A szeretet nevében mondd:
Bár sok idő telt el, de szeretlek!

Úgy áldjon meg isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

(Vörösmarty Mihály)

 LEVELEMET KÜLDÖM KEDVES BARÁTNAK.
AMIT ÍRNI FOGOK :
SZERETLEK!!! ENNÉL SZEBB SZÓ NEM LÉTEZIK!!

(itt is vagyok:https://plus.google.com/103463404371077516181 sok szép minden látható és oszható.
imréné Szántó.

Pali bácsi, aki aktív éveiben sikeres építészként dolgozott, 85 éves korában egy szeretetotthonban ezt a választ adta, mikor megkérdezték, hogy mit szeretne az életről tanulságként továbbadni az ifjúságnak:  “Tanuljatok meg úszni! Soha nem voltam jó úszó a vízben, de megtanultam jól sodródni az élet árjával. Képzeljétek az életről azt, hogy egy nagy folyam, amiben meg kell tanulnotok úszni: időnként árral szemben, időnként azzal sodortatva  magatokat, de folyton úszni kell, és a fejeteket kint kell tartani a vízből.

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.

Aranyosi Ervin © 2016-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kívánok sok szeretettel szép napot kellemes

ŐSZI NAPOT.