Édesanyád csak levelet vár. Kevéssel beéri, kevéssel.
És annyi titkos könnyet hullat, ha napok múlnak s írni késel.

Tipegő kisgyerek korodban te mennyi kéréssel zaklattad.
Sietős dolgát hányszor hagyta napjában félbe temiattad!

Kenyeret szelt, puha-fehéret... kis karcolást csókkal hegesztett ...
virrasztott lázas éjszakákon ...

  A győzelemhez vezető út gyakran sorozatos vereségekkel van tele.    Fájdalom és gondok nélkül teljesítményünknek nem lenne igazi értéke! Ha nem került semmibe, semmit sem ér. A siker eléréséhez elkerülhetetlen, hogy megtanuljuk legyőzni a nehézségeket és kudarcokat. A kulcs a kitartás.

Lehetsz milliomos, lehet zsáknyi pénzed
- lehet a másikat kevesebbnek nézed.
Lehet, hogy kincsekből építed világod,
de ez illúzió! Egyszer majd belátod.

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek,
a földi pokolban sosem ünnepelnek.
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék,
betegség és közöny, mindaz, ami vár még...

Mert a szeretetet nem pótolja semmi.
Ne hidd, hogy anélkül tudnál gazdag lenni!

Isten hatalma, akkor ma is járj a zsoltár szavai szerint! Gyakorold a hálát még azelőtt, mielőtt Ő cselekedne! Légy Isten engedelmes gyermeke!

Mi keresztények, akik hiszünk Jézus Krisztus második eljövetelének valóságos voltában, komolyan vesszük az arra való felkészülést. Ez a zsoltár és az a vers segít bennünket ebben, megmutatja ki lesz az, aki megtapasztalja személyesen Isten szabaditól hatalmának erejét.

hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel.

Legyen gondunk arra, hogy foglalkozzunk a lelki egészségünkkel a mai nap is, aminek szervez része a hála, mert jó hálát adni!

Legyetek vidámak.és nagyon boldogok.
Szeretettel tőlem nektek.
Mária.

Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!
Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!
Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.
Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.
Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.

A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.

Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.

Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.
Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.