"Ó Isten, gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet." (Zsoltárok 71:17–18)

"Gyengéd szeretettel kell viseltetnünk azok iránt, akik Isten művével kapcsolták össze egész életüket. Ezek az agg munkások mindvégig hűségesen kitartottak a próbákban. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak olyan képességeik, amelyek értékesek Isten művében.

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1. Mózes 9,14).

Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni?

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt... Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak és te elvetted rólam bűneimnek terhét."
(Zsoltárok könyve 32:1–3, 5)

"Ahhoz, hogy Isten megbocsátó szeretetét elfogadhassuk és másoknak is közvetíthessük, elsősorban az szükséges, hogy felismerjük Isten hozzánk való szeretetét és higgyünk benne.

"...aki mást felüdít, maga is felüdül" (Példabeszédek könyve 11,25).

Ha figyelmes vagyok másokkal szemben, Isten is figyelmes lesz velem szemben, és valamilyen formában megadja annak jutalmát. Ha gondoskodom a szegényekről, Isten is gondoskodik rólam. Ha törődöm a gyermekekkel, Isten tulajdon gyermekeként törődik velem. Ha legeltetem az Ő nyáját, Ő is legeltet engem. Ha öntözöm a kertjét, Ő "jól öntözött kertté" varázsolja lelkemet (Ézsaiás 58,11).

"Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem. Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" "Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok..."
(Zsoltárok könyve 143,1–2; Mózes 1. könyve 18,2)

"Sokan azok közül, akik őszintén törekszenek életszentségre, csüggedtek és kétkedők. Mindig csak önmagukra tekintenek, siránkoznak hitetlenségük felett, s mivel nincs hitük, úgy érzik, hogy Isten áldásaira sem tarthatnak igényt.