A hit látja a szivárványt
"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn..." (1. Mózes
9,14).
Felhő most is van bőven, de nem félünk attól, hogy a világot özönvíz
pusztítja el. Elég gyakran látjuk a szivárványt ahhoz, hogy ne legyenek ilyen
aggályaink. A szövetség, amelyet az Úr Nóéval kötött, szilárdan áll, és mi nem
kételkedünk benne. Akkor hát miért gondoljuk, hogy a bajok felhői, amelyek most
elhomályosítják életünk egét, végül is romlásunkat tudnák okozni? Hagyjunk fel
az ilyen alaptalan és méltatlan gondolatokkal!
Ahol földi érzékeink csak a nyomorúság felhőit látják, ott a hit mindig látja
a szövetség ígéretének szivárványát. Istennek van olyan íja, amelyből a
pusztulás nyilait lőhetné ki; de íme, az íj most fölfelé van irányítva. Nincs
húrja és nincsenek nyílvesszői; olyan íj, amelyet csak nézni kell, nem
hadakozásra való. Sok színből áll, örömet és gyönyörűséget fejez ki, nem
vérvörös a mészárlástól, nem fekete a haragtól. Ezért bátorodjunk fel! Isten
soha nem sötétíti el felettünk úgy az eget, hogy ne adná szövetségének
tanújelét, de még ha meg is tenné, akkor is bízzunk benne, mert Ő nem változik,
nem hazudik és semmi meg nem akadályozhatja abban, hogy békessége szövetségét
megtartsa.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Kapcsolódó hírek:
Ne aggodalmaskodj!
Napi útravaló
A lélek gyötrelme.
Áhitat.