Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.

2. És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.

3. Nézd, lassan itt az éjszaka,
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.

 Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt.

Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk! Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki!” (Prédikátor 5:18-19)

Szeretném a figyelmet felhívni a következő szavakra a fenti igénkből: „Hiszen mindezt Isten adja”, és „ez jutott nekünk” – azaz ez a mi kijelölt részünk.

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A január 24-én Déván tartott elmélkedésében az irgalmasság testi cselekedeteinek negyedik állomásáról beszélt.

Tanuljuk meg a befogadást – buzdította a dévai gyerekeket és buzdítja a felvétel hallgatóit Csaba testvér. – Nemcsak az embereket, hanem Jézus tanítását is be kell fogadnunk: akik befogadják a tanítást, Isten gyermekei, az örök élet örökösei lesznek. 

Böjte Csaba figyelmeztetett: Jézus arra biztat, hogy merjük egymást befogadni.

 Amikor a mindennapi kenyérért könyörgünk, valójában éppen azt kérjük az Úrtól, hogy gondoskodjon mindennapi életünk alapvető szükségleteiről.

"A mindennapi kenyér" esetén konkrétan csak ételre gondoljunk? Mint a Biblia legtöbb tanításában, a "mindennapi kenyerünk" mögött igen lényeges lelki tartalom húzódik. A Máté evangéliuma 4. fejezete 4. versében Jézus azt tanítja: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." Itt a kenyér szót az emberiség összes földi szükségleteire használja. A legfontosabb később hangzik fel:

"Én vagyok az életnek ama kenyere." (Jn 6:35) Krisztus nem csak a fizikai szükségletekre utal, hanem arra szólít fel, hogy hívjuk Istent a szívünkbe nap mint nap.