Angyal zenéje, gyertyafény-
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus- könny szökött?-
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus- kezem.

„és szeme olyan fényes volt,

mint karácsonykor a gyereké”

énekelnek a gyerekek, szemük

fényes szaloncukor, apró ezüst-

fenyők és zöldjükön boldog a hó,

szentest- meleg e földi fagyvilágban

„pásztorok, pásztorok örvendezve”

és odaállnak alá a tél tündérei,

akiket ebéddel kínált

az anyafőztű egyedül magánytalan,

kézzel ették a combokat,

szabad, kacéros combúak énekelnek,

mintha az ország falvai, kisvárosi

mellékutcái, józsefvárosi

ecetfák szólnának, s a lokálok

„aki után a föld epedett”

és jönnek a tékozló fiúk,

halott szerelem Szindbádjai,

föléledvén a rózsafüzér gyöngyéből

apácakéz közül, visszaváltoznak

csontfésűből az asszonyok sátorhajából,

bűnbánó éneket mondanak, mert

nagy időket kujtorogtak s éhesek,

pedig minden nap töltött káposzta

hűlt el értük az abroszon

„fel nagy örömre, ma született”

szeretet anyja, égi fenyőfa-díszítő,

feltűzte már a betlehemi csillagot,

csillog az áhítat ezüstdiója,

átfénylik ezen a sűrű havazáson,

énekelünk világos ablaka alatt,

meleg van odafönn

„szép jelen, szép csillag, szép napunk támad”

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”

2012. december 23. – Advent 4. vasárnapja

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?