„és szeme olyan fényes volt,
mint karácsonykor a gyereké”
énekelnek a gyerekek, szemük
fényes szaloncukor, apró ezüst-
fenyők és zöldjükön boldog a hó,
szentest- meleg e földi fagyvilágban
„pásztorok, pásztorok örvendezve”
és odaállnak alá a tél tündérei,
akiket ebéddel kínált
az anyafőztű egyedül magánytalan,
kézzel ették a combokat,
szabad, kacéros combúak énekelnek,
mintha az ország falvai, kisvárosi
mellékutcái, józsefvárosi
ecetfák szólnának, s a lokálok
„aki után a föld epedett”
és jönnek a tékozló fiúk,
halott szerelem Szindbádjai,
föléledvén a rózsafüzér gyöngyéből
apácakéz közül, visszaváltoznak
csontfésűből az asszonyok sátorhajából,
bűnbánó éneket mondanak, mert
nagy időket kujtorogtak s éhesek,
pedig minden nap töltött káposzta
hűlt el értük az abroszon
„fel nagy örömre, ma született”
szeretet anyja, égi fenyőfa-díszítő,
feltűzte már a betlehemi csillagot,
csillog az áhítat ezüstdiója,
átfénylik ezen a sűrű havazáson,
énekelünk világos ablaka alatt,
meleg van odafönn
„szép jelen, szép csillag, szép napunk támad”
Kapcsolódó hírek:
SZERETETTEL FOGADJÁTOK TŐLEM.KARÁCSONY ÜNNEPÉN.
REGGELI DICSÉRET
Napi evangélium.