imréné Szántó:

Áldás legyen házatokba.


Áldás legyen házatokba, áldás lelketekbe,
hogy a Jóisten szeretetét az is érezhesse,
aki rongyos ruhájában, éhezve és fázva,
bízik még és hisz az Isteni csodákba.

Mert a Jóisten az, ki nem tesz különbséget,
hisz neki ugyanolyan urak a nincstelen szegények,
mint azok kik gazdagságukban rég elfeledték,
milyen is a gyomrot maró, kínzó éhínség.

Áldás legyen szívetekbe, hogy büszkék legyetek
azon becses tanításra, mi emberré tehet,
oly jóságos emberré, kinek minden egyes lépte
jövő utat nyit egy szebb világ elébe.

Falu Tamás idézet.

Amikor nem találjuk a helyünket az életben, csak céltalanul bolyongunk. Igen messze keressük, hogy életünkben mi lehet a feladatunk, a célunk.

 Szeretettel kívánok szép jó reggelt Mindenkinek !

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot.
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet.
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom.
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

   Az “Igazit” keresed?
                                            Én is azt kerestem sokáig,
                       s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt…
                                   Most már az “Igazat” keresem…
       Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját,           ha                      zuhanni kezdesz… Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja…      Az “Igazi” álmodik veled, az “Igaz” virraszt melletted…
                    Az “Igaziba” belehalsz, az “Igaz” meghal érted, ha kell…
  Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném,       hogy        adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal,     öreg körtefával.

Anyám, fölnézek a te homlokodra,

Hol a dicsőség koszorúja helyett

Nehéz robotnak ráncait találom,

És fölteszem rá büszke áhítattal

Ujjongó dallal minden szál virágom!

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.

Néha a valóság,
máskor a képzelet
felkap, elrepít,
eláll a lélegzet!

 

 "A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása és absztraktálása az életnek, hanem az élet maga." Martha Graham

 

Leszállt az alkony s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vadpatak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst hold sugarak...
Hanem egyszer, zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán csapatja jött,
És elragadva a tündérleányt
Eltűnt a sötét fellegek mögött...