Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Minden ami körül vesz

Régebbi hírek

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Minden ami körül vesz hírei

2020. július 8. – Szerda . Napi evangélium.

4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Evangélium:
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt.

Tovább

Nemes Nagy Ágnes : Félelem

4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.

Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
,,Sárgult a lomb, de nem hullott le még",

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illir táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabású korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szőlő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár -

Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen -
s maradj velem.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 4 éve

Jó reggelt, szép napot!

Tovább

Szirmay Endre : Hűséggel

4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Hűség a földhöz és a fákhoz,
a gyökerekhez, az indákhoz,
a rügyekből kibukó szóhoz,
a virágbontó szándékokhoz,
az ágak ringó szövevényéhez,
a lombok fölött ragyogó éghez,
a sorsunkkal viselős maghoz,
esőhöz, naphoz, szélviharhoz;
hűség az öröm és bánat szülte rendhez,
hűség a harchoz, az engedelemhez,
hűség az értelem kristályrendjéhez,
minden igaz és szívünk szerinti széphez;
hogy minden népek sorsa kiteljesedjen
és az élet győztesen ragyogjon, zengjen!

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 4 éve

Jó reggelt, szép napot!

Tovább

Lévay László : Szeresd a holnapot

4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Varázslatos e csöppnyi lét, E félig kész világ. Jó ha a rosszal összeér, A rossz a jóra hág. Bolondozunk és kergetőzünk, Körülugráljuk magunk. Elhiszünk minden dőre szót, Hogy szépek, jók vagyunk. Ne higgy a színes ábrándoknak, Előbb - nézz majd körül. Fakóvá lesz a csillogó, S a légvár összedül. Szeresd a napot, s perceit, Mert minden perc a holnapunk. Örömből ritka pillanat, Mit néha-néha elkapunk.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 4 éve

Jó reggelt, szép napot!

Tovább

Koós Anna: Szeretetnap

4 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Ma is csodálatos a napfelkelte,
Csillagruháját az ég levetette.
A hajnal napsugár fényében fürdött,
A végtelen messzeség égi jeleket küldött.
A fák koronája ünneplőbe öltözött,
Az emberek szívébe békesség költözött.
A föld magára öltötte a szeretet köntösét,
Megtaláljuk benne a boldogság szigetét.
Mindenki jutalma, aki észreveszi
E csodás nap érte szól, s a szíve fénnyel teli.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 4 éve

Köszönöm Gizike . Igyekszek szépet hozni mert én is szeretettem ami szép. Kívánok jó egészséget vigyázz magadra. Szeretettel. 2020/07 14. Imrene Szantó

Előzmény

Reményik Sándor: MINDENNAPI KENYÉR

4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Amit én álmodom:
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.

Tovább

Reményik Sándor: Régi nóta

4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?

Tovább

Reményik Sándor - Margaréta

4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

A bükki rét, - a margarétás rét.

Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret
A margarétától soha.
Nem kellett más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha

Reményik Sándor: Alpesi rózsa

4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Lapály lakója, elhiszed-e, mondd,
Hogy van, hogy él, hogy csillagszirmot bont,
S futószőnyegként terül nyár felé
A havasokat látogató Isten
Nesztelen léptű lábai elé?!

Lapály lakója, hidd el nekem: láttam
Most harmadéve, izzó arany nyárban,
Szellős, szigorú, büszke magasságban.

Hiába, ingyen nem adódik semmi,
Nagyon magasra kellett érte menni.
A hátizsákom felhorzsolta vállam,
A szeges cipő feltörte a lábam,
A botom eltört, újat kellett vágni,
Lélekzet nélkül sokszor meg-megállni,
Törpefenyő, boróka megakasztott,
Fejem fölött a végtelen virrasztott,
Szomszédságomban villámok cikáztak,
A sziklák - mint én - hol égtek, hol fáztak,
Hullott a lelkem vére-verejtéke, -
De feljutottam - s megérte, megérte!

Tovább

Reményik Sándor: Búzaföldön

4 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

A dűlőúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelől, amerre látok,
Mint tengerből színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
.
Ki-kivillannak kéken- pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.
.
Kinyujtott kézzel csendesen megyek,
Percig kezem a kalász feje-alja
És áldón, mint az elsikló kalászt,
A tűnő életet is simogatja.

Közösségben Mindenben