"Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
- Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
- Istenem

 Üdvözölt légy Mária, fájdalommal teljes.
A keresztre feszített Jézus van teveled.
Méltó, hogy együtt szenvedjünk veled.

Az asszonyok közül, és méltó,
hogy együtt szenvedjünk
a te méhednek gyümölcsével Jézussal.
Asszonyunk Szűz Mária,
a keresztre feszített Jézus Anyja,
érdemelj ki könnyeket nekünk,
Fiad megfeszítőinek,
most és halálunk óráján! Amen...

Mária szívét hét tőr járta át: Lukács 2;33-35

 Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.

A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Jézus jelképévé vált. 

A hagyományos paraszti kultúrában a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett; és szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották.

A katolikus egyház ma tartja Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét. 

Ezen az ünnepen a katolikus hívők arra emlékeznek, amikor Szűz Mária, negyven nappal születése után, bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.

Az evangéliumi jelenet a Jairussal való találkozással és alázatos kérésével kezdődik, és az ő házában lányának feltámasztásával, azaz kérésének teljesítésével fejeződik be. Ebbe a történetbe ékelődik be egy másik csoda, ami útközben történik, Jézus meggyógyít egy 12 éve betegségben szenvedő asszonyt. Márk evangélista elbeszélése kiemeli, hogy egyik esetben sem tudnak már emberek segíteni. Minden bizonnyal Jairus is fordulhatott korábban orvosokhoz gyermeke érdekében, az asszony esetében pedig külön is említésre kerül ugyanez, de egyikük sem remélhetett már emberi segítségben.