Wass Albert.

                                         Idézet:

így jó élni! Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a Földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.

"Hallottam egy csodálatos kis történetet egy lelkipásztorról, aki szombat reggel meglehetosen nehéz körülmények között próbált felkészülni a prédikációra!

A felesége elment vásárolni. Esett az eso, a kisfia unatkozott, nyugtalan volt, mert nem tudott mihez kezdeni magával. Végül a lelkész kétségbeesésében elovett egy régi magazint, hogy átlapozza. Talált egy szép színes oldalt, amely a világ térképét ábrázolta.

Drága Úr Jézus! Újra eljött ez a nap is. Add, hogy a mai napon világosságként törjön az életembe a te igéd!

„Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében. Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére.

Minden egyes kornak van valami bája,– és az embernek is számtalan hibája, –ám ha minden korod tiszta szívvel éled,minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!Mától érted ketyeg, múlik minden óra.Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?A betegség jelzés, könnyebb elviselned,ha megérted azt, mit lelked üzen véle:– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?Elengedted-e már a haragos múltat?Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?Patyolat tiszta már lelkiismereted?Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,szereteted szórd szét, szerte a határban,szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,szeretet szikrája gyúljon lángra benned!Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!Mindegyik másképpen keresi a szépet.Az sem tehet róla, aki még nem érti,hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,ám az élet néha “délibábot” játszik.Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,és ne keresd többé a mások hibáját.Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,akit az emberek, s angyalok szeretnek!

Aranyosi Ervin

Nem más, mint a hála. Mindenért. Nem szabad természetesnek venni a meleg ágyat, a terített asztalt, a napfényt, ami reggel besüt az ablakon…a hűséges kedvest és barátokat. Vedd észre az életed gazdagságát és ajándékait, amit nem lehet pénzzel mérni.

Mondd gyakran: Köszönöm.

Hadd osszak meg Veled egy történetet, ami talán Téged is változtatásra késztet:

Van egy barátom. Taxisofőr. A minap egy este, miközben utasra várakozott, felhívott.

„A hit ereje nem csupán az örök kárhozattól véd, hanem a földi életet is meghosszabbítja!” – erre a következtetésre jutottak angol és amerikai kutatók sok-sok vizsgálódás és kísérleti munka után.

Alighanem még a vallások kialakulása előtt észrevette az ember, hogy a gondolatával, a gondolat energiájával segíthet önmagán, illetve másokon. Az ősi hordákban, törzsekben ez a rituális szövegmormolás a varázsló, sámán vagy táltos feladat volt.

Miért füllentenek a nők?

A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen a gyűszűje beleesett a folyóba. Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: „Miért sírsz?”

A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne rá a megélhetéshez.

„Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.

„Az a te gyűszűd?” - kérdezte.

Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, s a fény az Isten,
s velünk osztozik a “kincsen”.

De mi a kincs, derítsük ki,
talán a pénz, kaja, süti,
valami mely anyagból van?
Ott van a kincs szerteszórtan,
elásva a szép szívekben,
s akkor tudunk élni szebben,
ha szívünkben rá találunk,
s szeretettel jobbá válunk!

Próbáljunk meg szívből adni,
emberségesnek maradni,
együtt és egymást szolgálni,
szebb holnapért jobbá válni!

Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.

Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.

Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet.

Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.