Álldogáltam a tengerpartján,
hullámok rohantak felém.
Hallgattam bűvös morajlásuk,
s gondoltam: – Bárcsak érteném!

Távoli szélnek hozták hírét,
idegen föld üzenetét.
Talán teremtőm üzen vélük:
– Értsem, hogy mit üzen a lét.

Áradt a tenger őserővel,
felkapott mindent mi útjában állt.
Hiába küzdés, harc, erőszak,
elveszett mind, aki szembeszállt.

Azzal, mi árad szembemenni,
szembeszegülni nem érdemes,
éppoly hiba, mint nyugton ülni
mikor a szív a szépért repes.

Ne irigyeld hát, azt amid nincsen,
irigység rajtad nem segít.
Képzeld csak el, amire vágynál,
vetítsd vásznadra képeit.

Legyen a vágyad a vitorla,
legyen hajód a képzelet!
Képzeld el, mintha tiéd volna
s megérinthetné két kezed!

Sohase ússzál szembe árral,
sosem éred el vágyaid!
Vágyaid célja, árirányban,
mindig az út végén lakik.

Tiszteld meg magad, higgyél benne:
– Amire vágysz, mind jár neked!
Létezik már a végtelenben,
s csak arra vár, hogy elvegyed!

A világodban minden megillet,
minden, ami van érted él!
Legyen hát célod jó egészség,
engedd, hogy boldogabb legyél!

Ami csak van, mind téged szolgál,
kincs és öröm, mind jár neked!
Ha elhiszed, hogy rászolgáltál,
neked adja az Istened.

Másképpen nézz a nagyvilágra,
szeresd boldoggá önmagad,
árad a lét, mint tenger-hullám,
s újat hoz minden gondolat.

Azonosulj az áradással,
amely körül vesz, s átölel.
Higgyél magadban, megérdemled!
S eztán egy szebb jövő jön el.

Teremts magadnak egészséget,
boldog világot, életet!
Olyat, mit még csak lelked látott,
de hidd el, át is élheted.

Ez a világ nem ellened van,
érted jött létre, hogy tanulj:
– Örülni, élni, boldogulni!
saját hasznodra megjavulj.

Álldogáltam a tenger partján,
hullámok rohantak felém…
Hallgattam bűvös morajlásuk.
S lám, amit súgtak, értem én!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva