Légy boldog ok nélkül, ne keress rá okot!
Mert, ha az ok múlik, az öröm elpárolog!
Figyeld a gyermeket, élvezi a létet.
Nincs benne utálat, nincs benne ítélet.
Képes minden szépet örömmel fogadni.
Nem őrizget kincset és szívből tud adni.
Mert a szeretetnek, nincs oka, nincs ára.
Nyílt szívvel csodálkozz rá a nagyvilágra!

A szeretet nem követel.

Amikor szeretünk, akkor nincs szükségünk arra, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy jónak tartjuk. A szeretet megértés, elfogadás, megbocsátás, kommunikáció. Épp ezért bármennyire is szeretnénk a másikat hibáztatni, a másikra mutogatni, csak rajtunk múlik, hogyan érezzük magunkat a kapcsolatunkban.”

Ma mosoly, holnap könnyek, ma nehéz, holnap könnyebb.

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
- csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?

Vigyázzatok rájuk kik egyedül maradtak,
akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;
és üveges szemükkel néznek a létbe,
keresve valamit a csendes estében..
Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,
akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;
és mondanak egy imát néha magukban,
majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva..

 Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.
Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.
Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.

Julcsa izgatottan pakolgatott kis fonott kosarába. Most végre ő volt a soros hogy elvigye a barackot a nagymamájához, aki a szomszéd faluban lakott. Minden egyes alkalom, amikor odamehetett, felért egy ünneppel! imádta az öreg házikót, a frissen sült sütemény illatát, na meg hogy a mamánál mindig volt egy kis cukorka, amit mindig az arra járó unokának a zsebébe csúsztatott.

 Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.