Igazából mindenki, aki szeretne több, jobb, tökéletesebb lenni azt kérdi, hogy neki még mit kellene megtanulni, elsajátítani, birtokolni. A gazdagodás valaminek a befogadása által akarjuk elérni. Így gondolta ez az evangéliumi gazdag ifjú is. Mit kell ég tegyek, befogadjak, birtokoljak? Ezt kérdi Jézust. És Jézus válasza nagyon meglepő: A tökéletességhez nem több minden kell, hanem kevesebb minden.

Akármit is hoz elém a sorsom,
ha Isten velem van, valahogy megoldom.
Hozhat szép pillanatokat, s fájó könnyeket,
hitem s reményeim előre visznek.


Szeretem az életet, bármily mostoha is néha,
s ha lélekben-testben elfáradok,
Istennel beszéltem meg gondom-bajom.


Tudom nem véletlen semmi , amit át kell éljek,
minden ajándék fentről, hisz épp ez a lényeg..

Amikor az immunrendszerről beszélünk elengedhetetlen két vitaminról is beszélni: A- és C-vitamin.

Az A-vitamin a fertőzések ellen véd, hiánya ronthatja az immunrendszer ellenálló képességét, ennek következtében nagyobb eséllyel betegedhetünk meg különböző fertőzésekben. A C-vitamin erős antioxidáns, védi a immunsejteket és fokozza az immunrendszer működését.

A mostani receptünk a napi szükséges A- és C-vitamin bevitel 100 %-át tartalmazza. Az egészséges életet folytató emberek akár 1-2 cikk fokhagymát is hozzáadhatnak ehhez a turmixhoz.

Én még éltem ott, hol munka volt és becsület,
ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek,
ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték,
ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.

Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett,
mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet,
mely elűzött maga mellől minden gonoszságot,
amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.

Rejtély. De ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.

Ez a biztos jel! Hogy nem érzem magam egyedül! Sokan szerethetnek, barátok, barátnők, rokonok, bárki, ha nem oldják a magányomat, ha nem élem át azt a ritka érzést, hogy végre nem vagyok egyedül, nem kell félnem, nem kell várnom, nem kell fáznom, mert itt van velem, még akkor is, ha nem szól hozzám, ha csak mögöttem áll, vagy akár a másik szobában – ha ezt nem érzem, akkor az nem szeretet.

Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni,
ki emeli fel ránk fejét
bátran, velünk nevetve és mi
kinek szorítsuk meg kezét;

kinek hajlik hozzánk a válla,
ha feszíteni kell az izmokat,
míg - mint gyermeki indulat, -
átjár melegen a munka láza;

ki harcol a mi fegyverünkkel,
ki az , ki szerszámot emel,
ki jön, ha hívják nyílt tenyérrel,
s ki közeleg dugott ökleivel;

az emberiség kit ölel magához,
védelmezőn kit karol át,
s ki az, kit eltaszítva átkoz,
mint menekülő gyilkosát.