Minden ami körül vesz

Régebbi hírek

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Minden ami körül vesz hírei, reményik sándor

Azt mondják.

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Reményik Sándor: Azt mondják

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam.

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -

Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.

Tovább

Akarom

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Tovább

Mi mindig búcsúzunk

12 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.