Tengerparti alkony

Ha majd a nap aludni készül,
s fénye a tengervíz hullámos vizébe
bele-beleremeg,
gondolj arra, milyen lehet
egymás szemének tükrében látni
azt a végtelen égi-teret,

melybe rendekké verődik
a sziporkázón ragyogó
nyári csillagsereg.
Mikor a part menti fövenyen
szálló csillámpor-fodrokat repít
a bíborbársonnyal átkötött
játékarcú szél, tekints reám,
s meglátod pillantásomban
azokat a napból kiszökött
fel-fellobbanó tűz-nyalábokat,
melyek szíved nyitott résén
keresnek menedéket,
ott, ahol befészkelte magát
az örök fényt sejtető
tengerparti alkony.

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat!

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.
Széles szájjal harsányan és vidámkodva elszállnak,
Tréfás hangon kósza széllel énekelve rád várnak
Arra hogy majd minden arcocskán tündököl a mosoly
Nem lesz soha többé zárva kacajunk és a fogoly.

Mosolyogni derűs szívvel olyan jó és érdemes,
Amikor az ember szíve kacagtató és heves.

Magyarország Északkelet csücskén 
Itt terül el békésen és büszkén
Sok híres nagy ember lakóhelye
Szülőhazánk a szép Zemplén Megye
Ez az ország egyik legszebb része
Még most sem fakult meg régi fénye
Pedig már nagyon sok vihart megélt 
Ám túlélte s múltjával megbékélt

Békességet sugároz e vidék 
Megőrizte történelmi hírét 
Aki egyszer ellátogat ide
Azt majd biztos visszahúzza szíve
Mert ha e környéket megismeri 
Valószínű hogy majd megszereti 
Lelkében az emléket megőrzi 
Zemplén Megyét soha nem felejti

Az itt élő zempléni polgárok
Edzettek nem fog rajtuk az átok
Nagyon szeretik az igazságot
Mindig keresik a boldogságot
Még sajnos azok laknak többségben 
Akik nem élnek gazdag bőségben
Ám reméljük Zemplén felvirágzik 
Már egyre több reménysugár látszik

A nagy múltú Sátoraljaújhely
Régi és patinás megyeszékhely
Bár sok mindentől van nagyon távol
Ám e város mégis elvarázsol
Városrangja hétszázötven éves 
Ám fiatalodni mégis képes
Előnyére válik a változás 
A fejlődés és a megújulás

Hegyek völgyek gyönyörű tájképek
Érdemes megnézni a vidéket
Nyugalmat árasztó kicsiny falvak
Látnivaló az itt bőven akad
Híres alma mater Sárospatak
Ahol eddig oly sokan tanultak
És a finom nektár a tokaji 
De jól tudja a szomjat oltani

Aki eljön Erre a környékre 
Megláthatja milyen a szépsége
Mit rejt tulajdonképpen e tájék 
Mi minden található itt már rég
Aki figyelmesen széjjelnéz itt 
Észreveszi az újat és a régit
Rájön arra hogy ez olyan megye
Amelynek van ezerféle kincse

Most talán még nem oly nagy a híre
Mint amilyet méltán érdemelne
Van ki nem tudja hol van e megye
Magyarországnak e kis ékszere
De reméljük lesz oly méltó helye
Amelyet megkaphat Zemplén Megye
Kivívja majd a megbecsülését
Megkapja az igazi értékét

Magyarország Északkelet csücskén 
Itt terül el békésen és büszkén 
Ez az ország egyik legszebb helye
Szülőhazánk a szép Zemplén Megye
Békességet sugároz e vidék 

Megőrizte történelmi hírét 
Isten áldja meg e szép kis megyét
Óvja védje értékét és kincsét

Add nekem a te szemeidet,

Hogy vénülő arcomba ássam.

Hogy én magam pompásnak lássam.

Add nekem a te szemeidet,

Kék látásod, mely mindig épít,

Mindig irgalmas, mindig szépít.

Add nekem a te  szemeidet,

Amelyek ölelnek, vágynak

Amelyek engem szépnek látnak.

Add nekem a te szemeidet

Magam szeretem, ha szeretlek

S irigye vagyok a szemednek.

Tudjad, hogy minden, ami szép, emberien hasznos és okos, összetartozik. A templomokban és a műhelyekben ugyanaz a lélek szól Istenhez és a világhoz.