"Az igazi szépség nem az, amit a szemeddel látsz, hanem amit a lelkeddel továbbítani tudsz."

 

Újra itt a farsang, áll a bál,

 

Indul a színes kavalkád.
Kezdődik a dínomdánom,
Estére te légy a párom!

A csárdást Sobri Jóska húzza,
Erre táncol az egész utca.
Van itt köpönyegforgató,
Kerepelő, mindenható.

Piros szegfűből lett narancs,
Macsónak öltözött varangy.
Zeng-bong a díszes karnevál,
Muzsikál, mulat a sok betyár.

Kelepelő gólya táncba visz,
Sárgul, irigyli a kikerics.
Szambázik a szegfű, a narancs,
Pipaccsal lötyög a varangy.

Egy kalapos gomba udvarol,
Amott egy pulikutya csahol.

Légy boldog és elégedett,
áldja meg Isten a te egész lényed.
Adjon neked erőt, jó egészséget,
ezt kívánom tiszta szívből Neked! 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak.
... ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik,
amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek.
Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg."
/J. R. Ward /

 

Az ég kupoláján a nap magasan jár,
Szent Iván havában beköszöntött a nyár.
Sötétebb lett a zöld, világosabb a kék,
Leghosszabb a nappal, legrövidebb az éj.

Szűzi liliomok, bordóbársony rózsák,
Kis pünkösdi szegfűk illatukat ontják.
Virágernyőjüket kinyitják a bodzák,
Így köszöntik együtt piros pünkösd napját.

Medárd napja körül kitartóan esik,
Talán azért csak nem tart el negyven napig?
Lelkesen daloló diák-kirándulók
Szívrepesve várják már a vakációt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Illatozó nárciszvirág nyílt ki virradóra,
bólogatva üde szellő kis levelét simogatja.
Nyílóban van Jácint és hóvirág,
Nagypéntekre díszítésre álldogál a barkaág.

Húsvétillat röpköd a levegőben,
sonka,tojás,kolbász rotyog az üstökben.
Hímes tojás, fonott kalács kis asztalok dísze,
Tiszte szívből csendes ima Krisztus tiszteletére.

Templomban üres padok megtelnek szeretettel,
imádságtól hangos szavak békével-reményekkel.

Ez a húsvét olyan ünnep,

fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

 

Gulyás Éva.

 

A hóvirágok észrevétlenül jöttek,
s az esős februárban félszegek lettek.
Kerítés tövében már bújik a nárcisz,
cinege ébreszt, bár még egy kicsit fázik.

Hosszú téli esték lassan véget érnek,
a tavasz már itt van - úgy, ahogy remélted.
Fényesen, zölden, tele várakozással,
kinyújtja karját feléd vágyakozással.

Vajon mit hoz ez a tavasz? Fájdalmakat?
Vagy ledönt, elönt mindent egy nagy áradat?
Lelkedbe békét, meleget költöztet-e?
Vagy félelmet - a holnapot megéred-e?

 

 Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is...

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

Amikor a lelked ablakán kiragyog,
a mosolyod árad szerte a világra.
Úgy érzed: – Ma végre tökéletes vagyok!
Választ kapok minden megálmodott vágyra.
Teremtőerőm van, használni is merem,
csak a jóra vágyom, tiszta szívvel élek.
Megbocsátás mossa lelkiismeretem,
s rosszat tenni többé, nem visz rá a lélek.
Annak aki bántott, én is megbocsájtok,
így teszem szabaddá, nyugodttá lelkemet.
Tiszta szívből élni, földi angyal lenni,
csak az képes, hidd el, ki őszintén szeret!

 

BARÁTSÁG

 

Versben elmondani nem lehet,
Hogy barátság nélkül oly nehéz az élet.
Egy barát ha kell, kiáll melletted,
Ha nem is tud úszni, vízbe ugrik érted.

Barátság egy álom, sötét fellegben,
Ez a legszebb szerep az egész életedben.
Időkben nincsen meghatározva a hossza,
Barátságot a szeretet markában fogja.

Reggeltől estig mennek a napok.
Emlékben úsznak a közös programok.
Napról napra telnek a hetek.
Barátod nélkül élni nem lehet.

Napok, hetek, hónapok, évek,
Gyűlnek a szép közös emlékek.

Tudod, a fenyőt én úgy díszíteném fel,
legyen rajta faggyú, kismadárnak étel.
Almát akasztanék néhány erős ágra,
szénát terítenék, éhes őzre várva.
Mogyorót és diót tennék mókusoknak,
néhány sárgarépát, arra járó nyúlnak.
Én az égiektől hótakarót kérnék,
senki más fájával, bizony, nem cserélnék.
Mert az én fenyőfám továbbra is élne,
hótól, téli Naptól szikrázna a fénye.
Aki arra járna, biztos megcsodálná,
talán élni hagyná, ki sohasem vágná!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

 

 Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártakA pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken.

Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.

/Müller Péter/