Mindennapok .

Régebbi hírek

Címkék

2013.szeptember idézet a szerzőtől. ilona. imrene szánto mária imrene szántó mária imreneszánto mária minden napjaink mindennapjaink imrene szantó napi áhitat. olvastam. szantó imrene mária szeretettel. szánto imrene mária szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vallás. vers vers a költötől. vers.

Mindennapok . hírei, 2014. szeptember 21.

Nagyapo mesél.Angyali történet megosztom veletek..

9 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

Miért őszül meg az ember?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi nagyapó. Aki - elárulom - nem volt mindig nagyapó, mert eleinte kisbaba volt, azután gyerek lett, majd felnőtt, sőt mi több, apa, aztán, mikor a gyerekének is gyereke született, végezetül nagyapó lett, igazi nagyapó. Mint igazi nagyapó, fehér hajú, ősz szakállú apó, egyszer csak visszaemlékezett a régi időkre, és eszébe jutott, hogy gyerekkorában szép sötétszőke haja volt, amely később dióbarnára vált, jó sokáig dióbarna is maradt, aztán elkezdett szépecskén őszülni, fehéredni, míg végül teljesen megőszült.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Csodálatosan szép angyali történet ... a gyerekek nagyon őszinték, az érzelmeiket nyíltan kifejezik.Köszönöm draga Marika,hogy elolvashattam.
Szeretettel puszi,Irenke

Tovább

Ő a világ egyik legjobb embere, mindjárt megtudod miért.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Léteznek közöttünk hősök, csak nem azok az emberek, akikről gondolnád. Ez a 99 éves bácsi megmutatja mit jelent igazán jót tenni, pedig neki sincs semmije.

Bemutatom a 99 éves Dobri Dobrev-et. Hallásának nagy részét elveszítette a 2. világháborúban, és a mai napig begyalogol a kézzel épített kunyhójából, a kézzel készített ruháiban és cipőjében falujából Szófiába, Bulgária fővárosába, ahol kéreget. Ez az idős bácsi nagyjából 25 km-t tesz meg gyalog nap mint nap.

Utolsó hozzászólás

Kosznáné Ruszin Ilona üzente 9 éve

Nehéz pillanatról írtál Marika.
Világban sok ember létezik.
Erre mondják az önzetlen szeretett.
Köszönöm a tanúságos igaz történetet.
Aludj jól.
Ilona.

Tovább

Kaffka Margit: Tó-mese (1901.)Olvasmány.

9 éve | [Törölt felhasználó] | 6 hozzászólás

Zsombék fenekén, hinár sürüjén
Ott alszik a mélyben a vízilegény.
Ott szélbe se hallani habsuhogást,
Csak néha, ijedve, ha zizzen a nád.
Míg fenn van a nap,
Nem csobban a hab,
Oly félve suhan, mert könnyű az álma
Gyöngyházcsiga-héjbul emelt palotába -
S megvetve az ágya van ifjú szívekbül,
Megtépett, elkínzott leányszívekből.

Mert néha sóhajtva feljön a habbul,
Lányszívre vadászni a parton elindul,
Szép, ifjú alakba bolyong az erdőn,
Van, hogy a faluba, fonóba is eljön,
És hogyha lát
Tüzesszemű lányt,
Megrontja, megejti a víziember
Örvénylő, zivataros szerelemmel.