Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.

 

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
"A Nyár! A Nyár! A Nyár!"
A nyár megállt,
és felemelte halkan a fejét.
Szomorúan a fákra nézett,
megtörölte két könnyes szemét
és ment tovább.
A bükkök ajkán elhalt a beszéd.
Szél megtorpant. Madár elhallgatott.

A hit kezdete szívünkben a vágy. Felébredt-e benned a remény, hogy én is lehetek boldog ember? Ha igen, azt mondja most az Úr, hogy ami felébredt benned, az megmarad. Az élet fejlődő, növekvő élet. A remény egyszer látássá teljesedik. Hinni, remélni csak a földön lehet. Amikor átlépsz a nagy kapun, nincs hit, mert látássá lesz. Látod, hogy van üdvösség, van kárhozat, hogy minden igaz. 
Egyetlen valami, ami átlépi a mennyország kapuját a szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment... a tenger várta, várta,
És fodros habja többé nem dalolt.

Az élet himnusza

Sokszor nem látod magad körül a világot
Nem veszed észre, mily ragyogóan süt a nap
Nem látod eső után a csodaszép szivárványt
Az égbolt mezején, s annak csodálat színeit
Gyönyörű szép formáját.

Sokszor úgy érzed, hogy nincs tovább
Beborultnak látod a fénylő eget
Semmit nem látsz, a maga valóságában
Felteszed a kérdést, hogy miért is élsz
Miért van minden, ami történik veled.

Ember figyelj rám most, miért robotolsz
Hajszolod magad, s közben nem látod a szépet
Nem látod, mily rövid az élet
Elrohan melletted, mint egy gyors vonat
Közben nem éltél, mert belebetegedtél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ahhoz, hogy egy nő teljes szívvel, lélekkel ragyogni tudjon, és szeretni őszintén, szerelemes, hű szívvel, hogy ez meglehessen, olyan társra, férfira van szüksége, aki kihozza belőle, őszinte szerelmével mindezt.
Ha megtalálják egymást a nő repülni fog, meglepő dolgokkal, társa számára, hogy boldoggá tegye, ezért kell, a férfi örök őszintesége, szeretete, szerelme, bizalma.

 

Minden nap új csodákra ébredünk !

Minden nap új csodákra ébredünk
és új csodákat lelhetünk
minden nap, újra kezdjük az életet
amely ajándék mindannyiunk részére

Egyet tudni kell, vissza nézni, nem szabad
ezért ne nézz vissza ,érted, nem szabad
felejtsd el, hát a tegnapi nap terheit, gondjiait
mit hordoztál, vittél egy egész napon át

Ami szívedet, lelkedet nyomta
súlyát hordtad egész nap válladon
ami csak visszatart, lenyom és letipor
ezért a múltad, a tegnapod, minden lépésnél lenyom

Előre kell nézni mindig tárva nyíló szemekkel
az élet ilyen menni kell, és benne győzni kell
figyelj rám a mában élj, és lásd meg a csodát
mindenütt ott van, a virágokban, egy dalban

Vegyél észre minden pici örömöt amit
adnak neked az élet napjai
figyelj meg minden szépet, ne a rosszat vegyed észre
mindenben van jó, és szép amelyek napjaidat szépítik

Figyelj minden pillanatra a mában
a jelenben és örölj neki légy hálás
hiszen minden varázslatosan szép
szívet, lelket építő és lélekmelemegető

Kis örömökből állnak össze életünk napjai
ha egy kedves embert ki hozzád szól
örülj neki, és adj érte minden nap hálát
a Teremtőnek, köszönöd meg

A patakokat, virágokat, a feléd nyújtott
segítő kezet, a szerelmet ha rád talált
és mindent ami jó, éld az életet
élvezd, és használd ki okosan

Az egész életet, amit ajándékba
kaptunk, ezért Hála és Köszönet
a Jó Istennek, hogy megadja minden
nap mindannyiunk részére, a lehetőséget

Őszinte szívvel köszönök most meg
minden csodát, Neked Drága Jó Uram
ezt a mai napot is hogy felébredhettem
az új benne rejtőző csodákkal szépségekkel !

Csodás napsugár !

Kérdezem, én a csodás napsugártól
Megérdemlem én, ezeket a nyíló virágokat?
Szebbek ezek a virágok, mint a nyíló kikelet
Élni csak is, ő értük érdemes

A Napocska ha nincsen velük
Minden virág becsukódik csendesen
Mikor hajnalodik, és a napsugár eléri őket
Mindegyik kinyílik, és csodás fényüket visszakapják

Szeretem az összes csodás virágot
Hisz boldogságot hoztak, nekem ebben a szürke világban
Őrzöm őket, védem, beszélek hozzájuk
Őszinte szavaim, még rájuk is mélyen hatnak

Visszamosolyognak rám, kinyílnak sorban
Érzem, hogy szeretnek ők, mint az meg van írva
Millió kis napsugaracska, ragyognak, fenn a reggeli égen
Kiírják fényükkel neked, hogy őszintén szeretlek Téged!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az otthon melege

"Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.

2013. július 27. – Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
„Uram, nemde jó magot vetettél földedbe?