Mindannyian a sebmentes életre vágyunk. Olyanra, ami egyszerű, ami nem fáj, ami sosem sebez majd meg. Majd a hegeinket álarc mögé rejtjük, mert azt hisszük ennek így kell lennie. Minden reggel összeszedjük az összetört darabokat, ragasztuk, és rejtünk. És közben elfeledjük mennyit köszönhetünk a sebeinknek.

Hisz áldásként jött ő az életedre, s bármilyen is, nem vágyik másra, csak szeretetre.
Az életét nem ő kérte, te voltál az, aki mindent megtettél érte.
Azért, hogy leszülethessen hozzád a földre.
Hát itt van. Leszületett. Megérkezett. Veled van.A dolgod csak annyi, hogy vele légy a mindennapjaiban. Mert rád van szüksége és a támogatásodra. Arra, hogy szeresd és fogadd el őt olyannak amilyen.

Azok, akik bántottak a múltban, hidd el, mind megkapják érte a jussukat. De amikor eljön az a nap, Te ne ünnepelj, legyen az csendes elégtétel. Gondolj rá úgy: győzött az egyetemes igazság, s hogy a Világban végre rend van, az egyensúly helyreállt.
Ne élvezd sokáig a fájdalommal kifizetett győzelmet, mert az Élet ezért könnyen újabb számlát küldhet… Nyugtázd, hogy ez járt Neked és büszkén lépj tovább!

 Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek.

Ó, Erdély szép hazam
Erdély felől fúj a szél,
És oly sok szép regét mesél, felkavarja lelkemet.
Emlékezek, szenvedek és azt sem tudom mit tegyek,
Mivé legyek, merre menjek én?

Refrén:
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.

Erdély földjén éltem én, de elszakadtam onnan én,
Messze vitt a sorsom már.
Azt hittem ha befogad, az új haza új szívet ad,
Szívem mégis mindig haza jár...

Ismerlek, néha kérsz,
Azt mondod, kell a pénz.
Mindig van, ki pénzt ígér,
A becsület ennél mégis többet ér!

Álmok közt ébren élsz,
Másoknak adni félsz,
Kóbor vagy mint a szél,
A becsület ennél mégis többet ér!

Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait,
Szemeidben jóság bujkál,
A szívedben mégis bűn lakik.

(Instrumentális rész)

Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait,
Szemeidben jóság bujkál,
A szívedben mégis bűn lakik.

Kutatjuk honnan érkeztünk
Vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.

Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk

Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk még
Új útnak hisszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők

Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk

Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk még
Új útnak visszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők.