Május utolsó vasárnapja a gyermekeknek, illetve a gyermekekről szól. Nekünk szülőknek valójában minden napunk csemetéink körül forog, de ez az egy mégiscsak különösebb, mint a többi. Ma méginkább igyekszünk velük tölteni az időt. Bizonyára sok szülő készíti a gyermek kedvenc ételét ebédre. És a finom étel nemcsak egy étkezést jelent, hanem mint együtt töltött idő sokat számít gyermekeinknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Állj meg pajtás, ne rohanj úgy,
élvezd inkább az életet!
Ha elveszel a rohanásban,
lesz majd, mit nem lát két szemed.
Lassíts le néha, állj meg csendben,
figyeld, hogy él a nagyvilág!
Csoda nyílik a végtelenben,
csak engedd végre hatni rád!
Csodáld és nyílj meg,
annyi szépség, keresi hozzád az utat.
Ha lassan jársz és figyelemmel,
megnyílik, s mindent megmutat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.



E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.



Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!



Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk

 

Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudod, a virágok csak egy helyben ülnek.
Napnak és esőnek egyformán örülnek.
Elkezdenek nőni, s álomra találnak,
bimbót nyitogató álmodóvá válnak.
Aztán az álmaik szél szárnyára ülnek,
felszállnak az égbe, messzire repülnek.
Magvas gondolatuk másik földre száll át,
ott kelti életre gondolat virágát.A virág, s az álom, így terjed a Földön.
Látod? Álmaimat szép szavakba öntöm,
s jön a szél, felkapja, s elviszi majd hozzád,
s talán egy új álmot, gondolatot hoz rád.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Életünkben mindig nagy csodákra vártunk,
S a helyes úttól, sajnos, gyakran messze jártunk.
Kergettük az álmot, melyet más vágyai szőttek,
S bennünk napról napra a kételyek csak nőttek.

Kérdésünkre válasz olyan sokszor nem volt,
Pedig számtalanszor megnyílt felettünk az égbolt.
S akkor kaptunk csodát, mikor nem is kértünk,
Mert mindig volt, ki óvott, s mindent megtett értünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.



E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szőrnyű volt a múlt!


Barátaim,de megbocsássatok,
mindőtöknek felelni nem tudok
külön külön nagy munka lenne az,
e vers szívemből csordul és igaz.

Hiszen tudjátok ez a lényegem,
benne a hálám,forró köszönetem
hozzátok,vegyétek név szerint...
fáradt szívem,most nyugalomra int.



Mögöttem oly sok küzdés szenvedés,
érzem rám férne egy kis pihenés...
megpróbálom....s küldöm e versemet
levél helyett: köszönet...köszönet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ki tudná megmondani, mi lesz még az életemben.
Nem kívánok csodákat, csak nyugalmat a lelkemnek.
Énekemmel dicsérem, kinek mindent köszönhetek:
Dicsőség és hála Uram, Neked!

Szeretném, ha mindenki körülöttem boldog lenne.
Szeretném, ha minden ember boldogan, békében élne.
Akkor is, ha életünk nehéz gondok közé tetted:
Dicsőség és hála Uram, Neked!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csomagoljunk legyünk útra készen

mielőtt minden eltörik egészen,

hisz oly kevés mit vinni kell

egy „megérte” egy „hinni kell”

egy szerelemtől fényes pillanat

a sárba süppedt kő alatt

a sötétben egy résnyi fény

Élétől megsebzett remény

mert valami végérvényes rend kell

ha nagy útra készül már az ember

tudván, hogy akkor sem néz hátra

ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kívánok neked szép napot, Mikor e sorokat olvasod. Érjen ma sok öröm téged, Csak egy percig gondolj rám, kérlek! Ne feledd, hogy a barátod vagyok. S néha-néha én is itt vagyok! Végén a soroknak, szívemből kívánom Életed minden napja, legyen Egy valóra vált álom!

 

 

 

Egyetlen harmatcsepp őrzi a világot,
benne az életnek szép csodáját látod.
Lám, az élő világ fürdik, tisztul benne,
mintha e cseppnyi gömb maga is Föld lenne!
Egyetlen harmatcsepp, s benne ott az élet,
s mikor a Nap felkelt, hova tűnt, mivé lett?
Felszáradt az ágról? Páracseppként felnőtt?
Fent látom az égen, mint csodaszép felhőt!

Aranyosi Ervin © 2016-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

Az elmúlás

 

Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.

A rossz dolgokért nem kell küzdeni
De a jó dolgokat nehéz elérni
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.

Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad


Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.

Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.

Ezért inkább a jónak éljünk
És akikért élünk soha el ne feledjük
Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni
Mint a rossz emlékek árnyékában élni.

Nehéz túllépni a rossz emléken,
De meg kell tenni
Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!

Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket." (Andrew Matthews: Élj vidáman)

 

Read more: http://comprehensive.hupont.hu/29/idezetek-bolcsessegek#ixzz48u9eNgg9

Aranyosi Ervin: Egy gólya halálára

Embertelen lények megöltek egy gólyát,
Jászapáti régi, fészkelő lakóját.
Tudd meg, ez a madár senkinek sem ártott,
csak élte életét, s járta a világot.
Ezt a szörnyű tettet ‘mi sem indokolja,
kinek volt útjában, kit zavart a gólya?
Világ életemben szívemből csodáltam,
kelepelést hallva, oly sokszor megálltam.
Csodáltam szépségét, kimért, szép mozgását,
kecses repülését, s ahogy hívta társát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bódás János : IMÁDSÁG SZENTLÉLEKÉRT

Zúgó szél, mennyei vihar,
Jöjj a Lélek lángjaival!
Isteni erő van tenálad,
Tégy vele most nagy, szép csodákat.
Erőddel a szíveken zúgj át
És szellőztesd ki minden zugát,
Szellőztess ki országot, népet,
Az egész nagy földkerekséget.
Söpörd el a bűnt, a gyanakvást
S tedd, hogy végre szeressük egymást.

A virágára már nem emlékszem, csak a nevére,
mert tetszett: golgotavirág – mutattad kertedben
virító, új virágodat - ezek a kalapácsok és szögek,
melyek Isten fián a Golgotán halálos sebet ejtettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Madarak és Fák Napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint száz éves. Megszervezésének közvetlen előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, mely után Chernel István ornitológus még ebben az évben megszervezte az első madarak és fák napját.

Benedek Elek: Erdőben

 

 

Járok-kelek kint a zöld erdőben,
Az áldott nap most van ébredőben.
Ébredését erdő, mező várja,
Feléje száll Isten madárkája.

Fölkel a nap, sugarát már ontja,
Kék ibolya a kelyhét kibontja:
S gyenge fűszál meghajolva, szépen,
Várja, hogy a nap rája is nézzen.

Hallga, hallga! Figyeljetek mostan,
Vidám ének zeng fönn a magasban.
Egy-egy dallam leszáll a mezőre...
Dalolj, dalolj, tavasz hirdetője!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon kellemes délutánt, szép estét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon kellemes hétvégét kivánok!
SzeretettelMária.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köszi szépen a látogatást és a szép képeket.

2016. május 8. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt!
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt!
Segítsd fel azt, ki porban lent hever,
ápold a lelkét, mert többet érdemel.

Ha bántanak, – porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s tán túl érzékenyek.
Szótüskék szúrják az érző lelkeket.

Ha így teszel, lelked is felderül.
A “békesség madár” válladra ül.

Martinák János
Létezés...

 

 

Elsodorja az ember életét

A létezés csillag-folyója.

Felizzik, majd átadja a fényét,

És kihunyva hullámzik tova.

Tekintetedtől újra felizzott

Az elhalni készülő parázs.

Kinyílik felettem a kék égbolt,

S fellobbannak előttem a fák.

Kiktől féltem, simogatni vágyom,

Gyermek kacag, s megrendül a lég.

Remegek, mert e fényárban fázom...

A sóvárgás vágya húz feléd.

Aranyosi Ervin: Tavasztündér

Tavasztündér, Tavasztündér,
vártunk már rád, hova tűntél?
Hova tűntél, merre jártál,
vajon kire, mire vártál?

Ifjak, lányok nagyon vártak,
párra eddig nem találtak!
Hideg szívük nem gyúlt lángra,
tél nehezült a világra.

Tavasztündér, Tavasztündér,
de jó, hogy elő kerültél.
a szerelem veled éled,
ezért vártunk nagyon téged!

Fű, fa, virág szárba szökken,
a körforgás visszazökken,
indul a tánc, szól az ének,
járják ifjak, járják vének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokáig szunnyadtál, szivem,
gyötört a bú, a fájdalom,
most ébredj, indulunk, hiszen
erdőben járni jó nagyon -ím, újra itt az alkalom.
Tisztások bűvös rejtekén
madár zajong az ágakon
tavasszal, május elsején.

Lám, ünnepel a Szerelem
istene is e szép napon,
hívei kedvére teszen,
csodás, mit ád, a jutalom.
És mindent zöld pompába von,
virágra, rétre dől a fény,
határunk megszépül nagyon
tavasszal, május elsején.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.

Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet.
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.
Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,
belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor az orgona virágzik
Napsugara fényesen cikázik.
Az esőben mindig jól megázik,
A napfényben soha ő nem fázik.

Kismadár az orgonafa ágán
Bárcsak mindig én őt ottan látnám.
Barna kislány kinek lelkem adnám
A madárkát neki megmutatnám.

Minden fehér orgonavirágba
Ott lakik a szívem legszebb álma.
Olyan szép az orgona virága,
Mint az az egy drága kisleányka.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Várnai Zseni:--Orgona


Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Májusi gyöngyvirág

Simola Teréz Csilla

Kecses száron nyíló,
Hófehér harangok
Illata oly hívó,
Nem térek magamhoz.

Fenn a mennyben járok,
Két felhőszandálon.
Tudom, hogy álom,
Egyre csak skandálom:

Oly csodás ez illat,
Elvarázsol engem.
Kertben nyílt a minap.
Bűvköréből enged,

Csak egy pillanatra,
Illatára vágyom,
Még a pirkadatban,
Azt hiszem, hogy álom.

Valóság e gyönyör,
Kertemben tündököl!

 

Erdők ölén, völgyben, réten
illatosan, lila-kéken
nyílik már az ibolya.
Ő a tavasz kis futárja.
Régen várunk már utána,
s most már ő csal, hív oda.

A szellővel azt üzente:
fogytán van már a türelme.
Olyan nagyon vár szegény.
Cimboráim, induljunk hát!
Hagyjon abba játszást, munkát
minden lányka és legény!

Ünnep, ünnep a szép tavasz,
mikor a tél már nem havaz.
Énekeljünk, cimborák!
Megjöttek a gólyák, fecskék.
Festegetik már a lepkék
tarka szárnyuk hímporát.

 Istenünk hallgasd meg, ajkunk esdő szavát,
küld le szereteted, forró napsugarát.
Mert már jegesedik, szívünk hideg vére,
vágyódunk Szent Atyánk, szíved melegére.
Szereteted nélkül, didereg a lelkünk,
hálaadó szót sem tud ejteni, nyelvünk.
Lelkileg: hideg van, családban - nemzetben,
már csak alig bízik, ember az emberben.
Sokszor barátban is, ellenséget látunk,
meglátszik a szemén, ha vele szót váltunk.
Mert a szeretetünk önző, és igényes,
ha másoknak több van, irigységre képes.

2016. május 3. – Kedd

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

Járj az Úrral!

Járj az Úrral drága lélek,
Vele járók, sose félnek.
Indulj Vele, minden reggel,
nem panasszal, szent örömmel.
Testi szemmel bár nem látod,
benned vonul, mint Barátod.
Kátyús az út, melyen mentek,
zúgó patakon átkeltek.
Útból, a kövek eltűnnek,
rejtett aknák el sem sülnek.
Sátán, csábítón int feléd,
el ne engedd Jézus kezét.
Vonulj Vele, télben - nyárban,
megvéd, élet viharában.
Közöld Vele, napi terved,
könnyebbíti élet terhed.

 "Azt kívánom Neked, hogy bármilyen fájdalmas is most az élet, mindig tudj Önmagad lenni.
Szeresd azt a csodát, aki a tükörből tekint vissza Rád!
Egyedi vagy és utánozhatatlan, ritka kincs.
Azt kívánom Neked, merj kilépni minden egészségtelen helyzetből, mely lelkedet mérgezi.
Hogy tudj kiállni önmagadért, az igazságodért.
Tudj továbbmenni akkor is, ha nagyon fáj.
Akkor is, ha ezer sebből vérzel.
Hiszen az élet nem arról szól, hogy elviseld, hanem arról, hogy megteremtsd és élvezd!

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy

összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.