A született Jézus, 
Ez igézetes gyermek, 
Áldja meg azokat, 
Kik a szívünkbe vernek 
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk 
A kifeslett vér-rózsák: 
Bánat, kín, szenvedés, 
Mert Jézus volt a Jóság 
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel, 
Szeressünk szeretettel, 
Örüljünk, ha sírunk, 
Ha ránk tör minden ember 
S ha álul bántatunk.

A született Jézus 
Született így s kívánta, 
Hogy ez legyen az üdv: 
Minden hívság kihányva 
Életünk gömbiből.

Hóvihar tombol, hópehely lábra kél,
a jég is rombol, fagyos a téli szél.
Ágakat fűrészel a hajnali fagy,
korhadt fák törzsében örök nyomot hagy.

Erdő szélén teli a vadetető,
a hó alatt lapul az életerő.
Napkeltével az erdő ébredőben,
őzgida tűnik fel a múló ködben.

A nap sugara már csak ritka vendég,
távoli vidékre költözött nemrég.
Pihen a természet, álomba merül,
a hóember fejére fazék kerül.

Táncol a vakító, fehér ragyogás,
új világot hozott ez a változás.

Most mindnyájan azokért imádkozunk akik emberileg magányosak lesznek Karácsony szent estéjén És ha valamikor fájdalmas a magány,akkor ezen az estén kétszeresen ,vagy tízszeresen az.
\ Érettük imádkozunk,hogy ha magányosak is,ne legyenek egyedül akkor,ha csak egy szál gyertya lobog előttük..
Az az egy szál gyertya jelentsen Téged.Világ,világossága,aki fénynek vigasztalásnak,békességnek és erőnek jöttél közénk..
Most mindnyájan azért imádkozunk,akiknek kétszeresen fáj a Karácsony,mert valahol szétszóródva a világban,még egy fenyőgallyat sem találnak,mert talán ott nincs is.

A legkedvesebb vendég

Drága Istenem, légy vendég, e szép ünnepen,
és add áldásod családomra, hadd érezzék mind,
míg oltalmadban lehetünk, míg, Te, vigyázol ránk,
nem árthat nekünk sem bűn, sem gonoszság.

Szerény a hajlékunk, de oly szívesen látunk,
hiszen szereteted által gazdagabbá válunk,
és szívünket is megtölti majd az-az emberség,
amire tán most van a legnagyobb szükség.

Fenyőfánkon a csillagszórók azért tündökölnek,
hogy fényükkel téged és is átmelengessenek,
ha majd úgy éreznéd, érző szíved fagyossá teszik,
azok, akik szereteted nem értékelik.

Adventi hírnök: friss fenyőág, lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll, de utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk dalra gyúl, nincs már messze az Úr!

A hagyományos adventi koszorúkon a harmadik gyertya rózsaszín, az ÖRÖM miatt, amit szimbolizál. Szűz Máriával is azonosíthatjuk, aki örvend, hogy befogadta a Fiút. Az örömhöz pedig szorosan hozzátartozik a hálaadás is.

Keressük-e az örömet? Tudunk-e örülni a mindennapi történéseknek?

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.
Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.
Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.
A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.

A karácsonyra készülődés

járja át a szíveket;

itt az advent- és a sok sürgölődés,

de megtesszük-e amit lehet?:

Belenézünk-e magunkba,

s kitisztítjuk-e ami árt…?

Bizony ez nagy munka,

s ez az, amit Jézus várt:

tőlünk,- hogy a szeretetre

nyitottak lehessünk…

Ezért jött közénk kisdedként nevetve:

hogy jobban elfogadjuk- s hogy szeressünk:

mi is tisztán, és szabadon…

Erre készüljünk most

itt van az advent- az alkalom!

Vessük ki magunkból a koszt:-

hagyjuk abba a bűnöket

addig, amíg lehet…-

s ne csak újabb karácsony legyen

a mostani,

hanem az,- melyen lehet hallani

az angyalok szárnysuhogását!

 Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?Meg kell változtatni az egész világot,úgy kell felkutatni tán a boldogságot?Eljön majd magától? Harcolni kell érte?Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,vagy a harag, s bánat az ember keresztje?Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,ha a világodat nyitott szívvel járnád,és a szeretetet engednéd rád hatni,ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,parányi örömöt értékelni tudnál,szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.Bátorítanád a ma még elesettet,s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.Hitet adnál másnak, képes legyen látni:előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!Mert az nem működik – “Hiszem, hogyha látom!”– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!Ahogy Te változol, követnek a dolgok!Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,ahol megtalálod vágyott boldogságod!

 Lázasan készülünk az ünnepekre , azt
remélve hogy kissé felszabadulhatunk
a monoton hétköznapok béklyói alól .
Telve vagyunk feszültségekkel , a jövő
kilátástalanságával , de egy belső hang
mindezek ellenére ünnepelni hív bennünket .
Bárhogy is . . . , így , vagy úgy : a Kisded
születése , meghittségre , szeretetre
késztet mindnyájunkat . Ezekért a szép
gesztusokért , még a boltban sem kell
sorban állni , mindenkor átadhatjuk , annak
akit szeretünk , akár egy mosollyal , vagy
egy lágy öleléssel , kifejezhetjük szívünk
őszinte szeretetét .