Borongva ült az őszi csend a fákon,
fájdalmasan haldoklott a világ.
Merengett lassú, sötét elmúláson,
miközben fentről felhő-könny szitált.
A levelekről a nyár vére cseppent,
az elmúlásban volt valami szép.
Reményt keltett a kósza levelekben:
– jön majd tavasz, egyszer majd színre lép.

De addig jöjjön a keserű álom,
hulljon a fákról földre rőt avar,
hogy ami él még ott lent, mégse fázzon,
legyen paplan, mi melegen takar.
Ha majd az ég fehér álmokat szőve,
magára húz egy másik takarót,
melengesse a csepp magból kinőve,
a jövőben is majd élni akarót!

 

 

 

 

 

 

 Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait, s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, és ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást.

 Itt van az ősz, s a színes tájba
vidámságot csak mi viszünk.
A szél csak sír, akár ha fájna,
mégis örül a mi szívünk.
Mert bár a természet megfáradt,
s hullatja könnyét, levelét,
belőlünk még a jókedv árad,
mert ez a világ csoda szép!

Amíg van kivel kergetőzni,
s élvezni boldog perceket,
amíg a szív képes legyőzni,
mert benne él a szeretet,
addig az ősz csak hazug vándor,
s nem hat ránk bús, konok szava.
s nem érdekel, ha százszor ránk szól,
hogy közeleg a tél hava.

"Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek..."

Itt van az ősz,itt van ujra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Tudod, a nevetés sok mindenre gyógyír,
kár, hogy azt az orvos nem írja fel neked!
Ám akad számodra egyúttal egy jó hír,
másképp is van módod emelni kedvedet. Az életben annyi vicces fonákság van,
ne bosszankodj rajtuk, inkább csak nevess!
Leld meg hát a humort a sírós világban,
s lásd a szebbik oldalt, hogy vidám lehess! A félelem lehúz, akár egy vasmacska,
engedd el, s emelkedj a felszínre fel!
Ne búslakodj tovább, ne legyél oly csacska,
hidd el, hogy a lelkünk jobbat érdemel! Ha már a világod végre szebbnek látod,
villantsd másokra is kedves mosolyod,
így teremthetsz ennél sokkal szebb világot,
s rájössz majd, nevetni mindig van okod!

Aranyosi Ervin © 2021-08-28.

Az evangéliumi jelenetben az egyik oldalon ott áll Jézus, a másikon pedig a farizeusok. A farizeusok Jézust figyelik, Jézus tekintete pedig feléjük irányul, belelát gondolataikba. Érezzük a feszültséget a jelenlévők között. Jézus cselekvésre készen várakozik, mert gyógyítani akar, meg akarja most is mutatni Isten jóságát, a farizeusok pedig ugrásra készen állnak, hogy vádaskodásukkal lerohanják. Valahol ott van a béna kezű ember is, de őrá kezdetben senki sem figyel, de aztán mégis ő kerül a cselekmények középpontjába, a Jézus és a farizeusok közti ütközőzónába.

 "Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat." (Tatiosz)

Nagyon szép kellemesen eltőltött szép délutánt kívánok nektek szeretettel.

A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja már nem éget,mint a láng
csak simogat,mint egykor jó anyánk,
szívünkre könnyű,enyhe fénye hull...
és mindennap korábban alkonyul,
korábban alkonyul.

 Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Indul az élet, nyitnak a termek,
sok kicsi álom vár ma terád,
hangulatával majd felemelnek,
udvaron ünnep, lásd a csodát!
Régi barátok mind odaérnek,
hosszú a műsor, lassú a perc,
nemzeti Himnusz száll, közös ének,
benned a nemzet, érte felelsz!

Iskolatáska készül az útra,
új a tanéved, új a hited,
léted a holnap, hallja, ki tudja,
el sose engedd tiszta szíved!
Szállnak az évek, múlnak az őszök,
gyermeki lelked újra kiált,
régi emlékedet, múltadat őrzöd,
így javítod majd régi hibád.

Élnek a szívünkben fényei a nyárnak,
iskolakapuknál már gyerekek állnak
szeptemberben.

Gyümölcsök boldogan ringnak még az ágon,
nem érzik, hogy egyszer véget ér az álom
szeptemberben.

Fákon a levelek sárgába fordulnak,
nyári pillanatok lassanként elmúlnak
szeptemberben.

Gyermekkorod tiszta éveit átlátod,
sok becsengetésről szerzel tanúságot
szeptemberben.

Megmaradni mindig kezdő kisdiáknak,
hittel javítani mindegyik hibánkat
szeptemberben...

Forrás: www.poet.hu

 

 

Sárgul a táj, még nem félek,
tekergőzik néhány lélek
felettem.

Nyári mámorban megállok,
sárga levelet találok,
elvesztem!

Fák hegyéről a suttogás -
talán egy újabb lombhullás,
vigyázat!

Az ősz elviszi a nyarad,
s emléknek ami megmarad,
hibázhat...

 Az ünnepnek természetesen új nevet adtak. 
Először eltűnt a szent kifejezés, majd 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag előírt szóhasználat. 
1949. augusztus 20-án lépett életbe ugyanis az alkotmány, így a kifejezést hamar felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 
Augusztus 20. a Kádár-rendszerben az ünnep új arculatot a munkás-paraszt szövetség megjelentével kapott. 
Lényeges elemként jelent meg az avatás: pályaudvart, iskolát, gyárat, üzemet, szállodát, lakótelepet, utat avattak. 
A hatvanas évek közepén újjáéledt a tűzijáték, egyre jelentősebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. 
A Rákosi-diktatúrához képest váltás, hogy - szigorúan a szent jelző említése nélkül - István király személye is felbukkant.

Tudod, hogy az emberek nagy része miért nem cselekszik olyankor sem, amikor már legbelül érzi, hogy valami teljesen másra vágyik? FÉLELEMBŐL.És vajon mitől fél az emberek többsége? A VÁLTOZÁSTÓL . Annyi lehetőség van, annyi ajtó áll nyitva előttünk, ám sokszor mégis örökre zárva hagyjuk ezeket az ajtókat, és nem azért mert nem vágytunk arra, hogy kinyissuk őket és besétáljunk rajtuk, hanem azért mert féltünk. Vajon miért válasszuk mindig a könnyebb utat?

Anyának lenni csodás érzés,
felelősség és feladat.
Egyszerre tán, több embert kíván,
eszerint oszd szét magadat!
Általad lesz az otthon, otthon,
szeretetteli, élhető.
Erre csak Te, anya vagy képes,
csak benned van elég erő! A férfi az nem képes erre,
de csökkentheti terhedet,
ha együtt álmodtok családot,
s ha él benne a szeretet!
Ő nem képes anyává válni,
azt valójában nem szabad!
De otthon kiveheti részét,
abba bele sem szakad. Anyának lenni nagy kihívás,
s ezért jár minden tisztelet.

A szeretet gyógyít, felemel, támogat,
ezzel szolgálhatunk lelkesen másokat.
Olyan energia, ami sosem fogy el,
s ha kapom, úgy érzem, nekem is adnom kell!
Szeretettől a szív, mind örömre lelne,
boldogtalan, beteg, többé sosem lenne!
Tovább kell hát adnunk a szeretet-lángot,
és jobbá szeretni az egész nagyvilágot.

Jó lenne hát tudni, hogy mi célból lettél,
utad megtaláltad, amikor szerettél,
és ha másoknak is mutatod az utat,
jó érzéssel tölt el, boldogít a tudat.

Veletek vagyok
A mai ünnep evangéliumában elhangzik Jézus keresztelési parancsa: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” 2020 augusztusában a vatikáni Hittani Kongregáció határozatot adott ki, amely szerint csak az a keresztelés érvényes, amelyet az Egyház által jóváhagyott formával végeznek. Ha valaki a jóváhagyott szöveget önkényesen megváltoztatva végzi a keresztelést, az érvénytelen.

Engedd szép napodat lelkedben ragyogni!
Ne hagyd világodat mosolyból kifogyni!
Mutasd hát a példát, követhetőt, szépet!
Csak a szeretet az, mi felemel, éltet!

Léted forrásához próbálj visszatérni,
szabadnak születtél, nincs hát okod félni!
Szeresd szebbé, jobbá, kik körötted élnek,
s hidd el, megváltoznak, jellemet cserélnek!

Emeld fel a lelkét a sok csüggedőnek,
így rakd le alapját egy jobb, szebb jövőnek!
Óvd a természetet, gyökerét a létnek,
azok pusztulnak el, kik ellene vétnek.

Csak aki magot vet, az tud majd aratni,
csak szeretet által tudunk fennmaradni!
Feledd a kincseket, az nem a te dolgod,
szíved hagyd ragyogni, attól leszel boldog.

Sosem lehet mérni pénzben gazdagságot,
mohóság, irigység mérgez meg világot,
a siker, csak csapda, eltereli vágyad,
fényűzés, csillogás, vakító káprázat.

Ha majd szívszeretet óvja ezt a Földet,
ha rájössz ősöddel pont ezt örökölted,
ha majd szép szíveddel képes leszel látni,
akkor fogod léted élvezni, csodálni!

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!

Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.

Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!

Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!

Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, - Miért ne lehetne?
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

 

Szájad szegletében valami ott játszik.
Ne rejtsd véka alá, - hidd el - jobb ha látszik!
Mert a mosolyodnak e vidám játéka,
szeretet gyöngyszeme, szíved ajándéka.

Nincsen olyan ékszer, ami jobban állna,
amitől szép arcod gyönyörűbbé válna.
Ha egy másik ember megáll veled szembe`,
a "mosoly ékszere "jusson az eszedbe.

S látni fogod aztán, hogy a mosoly hat rá,
mert nincs ki sajátját magának tarthatná.
Visszakapod menten, bár tán nem is vártad,
visszatér ha szíved szélesre kitártad.

A mosolyát látva szíved felmelegszik,
hozzászoksz, hogy használd, s egyre jobban tetszik.
Egyre többször hordod, fényesíti napod,
s lelked gazdagítja, mikor visszakapod.

  Teremts magadnak szebb világot!

Mikor arra gondolsz, hogy mi végre lettünk,
rájössz, hogy a pénz nem lehet úr felettünk!
Rájössz, hogy az ember teremteni képes,
s ezen a világon bármi lehetséges!

Mert a képzeletnek soha nincs határa,
csak a szolgaságnak lehet kincs az ára.
Nem uralhat senki, része vagy a létnek,
és a vágyaidtól szabadabb a lélek.

Bármit megteremthetsz, ha képes vagy hinni,
csak a hit vizéből ne felejts el inni.
Gátat a csodáknak csak elméd emelhet,
álmokat aggódás ásója temethet.

Higgy hát önmagadban, higgy a szeretetben,
s meglátod a fátyol, a titokról fellebben.
Múltnak nincs hatalma, soha többé rajtad,
valósítsd meg álmod, szívedből akarjad!

Hit, vágy és akarat legyen varázspálcád,
lásd a mindenséget felkínáló tálcát.
Válaszd azt, mi jobbá, szebbé teszi léted,
s tudd, hogy félelmeid örömre cserélted.

Felejtsd hát a múltat, élj csak a jelenben,
s ne félj a jövőtől, bízz a szellemedben,
mert amiről álmodsz, az válhat valóra,
hadd legyen a jövőd csupa boldog óra!

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon...

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Vasárnap délután útra kerekedtem,
és gyorsított léptekkel anyámhoz siettem,
mert tudtam, túl hosszú néki minden olyan perc,
ami a várakozás őrjítő magányával telt.

Vasárnap délután hátrahagytam mindazt,
ami keserves napjaimban fájdalomról vallhat,
és mosolyt csaltam arcomra, hogy elhitessem véle,
az élet csak rózsákat hint lábaim elébe.

Vasárnap délután magam is hittem,
nem lehet baj addig, míg van hová mennem,
s míg van, két biztos kéz mely letörli a könnyet,
ha a barátnak hittek is ellenségek lesznek.

 A legtöbb embernél olyan a fizetés, mint a gáz: mindig kitölti a rendelkezésre álló teret. Mindegy, mennyit keresnek, mert minden plusz pénz a bevételi oldalon azonnal utat talál magának a kiadási oldalon. Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam az évek során, nagyon szeretnének kiszállni az őket felőrlő mókuskerékből, de egyszerűen nem tehetik meg, hogy kevesebbet keressenek, mert fizetni kell a ház és autó törlesztőt, a gyerekek magániskoláját, a kertészt és így tovább.

 Az aratás a gabona levágásának művelete, ez a betakarítás. Régen ez nagyon nehéz, embert próbáló tevékenység volt. A mezőgazdaságból élő falusi emberek nagy gondossággal készültek fel rá, gondosan megszervezték a munkát és előkészítették az eszközöket.
Hosszú évszázadokon keresztül az aratás munkaszerszáma a sarló volt. A sarló olyan kézi eszköz, amely egy íves fémpengéből és a hozzá kapcsolódó egyenes fanyélből áll. Az aratás úgy történt, hogy egyik kézzel megfogtak egy kötegnyi gabonát, a másikkal a földtől 30 cm-re elvágták a szárát, majd letették maguk mellé.

Azt mondják. hogy holnap nagyon meleg lesz, mindenki vonuljon árnyékba.

Anyám mesélte, régen, amikor
még együtt ültünk a kapu elé
padnak kidöntött tölgyfa derekén,
hogy lány korában mily szelídek és
egyszerűek voltak az emberek.
Nem volt még ennyi baj, mondotta, nem volt
ilyen gonosz a nép: mint mezei
virágok nőttek s minden nemzedék
egymás mellett s egymás után nyugodt
derűvel ment meghalni, - rá se gondolt,
hogy szomorúnak tartsa a halált
vagy lázadozzon ős végzete ellen.

Ma romlott a világ, mondotta, és
más még a levegő is: íze nincs,
nincs nedve, s a szeretet is hideg,
mint a februárvégi napsugár.

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek!

A kertek megtelnek bazsarózsákkal, s egyszerre olyan súlyos és meleg lesz a világ, mintha megtelt volna egy érzés és felismerés súlyával; dadogva beszél, mint mindenki, aki ittas egy érzéstől. Ez már nem a szerelem, nem is a nyelvelő és kacér tavasz; ez már az élet, súlyával, illatával, végzetével."

Márai Sándor

 

 

Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Mt 7,6.12–14

Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.

Alázat, talán túlságosan nagy szó. Ehhez már kegyelem kell, kivételes lelki állapot. Hétköznap beérhetjük azzal, hogy szerények vagyunk és iparkodunk megismerni igazi vágyainkat és hajlamainkat. S azokat szégyenérzés nélkül bevalljuk magunknak. S iparkodunk megegyezni vágyainkkal és a világ lehetőségeivel.

Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?Meg kell változtatni az egész világot,úgy kell felkutatni tán a boldogságot?Eljön majd magától? Harcolni kell érte?Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,vagy a harag, s bánat az ember keresztje?Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,ha a világodat nyitott szívvel járnád,és a szeretetet engednéd rád hatni,ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,parányi örömöt értékelni tudnál,szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.Bátorítanád a ma még elesettet,s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.Hitet adnál másnak, képes legyen látni:előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!Mert az nem működik – “Hiszem, hogyha látom!”– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!Ahogy Te változol, követnek a dolgok!Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,ahol megtalálod vágyott boldogságod!

A katolikus egyház június 13-án tartja Páduai Szent Antal ünnepét. A legnépszerűbb szent a világon. Jóformán nincs templom, ahol ne állna szobra, mely angyali szelídségű ifjú szerzetest ábrázol, barna ferences csuhában, karján a kis Jézussal, szabad kezében liliommal. Aki hívő katolikusnak gondja-baja van, végső menedékként mind hozzá fordul.

A fiatalon elhunyt Antal Lisszabonban született és halt meg. Az eretnek- és szerzetesmozgalmak századának volt a fia, Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa.

 

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak

Minden döntés és tettek kérdése.

 

Bármikor új életet lehet kezdeni. Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból. Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél.

Ha van egy álmod, megvalósíthatod, senki sem fog vissza. (...) Te döntöd el, hogy a saját korlátaid meddig terjednek, és hogy melyiket mikor döntöd le. Ha törődsz a belső békéddel, lassan azt veszed észre, hogy már nincsenek gátak, csak te vagy és a vágyaid, amelyek sorra megvalósultak.

 Nem hagyhatod, hogy a negatív dolgok hátráltassanak. Igenis fel kell térképezni a jókat. Azt a milliónyi dolgot, amiért érdemes megcsinálni. Adj neki energiát, és még több lesz. Legyél bátor. Legyünk bátrak. Ezt most mondom magamnak is. Én is az leszek.

Bízz magadban, és lásd meg belül a gyémántot, ugyanis ha észreveszed, tudni fogod, hogy másként kell bánnod vele, mint holmi bizsukkal. Onnantól pedig ezt szem előtt tartva roboghatsz előre, akkor meg aztán akárki akármit mondhat, nem fog érdekelni, ugyanis te tudni fogod, hogy ott legbelül egy gyémánt ragyog. Nem fogsz kérkedni vele, ugyanis az arra érdemes meg fogja látni. És soha ne feledd. Nem mindenki tud különbséget tenni gyémánt és üveg között.

Simogassa arcocskádat a korán kelő napsugára , teljék békességben el a napod - teljesüljön szíved álma.

 

 

2021. június 1. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni?

Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.

Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt idők emléke.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.
Gondol vissza és előre
A sok jó és bal időre.

Köszönöm oh május hogy láttalak
Hogy fulladoztam orgonák alatt

Köszönöm füves nyár a meleged
Melengettél mint édes gyereked

Köszönöm ősz a sárga levelet
A boldogság jött bálba teveled

Tél, tiszta tél, köszönöm halk szavad
Kezemre szállott friss pehely havad

Köszönöm felhők, álmot varrtatok
Álommal engem betakartatok

Köszönöm üdvösséges éj neked
Az égi fényt, a gyémánt éneket

Köszönöm óh csók, hév illat zamat
Hogy itt megested érző ajkamat

Jóságos jóság tündér cseppje, könny
Kóstollak, köszönöm, köszönöm.

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

 

 

Szaporább szívverés, fokozott hangulat,
gyermekmosolyoktól ragyogó pillanat,
újra Eszter-lánccal egymásba karöltve,
éden tisztasággal lelkükben megtöltve.

Játékos műsorok, megható dallamok,
szelek szárnyán szálló, tüllszárnyú pillangók,
mezei virágból szőnyegek teremnek,
csalnak ki szabadba minden kisgyermeket.

Májusi napsugár, aranyszín véreddel
porcelán arcokat színezd erényeddel,
minden gyermekszívnek bőséggel adjatok,
ó, áldott angyalok, szivárványt hozzatok.

2021. május 27.

 

Csütörtök

Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság!

  Eljön a nap, amikor tudsz majd nemet mondani....

Amikor pohárba hullik az utolsó csepp...

Vagy amikor egyszerűen csak a semmiből elkap az a mélyről jövő érzés, ami ott kavarog minden Emberben... nem kell így lenni.

Eljön a nap, amikor rájössz... valami nem stimmel...

Körülnézel és feltűnik... rossz helyen vagy, rossz Emberekkel...

Eljön a nap, amikor már nem keresed azokat,

akik soha nem érdemelték meg a Szereteted...

amikor nem adsz annak, aki csak kérni tud...

Mikor a lelkedben viharok dúlnak,
s nem sejtheted, mit hoz a holnap,
gondolj gyorsan valami szépre,
gyermekkorodból egy kedves emlékre.

Bizony akkor még más volt a világ,
más hangon fütyült a rigó a fán,
üde zápor hullott az égből,
nem kellett félnünk a Nap melegétől.

Akkor még évszakok váltották egymást,
tavasz után vártuk a gyümölcsöző nyárt,
majd lassú léptekkel az ősz is megérkezett,
s év végén fehér ruhájában megláttuk a telet.

Örülni tudtunk minden apróságnak,
zsíros kenyérnek, fonott kalácsnak,
talán úgy tűnhet, nem volt nagy igényünk,
nem így van, egyszerűen csak boldogan éltünk.

Csendes eső esik. Isten könnye hull.
Megállíthatatlanul, szakadatlanul,
mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet.

Haldoklik a természet, haldoklik a világ,
s az ember nem hallja meg jajkiáltását,
mert túlságosan önző, és nem érdekli más,
csak önnön jóléte, és a kapzsiság.

Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,
kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,
s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,
ha majd letiporják őket ellenségeik.

 Csak kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok
estére már milyen fáradt vagyok.

 Megkérdeztem egy idős nőt, mit jelent öregnek lenni, és tudni, hogy élete nagy része mögötte van. Azt mondta, egész életében egyidős volt. Azt mondta, hogy a hang a fejében soha nem öregedett. Mindig ugyanaz a lány volt. Anyja lánya. Mindig azon tűnődött, mikor nőtt fel és lett öreg nő . Azt mondta, látta, hogy teste öregszik és képességei csökkennek, de a benne lévő ember soha nem öregedett, soha nem változott. A szellemünk örök. A lelkünk örökkévalò.

Hittük, mi valóban erősek leszünkőszinték, igazak, szépeknem őröl szét hazugság és önzéssúlyos malomköve – a múló évek

mi nem hazudjuk szépnek a csúnyátjónak a gonoszt, okosnak butátmi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,s az igazság gyémántját adjuk tovább.

Felnőttünk aztán, s hiába hitünkerősebbek már az érvekélni kell, dolgozni, nevelni gyermekünka szép szavak semmit sem érnek

csak belül vívjuk az utóvéd- harcokatsok aljasság ellen a végső csatátde karunk még erős, hitünk a régi:ha tiszta a szívünk, nem törnek át!

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.

Füle Lajos

Aki nem tud a hit szárnyán
A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok!
Őt várjátok, – eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,
Eljön Szentlelkével,
Ha várjátok s imádjátok
Pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
Nemes indulattal,
Ha bevonul oda Krisztus
Teljes diadallal.

or greater is required

 

 

 

2021. május 5. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

 

Elmúltak a régi évek,vele oly sok szép emlékek.Olyan távol vitt a sorsom,de jó lenne újra Otthon.

Arcomon ül rég a bánat,hiánya a kis hazámnak.Mennyi, mennyi édes emlék,úgy rohannék... hazamennék.

Ha lenne, aki várna haza,nem haboznék soha, soha.Rohannék, ha tudnám, várnakkis házába nagymamámnak.

Megölelne, megpuszilna...ó, Istenem, de jó volna...De csak emlék, csak vágy marad,mert az idő folyton halad.

Nem ölelhet, nincs köztünk már,rég nincsen már, ki hazavár.Árva szívem vágyik haza,nem nyugszik meg, tudom, soha.

or greater is requiredYou have no flash plugin installed

Download latest version from here

 

2021. április 29. – Csütörtök

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.

Egy igaz ölelésnél, nincs szebb a világon Amikor szeretünk, túl, minden határon Egy édes ölelésnél, nincs semmi boldogabb Mert szeretetet fakaszt, megleled önmagad Őszinte ölelés, ha két ember úgy szeret Nincsenek kételyek, a szíved tovább vezet Mert, ha ölelkezünk, s annyira szeretünk Bármi történjék is, boldog lesz életünk… Egy Isteni ölelés, mely szeretetből fakad Meglásd, felderíti csalódott arcodat Tanulj meg ölelni, s szívedből szeretni Ha erre képes leszel, boldogan fogsz élni Egy szívből jött ölelés, boldoggá tud tenni Minden búbánatot, képes feledtetni Mert, ha szívből ölelsz, Isten szeretete Átjárja lelkedet, a mennyország kezdete… Egy őszinte ölelés, olyan fontos lenne Hogyha megpróbálnád, talán ma is menne Egy nap eléd állok, hogy semmi mást ne kérjek Egy baráti ölelést,… hogy éljek és reméljek… Árvai Attila..

 Kedves édesanyám köszöntelek anyáknapján köszönöm amit értem tettél öleltél szerettél s felneveltél kicsi szívem csak érted lángol hisz megadtál mindent amire a szívem vágyott!

 

Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.
Ne kérdezd, hogy a célod hol van.
Köss könnyű kendőt, köss sarut.
Ki tudja, meddig visz az út.

Ha minden lépés élvezet,
tán mindegy is, hová vezet.
Csak lélegezz, csak lépj. És ennyi.
Szívdobogásra menni, menni.

Vidd, ami kell. Kevés elég.
A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőiből is égre lát.

Nem baj, ha körbe-körbe jársz:
aki vár, úgyis rátalálsz
Úgyis rád talál, aki vár:
az út kinyit, a pont bezár.

A labirintus közepe
csalogat, csábít befele:
puha, fészekmeleg, sötét.

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Imádkozom. Nem harcba hívlak!

Vannak napok, amikor csak úgy egyszerűen feladnám.
Választanék egy másik utat, egy könnyebbet, egy napsütésest,
meleget, járhatót. Aztán belegondolok mennyi mindent kaptam
eddig ettől az úttól. Mennyi kudarc, pofon, buktató, mennyi
könny és mennyi de mennyi erő. És akkor ráébredek, ez kell
nekem, pont erre van szükségem, nekem, neked,
mindannyiunknak. A múltra a hátunk mögött, a sebekre a
szívünkben, és az erőre amit eddig kaptunk. És nem baj, ha
ezerszer is dől össze az élet, mert ismét képesek vagyunk
újjáépíteni, ugyanúgy, mint eddig is tettük.

 Nem az a lényeg, ami elmúlik, hanem az, ami újjászületik.Aki állandóan a boldogságot hajszolja soha nem fogja meg tapasztalni. Mert soha nem áll meg, hogy élvezhesse amit elért a csendet, nyugalmat, szeretetet ami körbe veszi.

(Müller Péter)

 

 Sosem az a fontos, hogy hányan beszélnek rólad. Az igazán fontos az, hogy hányan emlékeznek majd rád.

 

"A csoda csakis azé, aki hisz benne. Csak az lát, aki látni akar. Csak az hall, aki hallani akar. Csak az ért, aki érteni akar."

(Müller Péter)

 

Törőcsik Mari a magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze volt. Köszönet hogy megemlékezünk róla. Sok filmbe szerepet kapott . Húszévesen megkapott Körhinta-főszerep. A körhinta a befutó...Soós Imrével.Nyolcvanhatodik évében ELTÁVOZOTT. A KÖRHINTA MEGÁLLT. ISTEN ADJON ÖRÖK NYUGODALMAT NEKI.

 

Download latest version from here

 

2021. április 12. – Hétfő

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.

Legyetek vidámak.és nagyon boldogok.

Szeretettel tőlem nektek.
Mária.

A SOK TAVASZI SZÍNNEK...

A sok tavaszi színnek mért örülsz,
A zengő zöldnek s mind a többinek,
Mely föld alól, szivárvány fényü tűz,
Most fellángol, ó, mindez minek?

Bolond tavasz! te is csak elröpülsz,
Benned is él az örök élet vágya,
S téged is vár az ősz halottas ágya,
És elvonulnak a harsány szinek.

Ha kimondom, amit gondolok,
fájni fog neked néhány dolog!
Ám, mégis mondok inkább igazat,
ha hízelegnék, áltatnád magad!
Hazug szótól nem gyógyul meg a lélek,
csak felragyog az álságos világ,
a hízelgésben elveszik a lényeg!
Az őszinteség tud csak hatni rád! Kimondom hát, lelkednek tükröt tartva,
s te eldöntöd majd, hogyan fogadod!
Ha megharagszol, lelked legyen rajta!
Én nem művelek ál-varázslatot!
Lehet, hogy fáj tükröddel szembe nézni,
de érted van a jobbító szavam,
s ha elgondolkodsz, talán a lelked érzi,
nem tettem mást, mint adtam önmagam. Adtam hitem, tiszta őszinteségem,
s te rólad szólt, hiszen rajtad segít!

Visszatértem újra,
hosszú napom végén,
varázskörben lássam,
a folytatást még én. A varázsló mellett
álltam a teremben,
annyi kíváncsiság
gyúlt az én szívemben. Ám a kíváncsiság,
csak szomj a tudásra,
megértést szolgálja
bennünk egyre-másra. A tündér, s a fiú
egy füstgömbben szálltak,
amíg tündérország
előtt meg nem álltak. Aztán felszállt a füst,
színe szerte foszlott,
tündérek várának
nagy kapuja volt ott. Megnyílott előttük,
szépen, hívogatva,
és ámult a tündér,
aki nyitogatta. Köszönt, de már futott,
vitte őt a lába,
ő meg a hírt vitte
fel a palotába. Hiszen csoda történt,
hazatért a lányka,
akit soká gyászolt,
szerető családja. Pici lányként tűnt el,
felnőtt hölgyként jött meg,
vitték gyorsan a hírt
a tündér szülőknek. Mindenki boldog lesz,
ki itt él a várban,
hazajött a kislány,
de csak nagy korában. Tündér-kürtök szóltak,
hirdették a csodát,
itt nagy ünnep lészen,
meglásd, több napon át! Tündérek királya,
rohanvást érkezett,
ölelte a lányát,
s a szeme könnyezett. Ám ez öröm könny volt
és milyen jól esett,
s látszott, nem szégyenli,
szívből eredezett. A tündérkirálynő
is eléjük szaladt,
az ő lelkéből is
végre öröm fakadt. Hisz újra láthatta
elveszett kislányát,
drága szeme fényét,
legszebb tündér-álmát. Le sem lehet írni,
mennyire örültek,
s köröttük mind a
népek összegyűltek. Így, együtt kísérték
őket ünnepelve,
felszabadult szívvel,
jó érzéssel telve. Fent a palotában
folytatódott tovább,
hiszen tündérország
élvezte a csodát! Hét nap és hét éjjel,
mind együtt vigadtak,
tündér meséjének
vidám szárnyat adtak. Minden tündér táncolt,
vidáman nevetett,
búslakodó tündért
látni sem lehetett. A nyolcadik napon
aztán megpihentek,
de jót tett az ünnep
a tündér szíveknek. Ekkor minden tündér
elment a dolgára,
így maradt a Király
családja magára. Ott a könyv tündére,
meséjébe kezdett,
hol mély kútba vivő
lépcső volt a kezdet. Ám én e pontnál már
kezdtem elaludni,
becsukva a könyvet,
jó volt hazajutni. A tündérem biztos
végig elmeséli,
s aki visszalapoz,
az majd újra átéli.

Úgy szeretném ha elmúlna szívedből a fájdalom,
ha vidám kedvvel ébrednél fel minden hajnalon,
és úgy szeretnék egy élhetőbb, szebb sorsot adni rád,
hogy teáltalad váljon szebbé mától a világ! Én úgy szeretném, ha végre látnál, s felnyitnád szemed,
ha rájönnél, hogy álmok nélkül élni sem lehet,
Ha körülnéznél, s hagynád a sok érzést hatni rád,
ha rájönnél, hogy csak értünk van teremtve a világ. Jó lenne, ha élveznéd a múló perceket,
ha éreznéd a lüktetést, ha szíved csak szeret,
ha nem csak vágynál szeretetre, inkább élnéd azt,
ha szeretnél, hát nem csak adnál, kapnál is vigaszt. Úgy szeretném, ha megértenéd, hogy hogyan működik,
ha nem csak sorsod által lökve élnéd álmaid,
ha gondolatod rólad szólna és teremtene,
ha világodat szépnek látnád, s nem halnál bele! Úgy szeretném, ha megértenéd, csak szeretni kell,
az érzéseid bármi lesz is nem vehetik el!

 

 

 

 

2021. április 1. – Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.

Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen.

Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttünk ment még,
és ajkén az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak a fáradtaknak!

 Mit kérsz, ember, még többet tőlem
Neked adtam, a világmindenséget
Az eget, és a földet, életemet adtam érted
Fejemen a dísz, kincs helyett tövis korona volt
Megváltottalak, téged, és az egész világot

Életet adtam neked, szívedbe igaz békét, szeretet
Miért nem találod helyed, lelked miért bolyong értetlen
Céltalanul mész úttalan utakon, kóborolsz, de hova te magad sem tudod miért
Siratod sorsodat, életed, jelened, múltad jövődet , ember nézz fel
az égre, és térj vissza hozzám míg nem késő

Kulcsold imára két kezed, igaz hittel, szívvel, lélekkel,
Engem hívj, Megváltódat, ki adtam neked életet, és halált is
Engem nézz, az én utamat járjad, én legyek célod, irányod, jövőd, életed
Életed sorsa ha mást irányt vett, bízz bennem, a múltad meghalt,
De kaptál lehetőséget, tiszta új életre, feltámadt velem együtt kirajzolódott szép jövőd

Újra feltámadt, minden, neked, emberek, nektek egyformán
Kivétel nélkül, mindenkiért egyformán haltam meg, boldogan, így adva lehetőséget igaz örök életre
Fáradt szívetekbe, lelketekbe, hoztam, újra békét, megnyugvást
Megértő, segítő, igaz, őszinte szeretetet, annak erejét, melegét
Lángját, reményt, mely soha nem alszik el, csak ha Ti eloltsátok
Kezeiteket kulcsoljátok igaz szívből jövő imára, kérjetek, bízzatok
Szeretetben, békében éljetek egymással, üzenem nektek Emberek
Bízzatok, szeressétek egymást, ez a Húsvét üzenetem mindenkinek

Feltámadt Jézus Krisztus,a mi Megváltónk, éljen Szent Neve,
dicsőség az Atyának, a Fiúnak.

 Aranyosi Ervin:Miről szól a Húsvét?

        A feltámadásról!
A hit győzelméről! Miről szólna másról?
Hogy a szenvedésnek, akkor lehet vége,
ha szeretet ébred mindenki szívében!

Ha félelmeinket el tudjuk engedni,
ha képesek vagyunk új emberré lenni.
Mert akik bántanak, tanítanak minket,
s nem kell visszaadni, attól óva intlek!

Tanuld meg hát büszkén viselni kereszted,
s ha így méltóságod már visszaszerezted,
légy a megbocsájtó, mindenkit megértő,
s csökken majd a bántó, s elkerül a sértő!

 

 Aki egyszer belekóstolt,
holtáig ízlelni szeretné.
Szeretetet kapni nem lehet,
csak adni kell, ez a módja és
semmi sem nehezebb,
mint a szeretetet kifejezni.

 

Keresd meg az utat az emberek szívéhez!
Ismerd meg a lelkét: - mit gondol, mit érez?
Képes-e megnyílni, őszintén szeretni,
önfeledten élni, vidáman nevetni?

A szív kapujához kérdések vezetnek.
Van, ki bezárkózik, s van, kit nem szeretnek...
Van, aki úgy érzi, magányt mért rá sorsa,
ezért nem jut neki szép szeretet morzsa.

Csak a kulcsot kéne hozzá megtalálni,
meghallgatni szavát, s a pártjára állni.
Néhány kedves szóval vidítani lelkét,
s odaadni időnk, s a lelkünk figyelmét.

Köszönöm, Uram, hogy tiszta a szemem,
S látom ragyogni arcodat.
Köszönöm, hogy erős a lelkem
S tudom harconi harcodat.
Köszönöm, hogy tudlak szeretni,
Köszönöm, hogy hitem erős.
Köszönök mindent, mindent, Uram,
A sok tavaszt, lepkét, búzavirágot,
Köszönöm a dalt, életet, álmot.
Köszönöm, hogy végig enyém voltál,
Köszönöm a Tábort és Golgotát,
Köszönöm Emmaust és Betániát.
Ha elmegyek, Uram, mindent megköszönök,
S megcsókolom szentséges kezed,
Mely átkarolva tartott a viharban,
Védett és el nem eresztett.

Az élet folyamatos újjá születés.
Legtöbbünk számára az az igazi tragédia,
hogy meghalunk, mielőtt igazán megszülettünk volna.

Erich Fromm

Születésnapi jókívánságot kaptam . Tőletek továbbra is az életem részei maradtok.Hálás köszönetem azoknak, akik mellettem voltak, vannak jóban-rosszban!