A nagy piktor


Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat.

A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja:
Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

 

Egyedül az alázatos szívűek képesek befogadni Isten tanítását és bölcsességét. Az alázatos ember pohara soha nincs annyira tele, hogy Isten ne tudná beletölteni az igazság vizét, mert rendszeresen kortyol belőle. A farizeus pohara tele van, azt képzeli, hogy az igazság teljességét birtokolja, és a megismert igazságokban legfeljebb gyönyörködik, mintsem megtartja.
Jézus továbbra is kemény szavakkal beszél a farizeusokhoz. Azt állítja, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a korábbi időkben megölt prófétákért.

Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz.

Tarlott erdőnek bús avarját járom
Őszi napsugárba',
Sárga levélkék - mindmegannyi álom -
Hullanak alája...

Tavaszban fogant édes sok levélke...
Sárga, vörös csókok...
Rátok akadnak, gyenge menedékbe,
Az utazó pókok.

Szűzfehér selyem kifeszített szála...
- Mintha csak ez volna
Erdő-tündérek ezüst hajaszála,
A fákra omolva...

Ilyenkor nekem de szép is az erdő!
Istent látom benne...
Almok közt járva nincs lelkemen felhő.
- Bár sohase lenne!

 

"Mindennap az ember
új csodára ébred,
nem lesz semmi titka
majd a mindenségnek.

Távolba láthatunk,
távolba hallhatunk,
hosszú lesz az élet,
tán meg se halhatunk.

A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni. ",,

Kellemes napot kívánok.

Nyaranta a nagyszüleimnél voltunk, néha egyszerre 6,8 unoka. Azt nem lehet semmivel pótolni, mármint azt az ízt.

Hazajött a csorda, nagymamám elkezdett fejni, mi meg egy szelet kenyérrel a kezünkben besorakoztunk az istállónál, várva a friss tejet. Néha leszűrni se volt módja, mi meg ittuk a habos, langyos tejet. Az egész falut át járta a friss tej illat. Senki nem volt allergiás, az intoleranciáról sem hallottunk még. Szép idők. Azok voltak a legszebb éveim.

2020. szeptember 29. – Kedd, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.

 Mintha hozzád tartozna

Neked csak egy öreg, ki ráncaitól vénhedt,
kit megviselt a sors, megviselt az élet,
s ki megtanulta már egy emberöltőn át,
hogy ha erőtlenné válsz, nincs szükség reád.

Te csak fáradt arcát látod, karikás szemét,
melyben könnyként csillan a kín, a szenvedés,
s az a jól elrejtett fájdalom, mit titkolnia kell,
hogy emberi mivoltát ne veszítse el.

Mert ő is volt egykoron fiatal és erős,
ki nem hátrált meg soha az akadályok előtt,
hisz mindennap megvívta az életért a harcot,
hogy szerettei előtt ne valljon kudarcot.

"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha."

Szabó Magda.

"Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél."

Elizabeth Lawrence.

Reményik Sándor: Száraz levél

Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább.

Elmélkedés:

Az evangéliumok szerint Jézust az emberek Isten küldöttének tartották és az ószövetség legnagyobb személyiségeihez hasonlították, ahogyan ez kiderül a mai részletből. Mesterük kérdésére a tanítványok elmondják, hogy mi minden terjed a nép körében az ő személyével kapcsolatban. Aztán pedig Péter fogalmazza meg a következő hitvallást a maga és a többiek nevében: Te vagy az Isten Fölkentje. Jézus rögtön tudta, hogy Péter nem emberi értelmével jutott ennek felismerésére, hanem isteni kinyilatkoztatásból.

Egy anya szívének sehol nincsen párja,
hisz benne a gyermek a csodát találja.
Olyat, melyet bátran másokra is szórhat,
s minden élőlényre ugyanolyan jól hat.
Sosem szabad hagyni azt, hogy kiürüljön,
s gyermeke, karjából messzire kerüljön!
Ilyen szeretetet nem kaphat meg mástól,
boldogsága függhet ettől a varázstól!
Az anyai szívet meg kell hát becsülni,
melengetni kell és nem hagyni kihűlni!
Hiszen azt a szívet úgy alkotta Isten,
hogy egy életen át bentről melegítsen!

Összegyűltünk, búcsúzkodunk
indulásra készen.
Szemünk végigjáratjuk még
ezen a vidéken.
Hosszú útra indulunk és
lassan neki vágunk.
Ez a sorsunk – költözni kell –
ilyen a világunk.
Ám ez itt a szülőföldünk
nem hagyjuk el végleg.
A tél után, meglátod,
a gólyák visszatérnek!
Visszahúzza a szívünket
e gyönyörű ország,
csak a tél nem nekünk való
a fagyos valóság.
Ám, ha beköszönt a tavasz,
újra visszatérünk,
visszavár a szeretett táj,
hazánk és a fészkünk!

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, biborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Istenem földben, fűben, kőben,
Ne bántsuk egymást mostanában:
Sokat járok a temetőben.

Sokat emlegetlek, citállak:
Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy,
Ős magyar névvel: az ős-Állat.

Szeress engem, ha tudsz szeretni,
Szeress engem, mert, jaj, utálnak
S olyan jó szeretettnek lenni.

Szeress engem s ölelj át szépen,
Mi, hajh, cudar világot élünk
S kenyértől függ az üdvösségem.

Úgy szeretnék szabad úr lenni,
De éltem, sorsom ki van mérve:
Így kell születni, így kell enni.

Így kell csókolni s megmaradni
És így kell nagyokat tervelni,
Kérni és mindig adni, adni.

Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?

Merre mentél kedvesem?

"Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél."

(Koncz Zsuzsa)

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek

Zeneszerzők:Somló Tamás

"Vendég vagy a világban, és a világ, szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami meg a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.

 

KELLEMES NYÁRI NAPOT. KÍVÁNOK MINDEN KEDVES
ISMERŐSNEK.

 

 

 

 

 

Mindig van egy remény a szívben és egy pillantás a távolban, amit a szemünk keres, hogy elérjük őt, és elmondjuk neki, hogy szeretlek,,,, mert távol lenni tőled rájöttem, hogy veled akarok lenni, jó nap a gyönyörű ajándékom Istentől.

 

 

 

Csomagold be mind, ami volt, ami régen
volt, ami édes, mind csomagold be,
ami több, mint játék, szerelem, több, mint
élet is, a kincseim csomagold be,
régi szavam, az aranyt, kevélyen
csengő rímeim, melyekkel magasan
röpültem a többi fölött, s ékes igéim,
mind-mind csomagold e batyuba,
abba, amit hoztam, s hagyd az úton másnak,
hogy hősi-igazul járjak egyedül,
egyszerű ember az egyszerű földön,
s meztelenül legyek, amint megszülettem,
meztelenül legyek, amint meghalok.

Nyugtalanok az én reggeleim, és éjjel
hatalmas hang kiabál újra belőlem.
Ruhátlan és hústalan zúg el a lelkem,
nem illik hozzá az ifjúi parádé.
Úgyse soká tart már számomra e földi
vándorlás, tíz évig vagy húsz évig, aztán
elromlik a test, mely zárja hüvelyében
lelkemet, és egészen lélek leszek.

 

 

Szeptemberi napsütésben
vándorolt, míg este lett,
aranyszínt szórt völgyre, dombra,
halat, vadat meglesett.

Leszüretelt, krumplit szedett,
diót vert a határba’,
hol az almát, körtét, szilvát
teljes díszben találta.

 

 

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik?

Alacoque Szent Margit vizitációs nővér a XVII. században felszólítást kapott Jézustól, hogy terjessze Jézus Szíve tiszteletét, és elsőpénteken járuljon szentáldozáshoz. Akik kilenc egymást követő elsőpénteken gyónással, áldozással megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől. Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagykilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.

 Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp.
Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.

Szeresd a rózsákat mert szépek, ha meg is szúr egy-egy tövis.
Szeresd az életet mert szép ,ha néha gyötör is.
Ha az eget felhők borítják mögöttük mégis süt a nap,
ha szívedből a tűz kialszik úgyis lángra kap,
Jön minden éjszakára hajnal tavasz követ minden telet,
egy édes óra egy édes perc, mindent-mindent jóvá tehet!
Álmot ne szőj ne várj csodákat, csúcsokra nem jutunk mi fel,
de tán nem küzdünk hiába az élet szép csak hinni kell.

Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,
mint a beteg ajkán a bús mosoly,
te vagy, aki a napnak alkonyatján
fáradt szivünkre balzsamot hozol.

Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa,
s bámész szemekkel néztem ott alant,
amint a vén bronzcsésze a szobánkba
szétszórta a rózsás, szelíd aranyt.

Mindíg szerettem, mindíg véle nőttem,
később vad éjeken égett előttem,
hogy küszködtem a csillagokra én.

Most tört a lámpám s nincs lámpafény.
Isten-kísértő, vágyvillámos éjjel
járok kihült lámpával, tört cseréppel.

 A vírus árnyékában sem marad el az idei megemlékezés, megyeszerte színes programokkal várják az érdeklődőket.

Augusztus 20-a minden bizonnyal a magyar történelem legjelentősebb eseménye. Ezen a napon emlékezünk meg az államalapításról és hazánk első királyáról, Szent Istvánról. Ennek oka nem más, mint hogy a keresztény magyar állam megteremtőjét ezen a napon avatták szentté Székesfehérváron 1083-ban, ennek kapcsán pedig országszerte emberek tömegei gyűlnek össze a magyar összetartozás-tudat erősítésének jegyében.

 Szép ünnepet kívánok! Legyen finom, friss kenyér mindannyiunk asztalán! Ma, holnap és mindörökké!

 Köszönjük, hogy Te a megújulás Istene vagy. Dicsérünk, mert Nálad van a mi jövőnk, és Te közlöd, adod nekünk a Tőled való jó jövőképet. Bocsásd meg Urunk, amikor a földi szempontok, és nem a Te jövőképed határozták meg a mi cselekedeteinket, és érzéseinket. Segíts, hogy Hozzád imádkozzunk jövőképünk frissítéséért, Hozzád folyamodjunk abban való megerősödésért. Megváltó Krisztusunk, ahogy Te láttál előre a Lélek által, úgy adj nekünk is látást Szentlelkeddel.

 

Ó, Jézusom, Te vagy a világosság a Földön, Te vagy a láng, mely minden lelket megérint. Kereszthalálod áldozatára mi nem vagyunk méltók. Irgalmad és szereteted nem ismer határt. Tudjuk azonban, hogy a Te szereteted irántunk nagyobb, mint amelyet mi tanúsítunk Irántad. Ó Urunk, add nekünk az alázat ajándékát, hogy ez által kiérdemelhessük Új Királyságodat. Tölts el minket Szentlelkeddel, hogy előbbre juthassunk és vezethessük hadseregedet, hogy hirdetni tudjuk Szent Szavad Igazságát, és felkészíthessük testvéreinket Második Eljöveteled dicsőségére. Tisztelünk Téged. Áldunk Téged. Felajánljuk Neked önmagunkat, bánatunkat, szenvedéseinket ajándékként a lelkek megmentésére. Szeretünk Téged, Jézus. Légy irgalmas minden gyermekedhez, bárhol is lennének.

 URam! URam, kihívtál a világból, hogy aztán visszaküldj a világba... Add, hogy elhívásod öröme ne fogyatkozzék meg bennem, s hogy a rám bízott feladataimat hűséggel el tudjam végezni! Ámen.

Te vagy a vágyam!
(Időtlen szerelem)

Kérded' sokszor, "Mit szeretek benned?"
"S mi az, mit tán máskép kéne tenned...? "
Buta kérdés! Hisz, válaszom: Hogy itt vagy!
Hogy ismersz... s e tény, kétségek közt nem hagy!
Ismersz, mégis hibáimmal áldod,
Hogy velem éled oly régen már álmod.
Az évek múlnak s nem szűnt meg létezni,
A szó, mely mindennap fel tud vértezni.
A vágy, hogy élni akarjak tevéled,
S féljem hogy egy nap, majd végetérhet...
Annyi "rossznyelv" akart megcáfolni,
Mert vélték, tudnak fejemmel gondolni.

Reggeli bögrés kávéd, teád,
Adja magából energiád.
Kortyolod, ébred tested üdén,
Jóízű nektár langy-melegén.

Testednek balzsam áradata,
S lelked is érzi, kell e csoda!
Ám, bögrédet képzeld dolgod ügyén,
Hogy támasza kísér nap menetén!

Indulásképpen tedd bele mind,
Mosolyt s virágot, igény szerint,
Jókedvű percet, szél zamatát,
Reggeli harmat láz-vígaszát...!

Üdvözlő arcot, víg kacagót,
Őszinte, kedves szívbéli szót,
Mindent, mi boldog kedvet okoz,
Mi bánati' percen, helyre pofoz!

Megjöttem. Lásd, nem rosszkedvű utas,
Aki virággal lép be szőnyegedre.
Az ut pora csak arcom verte, lepte,
S szomjas vagyok. Ma mámorral itass!

Törüld le s csókold büszke homlokom.
Mitől remegsz?... Vér? Eh kis hajsza volt...
Virágot hoztam, édes, nézd, szagold!
Nász kezdetén ki sir a harcokon?

Fattyú dicsekszik. Csókolj és ne kérdezz.
Hát... a rabtartó kővel hajigált.
Nem fáj már, nem. A vánkosunk csináld.
Nászunk kezdődik, te édes, te édes.

Ki néz reátok résztvevően,
Ki ejt könnyet felettetek -
Tűző napon, jeges esőben
Kifakult rózsalevelek?

A levegőég harmatcseppje
Fel nem üdit már titeket -
Hisz nem ragyoghat kebletekbe,
Kifakult, árva levelek...

Falánk bogár, a méhe, lepke
Mért sirdogálna értetek?
Hogy ősz borult a kikeletre?
S fakultok rózsalevelek?

Fényben, örömben átaléltek
Egy csillogó nyárt veletek -
Bús szánalmat most mit reméltek,
Kifakult, ócska levelek?

Kinyilástokra nóta zengett,
Megittasult a kikelet.

Kék felhő száll a messzeségben,
Az úton egy leány közelg.
És míg a felhőt elkísérem,
Lassan jövünk közelb, közelb.

Selyemhaj csillog napsugárban -
A felhő mindig távolabb -
Selyemhaj mondja: nyár van, nyár van,
Felhő csak a bús gondolat.

Egy pillantás - s a fájó sejtés
Csak átsuhan a lelkemen:
Hogy azt a felhőt, ezt a szép lányt
Én el nem érem sohasem.