Gani Zsuzsanna

Szívemben megcsillant az ősz

Szívemben megcsillant az ősz,
meleg színeivel átölelt.
Lelkemben rigók zenéltek,
derűs béke hozott örömet.

Szívemben megcsillant az ősz,
harmatos pókhálón megpihent.
Földre rozsdás könnyek hulltak,
lassacskán álmos lett a liget.

Szívemben megcsillant az ősz,
rám nézett, bágyadtan mosolygott.
Láttam, orcája halovány,
vajon talán belázasodott?

Szívemben megcsillant az ősz:
- Ó, nézd! Jaj, sebesen jő az éj!
Lámpás kanócát meggyújtom,
égre nézek, sóhajos az éj.

Azt szeretném, hogy az embereknek ne legyen gondjuk a megélhetéssel, legyen meleg lakásuk, ételük....

Kívánom minden embernek a barátságot,

a szeretetet, az egészséget...

A végső időkről beszél Jézus a mai evangéliumban. A zsidók nagy megdöbbenésére a jeruzsálemi templom megsemmisüléséről jövendöl. Jézus ezt mondja a templom várható sorsáról: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak” (Lk 21,6). Nem szabad elfelejtenünk, hogy Lukács evangélista bátran leírhatta e szavakat, hiszen evangéliumának megírása idején már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásán és a templom lerombolásán, amely 70-ben következett be, tehát az evangélista már megélte azt, hogy Jézus szavai beteljesedtek, valóra váltak.

A hit és az akaratA hit tapasztalatokból születik, de a tapasztalatokért tenni kell. Ezek a tettek nem érdemszerző jócselekedetek, hanem a hívő embernek természetes életmegnyilvánulásai. Jézus nemcsak mondott nekünk valamit, hanem előbb tett is értünk, megváltott minket. Ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy más emberként éljünk, és tegyünk önmagunkért, a másikért és őérte valamit. Ezért Jézus új parancsa nem a tilalmak és engedmények drótkerítése, hanem lehetőség a hit által, egy új értékrend szerinti életre.

1.  Drága Jézus, jelenlétedre vágyakozva jövök most eléd.
   Szeretnélek úgy szeretni, ahogyan te szeretsz engem.
   Soha semmi ne válasszon el engem Tőled.

Jézus szavai a mai evangéliumban a szolgálatra, a szolgáló lelkület fontosságára emlékeztetnek bennünket. Munkánkért fizetséget várunk, ez egészen természetes elvárás. Jó cselekedeteinkért elismerést, jutalmat várunk, ez egészen természetes emberi igény. A szolgálat kilép a viszonzás köréből, legalábbis az önzetlenül, nagylelkűen végzett szolgálat, tegyük azt Isten kedvéért és az ő dicsőségére, vagy embertársaink javára.
Szolgálatnak vagy szolgaságnak azt nevezzük, amikor egy alárendelt személy ura rendelkezésére áll bizonyos feladatok elvégzésében.

A Letészem a lantot párverseként is értelmezhető az Ősszel című költemény. A kettős hangulatiság egyrészt a versben megjelenő és megidézett költői magatartások ellentétességéből következik, másrészt az ezt megteremtő költő belső küzdelmének következménye. A vers ebben is hasonlít az előzőre.

Az Ősszel 1850 októberében keletkezett. A két költő (Homérosz és Osszián) szembeállításával két költői magatartás, világszemlélet és természetesen két kor ütközik egymással.