Istentől megáldott szép napot és hétvégét kívánok!!!

 Június 29. Péter Pál napja. A régiek úgy tartották, hogy ezen a napon a búza töve megszakad, s kezdődhet az aratás. Számos szokással és hiedelemmel próbálták az aratást sikeressé tenni.

József AttilaARATÁS ELŐTT

A bús biborkirályfi, naplemente

Búcsúcsókjától ég a dús kalász.

Néhány vidám tücsök már dúdorász

S ugy ing a földön csendes este enyhe,

Mint vén öreg huszáron lóg a mente,

Kit nem ölel a nyárestéli láz.

De itt a búza s rozs méhébe száz

Apróság vár a fényre, napra, csendbe.

  Kellemes pihenést a nyári napokra!

Köszönöm a kedves látogatást!

 Ami legjobban fáj: A szeretet hiánya.
Erre vár sóváran az ember fia, lánya.
Mindent megtesz érte, hogy szívből szeressék,
ám az nem működik csak úgy: - Nesze, tessék!
Sokszor ott keresed, hol szeretet nincsen,
elgondolkodtál már kalitkán, bilincsen?
Mindent feladsz azért, hogy valaki szeressen,
hogy a szíved kicsit boldogabb lehessen,
s közben önmagaddal nem vagy elégedett,
nem mutatod hát ki belső szépségedet.
Gyakran a szép szíved kalitkába zárod,
s már gyerekkorodban megéled halálod,
mert az élet üres szívszeretet nélkül,
s halálba, magányba belenyugszol végül.

Van, amit nagyon szeretnék,
Sokszor ezért is harcolok,
Hogy a kedved derűs legyen
Mosolyogj!

Munkában, ha megfáradtál,
S vár még rád számtalan dolog,
Ne gondolj most kicsit rájuk,
Mosolyogj!

Mikor életed útjain,
Elveszíted a jó nyomot,
Térképet rajzolok neked.
Mosolyogj!

Hűs kezemmel megenyhítem,
Láztól oly forró homlokod.
Mesélek, míg el nem alszol.
Mosolyogj!

Van egy nagy, színes könyv valahol,
Melyet talán az angyalok vezetnek.
Tartalmat a te életed ad,
Minden oldalnak, minden fejezetnek.

Gyermekkorod színe a fehér,
Mert ártatlanul jöttél le a földre.
A szívedben meggyújtott gyertya,
Ragyog, fénylik, ott belül mindörökre.

Tarka és színes az ifjúság,
Sok piros betű a boldog szerelem.
Kék a jóság, arany az öröm,
Zöld a reménység, a béke, türelem.

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.

Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

Szűz rózsákkal kél a hajnal...
Égő szívvel, dalos ajkkal
üdvözöllek, Alkotóm!
Mint az anyjából a gyermek,
ím a dolgok is kikelnek
durva, mély árny-burkaikból,
hogy színnel köszöntsenek.

Égi hűség! gyönyörűség!
Te legtisztább célszerűség!
Te egyetlen bizonyos!
Nem szerencsét s üdvösséget
kérek Tőled: bölcsességed
tudja, mért teremtett és ha
tűzre vetsz is, áldalak.

 Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem
Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem
Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem
Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem.

Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek
Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek
Légy az igaz barát, még ha vén is leszek
Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek.

Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul
Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul
Az idő lassan eljár, sajnos felettem is
De támaszom, csak Te légy, e borús időben is.

VIDÁM SZÉP NAPOT MINDEN KEDVES BARÁTOMNAK !
KÍVÁNOK NAGYON SZÉP PIHENÉST!! KELLEMES PÜNKÖSDÖT!!