Az lenne a szívem,
benne minden szeretetem.

Ha mindent adhatnék neked,
rózsacsokrot hoznék naponta,
az ágyadba ezernyi puha szirmot
hordanék nagy halomba.
hoznék messzi dörgést, csendes esőt,
hogy dédelgessenek álmodba,
ringva..
zöld fűből szőnyeget
terítenék lábad elé,
hogy álmodozva megpihenj,
míg véd egy ősöreg fa árnya,
ölel a színes őszi pára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenkinek egy kellemes hétvégét kívánok! Vigyázzatok jön a kánikula!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idő lékes hajójában mind egyek vagyunk,
nem számít honnan jövünk, merről indulunk.
Egyetlen utunk van, mely a végtelenbe mutat,
letérni róla hiába akarunk- a szívet mindig
legyőzi a bennünk élő tudat.
Az ész azt mondja; ma élünk- holnap meghalunk,
de nem mindegy mit, hogyan teszünk,
s amíg lesz pillanat, hogy gondolkozzunk ezen,
számtalan esély van rá, hogy nyerni is merünk..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van olyan perc, mikor szívünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.

De oly múló a mámor üdve,
Elszáll az ámító remény,
Nem ígér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.

 

 

A szíved nem hazudik, hogyha meghallgatod Boldogabb lesz tőle, éjjeled, nappalod Szíved az iránytű, hogyha eltévednél Hogy nincsen felemelőbb, egy őszinte érzésnél Szíved megmutatja, kit tudsz majd szeretni Kiért tudsz igazán, féltőn megremegni A szíved nem hazudik, megérzed legbelül Megbízhatsz majd benne, meglásd, feltétlenül Szíved a lámpásod, világít előtted Hogy ne rettegd annyira, a rémisztő sötétet Szíved a sorsodon, mutatja, mit érzel S mikor megmutatja, fel nem éred ésszel Szíved minden érzés, közvetlen tudója Soha nem tudod meg, hová visz az útja Mert mikor azt hitted, boldogabb nem lehetsz Szíved megmutatta, bármikor tévedhetsz… Szíved az áldásod, Istenhez hű éned Lelkedet átadja, az Isten szerelmének Ne úgy kelljen halnod, mikor indulni kell Hogy ne éld át az édent, szíved szerelmével… Árvai Attila©

 

 

 

A megcsalásról már magyar nyelven is sok kitűnő könyv kapható, ám azok elsősorban a bekövetkezett esemény feldolgozásával, az abból való kilábalással foglalkoznak. Ez a kötet megelőzési céllal közelít a témához. Azoknak szól, akik készek tudatosan tenni azért, hogy jól működő kapcsolatukba hosszú távon se léphessen be külső szereplő, valamint azoknak, akiknek még nincs párjuk, de ha lesz, hűségben szeretnének élni vele.

Meggyőződésem (és ezt a kutatások is alátámasztják), hogy a kölcsönös hűségre és elégedettségre épülő kapcsolat nem a szerencsének köszönhető, hanem olyasmi, amiért mi magunk tehetünk.

 

Várnai Zseni



Virágos ág az az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei,
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyül,
pillék és méhek zsongják őt körül,
szellő ringatja, eső öntözi,
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik,
reszket, amikor tépázza a szél,
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó,
s belepi őt e puha takaró,
már újra szép, és arról álmodik,
hogy tavaszra tündérré változik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A köznyelvben „tiszavirágzásként” ismert jelenség nem más, mint kérészek csoportos násztánca – majd halála. Ez a rovarfaj három évig fejlődik a folyómeder alján.

Negyven nap, amely megváltoztatja a világot! Legalábbis a tiédet kedves olvasó! De ha te változol, változik a házasságod, változik a családod is. És változik a körülötted levő világ is. És gondolj csak bele, hogy mi minden történhet, ha ezeket a változásokat a szeretet szítja..?!"Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek;
az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?"
(Prédikátor 4:11) Isten az emberiséget egy nővel és férfival indította útjára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor felébredsz én már dolgozom.
Angyali lépted mögöttem elsuhan.
Munkám alól magam feloldozom,
s karomba simulsz kissé még álmosan.
Egymást ölelve testünk összeér,
szeretet-burkunk lágyan vesz körül.
E perceket nem adnánk semmiért,
vibrál a lelkünk, szívünk így örül.
Mindentől megvéd e szeretet-páncél,
vigyáz reánk, könnyíti lépteink.
Olyan előny, mint futónak a hátszél!

2015. június 22. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy
fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak
fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd
vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van?

Kezdjük hát a napot reggeli tornával,
ne terheld magadat, egyből több tonnával!
Elég, ha magadhoz méred csak a súlyzót,
és azt felemelve, magad felé húzod.
Legyen nyújtózkodás is a gyakorlatban,
– kezdje egyszerűen, ki még gyakorlatlan.
Feszüljön az izom, tartson ki a hasfal,
nem lehet akadály, semmilyen magas fal!
Húzódzkodjunk párat, majd lazítsuk testünk,
ne szegje kedvünket, hogyha fejre estünk!
Vidáman végezzük reggeli tornánkat,
aki sokat nevet, nem hat rá a bánat!

2015. június 20. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isten gyermekeként élünk mindannyian e Földön,
és van, aki szemével, ám van, aki szívével lát;
bármerre sodorhat az élet, lelkeket érinthetsz,
s általuk Te is megláthatsz számtalan, apró csodát.
Nem kell, hogy vagyonok árán vásárolj drága kincset,
csak tárd szíved, s fogadd be léted minden mozzanatát.

Forrás: Internet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mindenség ölelő karja vagy...
Oly tiszta lélekkel érsz hozzám,
hogy az elmúlt tegnapokból megmaradt
remény fölé, Te fested meg a szivárványt.
A mélykék égboltot is lehoztad...
Lábaim előtt hevernek a csillagok,
s egy-egy könnyem cseppjében
ragyognak vissza szomorú szemedbe,
ígérve halkan, egy boldogabb holnapot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Táviratok...levelek...levelek...
Mily jók is vagytok hozzám emberek:
köszöntő sorok, baráti szavak
repülnek felém,mint a madarak.

E sok levél mind a válaszomra vár,
írok...írok...de egyre több madár dalol nekem,
ó mily nagy jutalom
e megbecsült virágos alkonyom.

Köszönöm,hát ezerszer köszönöm,
hogy megosztjátok vélem örömöm:
a sugarat, mely homlokomra hullt,
s feledteti,mily szörnyű volt a múlt!

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: ,,Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak, felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÁLDOTT NAPOT KÍVÁNOK.

MINDEN KEDVES ISMERŐSNEK.

SZERETETTEL.

 MÁRIA.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfűk, tulipánok.

Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

De én így is értem őket,
látom, milyen vígan nőnek,
látom, milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. június 19. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a
tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.

 Volt egyszer egy hatalmas rét, és benne csodálatos, különböző virágok. Mind-mind más színben pompázott. Illatukat messzire is elfújta a tavaszi szellő. Az égen ragyogó napsugár a fénylő sugarait ontotta a virágok szirmaira. Ettől az életük nagyon boldog volt, mert tudták ki élteti őket. Néha egy-egy felhő eltakarta a napot és záporeső öntözte a tikkadt földet. A virágok ilyenkor leveleikkel tisztogatták szirmaikat, majd összecsukódtak. Az esti csillagok vigyázták álmukat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. június 17. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mosolyt hoztam, csak Neked-Nekek. Érzéseim ismered. Minden nap gondolok Rád. A messze távolból egy igaz hű barát. Gondolatban velem vagy, s várok Rád titokban. A szívem azt súgja szeret, nem taszítaná el ölelő kezed. Barátom vagy, ezt soha ne felejtsd!

 

 

Kellemes napot kívánok.

 

Kedves barátom.

 

Mária.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertbe ment anyám.

Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden reggel ajándék, így kel fel a Nap,
a kedves madárcsicsergés új értelmet ad
folytatni a harcot, mert erről szól az élet.
Nagyon egyszerű a képlet: Vedd észre a szépet
minden pillanatban, mikor rád köszön a hajnal,
s a felkelő Nap fényében megérint egy angyal.
Mikor elered a zápor, s lemossa a könnyeket,
érezd, hogy egy új remény tölti be a lelkedet.
Léteznek csodák, de ha csukott szemmel jársz,
bármerre is nézel, csak sötétséget látsz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. június 16. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt
mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a
bűnösöknek.

Honnan került oda? Senki nem tudhatta!
Ám egyszer csak ott volt, lám, az Istenadta.
Egy gyönyörű rózsa, tisztán, hófehéren,
a tisztás közepén, pázsit-puha réten.
Egy gyönyörű virág, semmiből teremve.
A farkas volt az, ki rögtön észrevette,
s gondolta: – Milyen szép, óh, mennyire kecses,
csodálatos példány, szinte tökéletes.  S jött a többi állat, ők is felfedezték,
lassan körbejárták, de nemigen szerették:
– Milyen kis egyszerű – mondta rá a páva
– színtelen, pórias, nincs jól eltalálva!

Vidám vagyok, jó a kedvem,
nevetésre van okom.
Ám ne hidd, hogy kigúnyollak,
ne vedd tőlem ezt zokon.
Inkább hívlak, nevess vélem!
Tapasztald meg a csodát!
Nevetéssel érdemeld ki
reggelid és vacsorád!
Furcsa dolog a nevetés,
mert másokra átragad,
és ha együtt nevetgélünk,
jobban érzed már magad.
A rossz kedvet elkergetjük,
élvezzük a világot.
Nevetésre ingerelünk
mindenkit, aki látott… Aranyosi Ervin © 2015-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

Pihe-puha és sipákol,
gondolkodom mi lehet?
Nagyon kedves és esetlen,
megérinti szívemet. Totyog, motyog, örökmozgó
és kíváncsi, jaj, nagyon!
De hajamból a virágot
kicsipkedni nem hagyom! Kicsi kacsám kecsessége,
mosolyogtat, felvidít,
ügybuzgóan mondogatja:
– sok mindent kell tenni itt! Csipegeti a fűszálat,
hangyát kerget fű között.
Nem figyelte, hol a kanyar
és egy fának ütközött. Olyan kedves, olyan muris,
és igazi jó barát,
hát az ember nevet rajta
és fogja az oldalát! Aranyosi Ervin © 2015-06-04.

Minden erdő tündér lakta!
Lehet a tündér falatka,
varázs erő él szívében.
Mosdik csermely friss vizében,
tisztás szélén lejti táncát,
mosolyából fonja láncát,
s kit a jó szándék vezérel,
megvédi azt két kezével. Elbűvöl és elvarázsol,
és ha éppen fára mászol,
vigyáz rád, hogy le ne essél,
hogy egy jó fogást keressél.
Varázspálca a kezében,
napfény csillog szép szemében,
ám többnyire láthatatlan,
ritkán jár tündéralakban. Látható a gyerekeknek,
kik még őszintén szeretnek,
kik a mesékben még hisznek,
akik neki álmot visznek.

Az élet tényleg gyönyörű,
csak tudni kell megélni!
Arcunkra mosolyt ölteni
és semmitől sem félni! Álmodni ébren álmokat,
valóra váltva őket,
Szabaddá téve lelkeket,
az újra készülőket. Érintés, mosoly, szeretet,
bélelje a világot,
s legyen boldog az idegen,
aki nevetni látott! Nézz szét, az élet gyönyörű,
engedd látni a szíved!
Legyen csodás minden napod,
kövessen számos híved! Mutass példát: Szeress, nevess,
keresd a boldogságot!
Keresd a lét szebb oldalát,
s biztosan megtalálod! Aranyosi Ervin © 2015-06-05.

Egy professzor felmutat egy bankjegyet az osztálynak, majd megkérdi a tanulókat:
"Ki szeretné ezt a bankjegyet?" - minden gyerek felemeli a kezét.

 

Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak:
"Továbbra is szeretnétek?" - a kezek ismét az égbe emelkednek.
Majd eldobja a gyűrött bankjegyet, ráugrik és eltapossa.
Ezután újból megkérdi:
"Még mindig akarjátok a pénzt?" - a gyerekek újból jelentkeznek egytől egyig.

2015. június 14. – Évközi 11. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint
amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van,
éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja
hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd
telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt
fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legtöbben a vizet/ásványvizet mindenféle ízesítés nélkül isszák, azonban mától biztosan citromosan fogod inni, ha meglátod, mennyivel jobbat tesz az egészségednek!

A citrom olyan, mintha egy hatalmas adagnyi életerő lenne becsomagolva, beleértve a C-vitamint, B-komplex vitaminokat, a kalciumot-, vasat -, magnéziumot- , káliumot-és rostokat. (A citromban ráadásul több kálium is van, mint egy almában, vagy szőlőben).

''Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?''

A Menny mindenkit megvásárolt ezen a végtelenül drága áron. Isten a Menny tárházának minden kincsét a Földre árasztotta. Krisztus odaáldozásával az egész Mennyet nekünk adta, és megvásárolta rajta az ember akaratát, érzéseit, értelmét, lelkét. Hivők és nem hivők mind egyaránt az Úr tulajdonai.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel rendelkező fiú. Az apja megelégelte, hogy mindenkit állandóan sérteget, bánt és csúnyán beszél. Sokáig gondolkodott, hogyan tudná neki maradandóan bevésni a szívébe, hogy a viselkedése rendkívül bántó.

 

Miután megszületett a fejében a terv, adott a fiának egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert fakerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudtad, hogy egy ötperces zuhanyozással több vizet használunk el, mint egy fejlődő ország nyomornegyedének lakója egy teljes nap alatt? Elképesztő tények és számok következnek.

 

- 3,5 millió ember hal meg évente vízzel kapcsolatos megbetegedésben. 84 százalékuk 14 év alatti gyermek. (WHO, 2008)

- Egy ötperces zuhanyozással több vizet használunk el, mint egy fejlődő ország nyomornegyedének lakója egy teljes nap alatt. (ENSZ, Human Development Report, 2006)

- A nem megfelelő minőségű víz és higiénia több embert öl meg, mint a fegyverek.
(ENSZ, Human Development Report, 2006)

- Nigériában naponta közel 1000 ember hal meg nem megfelelő víz és higiénia következtében, míg Magyarországon évente alig 200. (WHO, 2002)

 

- A világ kórházaiban a betegek fele valamely, nem megfelelő víz okozta betegségben szenved.

Semmi nem adhat annyi örömet ezen a világon, mint az Istennel való személyes kapcsolat az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Ez a személyes kapcsolat a világegyetemet teremtő Istennel életed minden igényét kielégítheti. Jézus ezt mondta: "..Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (Jn 10:10).ÖT CSODÁLATOS LÉPÉS
Az élet egy hosszú, Istentől egyre távolodó út, de mikor megbánjuk bűneinket, Isten felé fordulunk. A megváltás öt lépésben történik.

 Csak egy kis pihenőre jöttem be!
Szép délutánt kívánok Nektek.

Köszönöm szépen a kedves látogatást!

Vgyázzatok magatokra.

Megint nagyon meleg lesz.

Szeretettel gondolok rátok.

Mária.

Egy ember találkozik egy régi barátjával, aki minden próbálkozása ellenére nem viszi semmire az életben. Adok neki egy kis pénzt-gondolja. Csakhogy még aznap este kiderül, hogy a barátja meggazdagodott, és azért jött, hogy kifizesse az évek során felgyülemlett tartozásait.
Beülnek a presszóba, ahova régen is együtt jártak, és a barát mindenkit meghív egy italra.
Amikor megkérdezik, hogy mitől lett ilyen sikeres, azt feleli, hogy néhány nappal azelőtt még a Másik bőrében élte az életét.

Meleg, kora nyári délután volt, a búzatábla hajladozva susogott a gyenge szellőben. A búzatábla mélyén lakó fürj- és fogolycsaládok már csomagoltak: tudták, holnap lesz az aratás napja, s ők mehetnek új hazát keresni. Gondterhesen készülődtek: hol találnak ilyen jó otthont, amely így megvédi a kicsinyeiket a vércsék és a puskagolyók ellen? Alig aludtak ezen az éjszakán, s kora hajnalban már búcsúzni kezdtek egymástól és jó szomszédaiktól, a pipacsoktól és a búzavirágoktól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. június 12. – Péntek, Jézus szíve

Abban az időben a zsidók, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse el a keresztrefeszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!"

A ház ura itthon van? - kérdezték.

Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hadd gondolkozzam egy kicsit!
Mikor megszülettem, minden családban volt apuka és anyuka.
Még nem találták fel a szárítógépet
(a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).
Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.
Nem volt televízió, fénymásoló gép, és kontaktlencse.
Én a számítógép és a csoportterápia előtt születtem.

 

 

 Kelly munkából fáradtan és nyűgösen hazatérve, a házuk ajtajában találta a rá váró 5 éves kisfiát.
Fiú: ,,Anyu, lehet egy kérdésem?"
Anya:"Persze kincsem, mi lenne az?" -felelte a nő.
Fiú:"Mennyi pénzt keresel egy óra alatt?"
Anya:"Ez nem a te dolgod. Miért kérdezel ilyet fiam? -válaszolt a nő kicsit ingerültebben.
Fiú: ,,Csak szeretném tudni. Kérlek áruld el nekem, hogy mennyit keresel egy óra alatt a munkahelyeden?"
Anya ,,Ha ennyire szeretnéd hát legyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jagos István:

 

Légy a csend szavaim között.
Angyal, ki éjjel könnyel öntözött.
Sóhaj, páradús reggelen,
a csók elernyedt testemen.
Remény, ha keserű száj ontja szennyét;
otthon, mely a Mindenségtől megvéd.
Láz: forró, perzselő.
Nő, anya.

2015. június 11. – Csütörtök, Szent Barnabás apostol

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek,
hogy közel van a mennyek országa!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden ember különleges,
s mind a maga módján,
és mind képes változtatni,
hétköznapi sorsán.
Mert mint a Nap, újra felkel,
s teremt új világot.
Hite szerint, életre kelt
egy lélek-virágot. Minden ember különleges,
csak még nem tud róla.
Mindnek akad tehetsége,
és sütni valója.
Amelyik hisz önmagában,
az sikerre képes,
az tud szívből hozzátenni
mások életéhez. Minden ember különleges,
csak még sok nem látja.

2015. június 8. – Hétfő

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.

 

A szépség kívánatos, de gyanakvást kelt. A férfi vágyik a szép nőre,
de nem tudná magát mellette biztonságban érezni. Szépség és hűség
mintha kizárná egymást, s sokkal inkább hiszünk a szépség és hamisság
kapcsolatában. A szépség mintha arra született volna, hogy mindenki
megszerezze, de senki se akarja megőrizni. Mert reménytelen dolog.
A szépség közkincs, préda.

Szendi Gábor

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga - a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, címkék között jár, mint egy patikában. Hiában száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent.

 Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki vagy a mennyekben... emberfeletti roppant magosságban...
szenteltessék meg a Te neved ebben az elvadult világban!
Jöjjön el a Te országod újra a magyarok földjén
s legyen meg a te akaratod, mint a mennyekben - úgy odahaza is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk, Uram, de ne feledkezz
meg éhező véreinkről sem Erdély meggyötört földjén.
Bocsásd meg a mi vétkeinket, megszenvedtünk értök.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leszállt az alkony , s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...

Egyszer , régen , mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...

Ha jött az est , ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd , s ezüst holdsugarak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kívánni neked szép estét, jó éjszakát!
Álmod az álmok édes nyugodt álmát.
S ha fel jön a Hold, az éjszaka vándora,
Vigyázzon rád ! az ég legszebb csillaga !
Ágyikód már készen várja, bele fekszik a kis gazdája.
S fejed alatt puha párna, várja, mi lesz az ő édes álma ?
S, ha alszol, véd az őrangyal,
egészen addig, míg el nem jön a hajnal.
Álmodj néha Rólam, és Én ott leszek Veled,
Ha meg érint a hajnal korábban ébredek,
Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked,
Keress álmaidban, és Én ott leszek Veled !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Drága jó Istenem,
hozzád imádkozom.
Érző, tiszta lelkem
színed elé hozom.

Töltsd meg szeretettel,
– tiszteljem az embert!
Emeljem a porból,
kit a sorsa megvert.

Aki tévúton jár
vezessem a jóra.
Tisztán álljon eléd,
ha eljön az óra.

Elbűvölve nézzem
ezt a szép világot.
Engedd, hogy csodáljak
füvet, fát, virágot.

Amint ott a mennyben,
akképp itt a földön.

''Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki adta önmagát váltságul mindenekért.'' (1Timótheus 2:5-6)

Krisztus által a megbékélés mellett helyreállítás is történt az emberért. A Kálvária keresztje átívelte a bűn okozta szakadékot. Jézus teljesen megfizette a váltságot, s így a bűnös bűnbocsánatot nyerhet, a törvény igazsága pedig helyreáll. Mindenki Krisztushoz jöhet, és bűnbocsánatot nyerhet, aki hiszi, hogy Ő az engesztelőáldozat.

'És járjatok szeretetben, amiképpen Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.'' (Efézusbeleikhez 5:2)

Krisztus az életével áldozatot hozott értünk, hogy az Ő akarata szerint a képviselőivé válhassunk a Földön. Krisztus vágyakozik arra, hogy jellemének illatát árasszuk, és az Ő tiszta gondolatait, Isteni jellemvonásait mutassuk be, mint ahogyan az az Ő megszentelődött emberi életében is megmutatkozott.

Amikor Isten Fia leborulva imádkozott a Gecsemánéban, lelki gyötrelme következtében nagy vércseppekhez hasonló nedv ütött ki a bőrén. Itt vette Őt körül a sűrű sötétség rémülete. Az egész világ bűne nehezedett rá. Az ember helyett szenvedett, úgy, mintha Ő szegte volna meg Isten törvényét. A kísértés színhelye volt ez. Isten világossága visszavonult a szeme elől, és így a sötétség hatalmas urának kezébe került. Lelki gyötrelmében elterült a hideg földön.

Az okos felnőttek nem értenek engem.
Miért kelt jó érzést egy pocsolya bennem?
Miért jó megállni, benne tapicskálni,
a nagy pocsolyából, sok kicsit csinálni?
– Áh, úgy sem mondom el! Te ezt úgy sem érted,
mert neked nehézség, akadály az élet,
Én meg csak élvezem, ahogy a víz freccsen,
hagyom, hogy az eső az arcomra essen…

Aranyosi Ervin © 2014-06-23.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Jó reggelt, jó reggelt! – fütyül a rigó!
Pacsirta dalolja: – Vígan élni jó!
Madarak dalára ébred a világ,
Harmatcseppben fürdik minden kis virág.
Hallgasd csak a füttyöt, élvezd a zenét,
te is vedd magadra az élet örömét!
Arcodra mosolyt csal, s ha megfigyeled,
a természet játszik ily módon veled.

Reggeli ébresztő, csodás zeneszám,
madarak varázsa köszönt le reám,
hallgatom, s a kedvem általa vidul,
ahogy a természet éled, kivirul.

Ő a tanító mesterem, Ő tanít meg élni.
Tőle tudom: – a világtól, nincsen okom félni!
Ha a szeretet vezérel, azt is kapom vissza.
Kicsi szívem, ezt a tudást, mint a vizet issza!
Nem akarok megfelelni, s nem várok el semmit!
Egy vagyok a teremtőmmel, megtanultam ennyit.
Vágyaimmal én teremtek, alkotok világot,
álmaimból, éppen ezért, egyre többet látok.
Álomból így lesz valóság, figyelem a lelkem,
s tanulok, mert egy igazán jó mesterre leltem! Aranyosi Ervin © 2015-05-27.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feljött a Nap, elmúlt az éjjel,
virágok nyílnak szerte széjjel,
amerre néz és lát szemem.

Arcomat fényben fürdetem meg,
hálás vagyok a végtelennek,
hogy élek én, hogy létezem.

Dobog a szívem, hajt a vágyam,
itt hagyom párnám, éji ágyam,
derűsen várom a napot.

Kitárom lelkem a világnak,
köszönök fűnek, s minden fának,
s mindennek, amit láthatok…

Aranyosi Ervin © 2014-03-17.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élet olyan értékes nagyra becsült kincs,
amihez fogható semmi-semmi nincs,
hisz mindent pótolhatunk, ami elveszett,
de új életet kétszer senki nem vehet.
Ezért kell napjainkat vidámabbá tenni,
s ezt a vidámságot örökjognak venni,
mert akkor lesz értelme az emberszületésnek,
ha mosolyt adunk a lélek erejének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csapjuk be egymást,hogy
szeretjük a másikat.
Utánozzuk a kézen fogva
sétáló néniket és bácsikat.
Képzeljük el milyen lenne
ha mind ez mégis megtörténne.
Például külön kéne válnunk,
s hogy szívünk csak ettől félne.
Mondjuk,hogy én kívánlak,
és Te is csak Rám vársz.

Mi van ma, mi van
ma piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz,
a második napja.
Királyné pálcája.
szálljon a házára,
ha nem a házára,
az úr asztalára

Lányok ülnek a toronyba,
arany koszorúba.
Arra mennek a legények.
sárga sarkantyúba,
levenném a süvegemet,
annak örülnétek.


Királyné pálcája,
szálljon a házára,
ha nem a házára,
az úr asztalára.
(Papp L. gy. 1958)

Mi-mi-ma-ma, mi van ma, piros pünkösd napja,
holnap lészen, holnap lészen a második napja.
András, pajtás, jól megfogd lovadnak
bokrétás száját,
zabláját.
ne tipossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát!
Adjon Isten lassú esőt,
mossa össze mind a kettőt!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 Egy halálos beteg édesanya figyeli lánya esküvőjét Skype-on keresztül.

Megható és talán ezekről is kell rájuk emlékezni.

 

Erőségük a legyőzés a rákkal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ágyunkban lassan ránk talál a reggel.
Feléled, s hosszan csörömpöl a vekker.
Ébredj, egy új nap bontogatja szárnyát,
hagyd ott az álom hullámzó óceánját!
Engedd, hogy jóság költözzön szívedbe,
ne élj többé magánytól számkivetve!
Utad jó kedv, s a szeretet kísérje,
engedd, hogy szíved szeretet fénye érje!
(Aranyosi Ervin)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.

 

Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába'.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Márk Miklós: Orgonák illata

Tavasz lett ismét,
Búcsúzik a tél,
Virágot bont a völgy,
Nem fázik, nem fél.

Orgonák illata,
Körülölel lágyan,
Pezsdül a vér, s
Nem csitul a vágyam,

Hogy kezed fogjam,
Válladra hajtsam fejem,
Szíved nyugtasson,
Minden rendben legyen.

Még távol vagy,
És neved sem tudom,
Lila orgonák varázsa,
Bódít el, s hagyom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. február 25. – Szerda

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Neked, aki ezt olvasod, legyen nagyon szép heted!
A lelkedet simogassa mindennap a szeretet!
A Te szíved is ragyogjon, boldogítson másokat!
Vidítsd fel a csüggedőket, kiknek lelke fáj sokat!
A világra megértéssel gondolj, mindig kedvesen!
Kívánd velem, a világban végre béke, s rend legyen!
Szereteted szép jeléül, öltsd magadra mosolyod,
s képzeld el, hogy rád a világ, éppúgy visszamosolyog!

Aranyosi Ervin © 2015-02-16.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság,
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy - egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.

Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább,
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvaságra ítélt lélek
Bolyong a messzi légben,
Keresi kis gazdáját,
Hogy eggyé váljanak végre.


Hitetlennek hívták régen,
A messzi Kelet szülötte.
A Mester mellett élt
S tanult meg hinni Istenben.


Sok népnek megmutatta az Utat,
Melyen a Fénybe beléphet.
India földjén, a szkítáknak
Tanította az Isteni Igéket.


De az ő szívében egy szálka
Nem engedte hogy higgyen,
Hogy feltétel nélküli legyen
Számára a Szerető Isten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tévedni emberi dolog. Szeretni, még inkább. De miért van az, hogy mégis ez a legritkább Feltesszük a kérdést: mi az hogy szeretet... mi legyen a válasz... törődni valakivel? - meglehet. Mondhatjuk még róla, érezni másnak örömét, bánatát, esetleg igyekszünk átélni ki nem mondott fájdalmát. Akadály e a távolság? Nem, semmiképp nem az. Barátok közt mindegy, mekkora az útszakasz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Négy gyertya égett az ádventi koszorún. Olyan csend volt, hogy hallani lehetett, amit a gyertyák beszéltek.

 

-Az első gyertya megpislant és elkezdte: a nevem BÉKE

"Az én lángom világít, de az emberek nem tartják be a békét"

A lángja pislákolni kezdett míg végül kialudt .

 

-A második gyertya rákezdte: a nevem HIT

"de az emberek nem akarnak tudomást szerezni semmiről, úgy, hogy hiába világítok én is"

Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A barátság, az az igaz,
Csak az a gyémánt-szeretet,
Mi a szívekre veretett.Barátság a csillag az égen,
Mely az ég dísze!
Vigyázni kell rá , hogy
Megmaradjon fénye!Jó éjszakát szép álmokat !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 18. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 16. – Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.

 

 

 

És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltünt neki a polcon fekvő öreg Biblia. 
-- Szokta olvasgatni a bibliát?--kérdezte a parasztot. 
-- Hogyne szoktam volna --felelte--, minden nap egy fejezetet Felség! 
Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne.

Hagyd a Napot az arcodon ragyogni!
A napraforgó pont ezt teszi!
Magokat érlel, gondolatban,
s a melegséget a napból veszi.
Engedd, hogy benned eláradjon,
legyen vidám és szép napod!
Hagyd, hogy a bánat meneküljön,
s érezd: – A Nap magam vagyok…
(Aranyosi Ervin)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyári éjszaka van... Egy óra negyven perc. Hűvös, már-már hideg szellő fújdogál, ennek megfelelően össze-össze rezzenek. Sétálok egy kis állomáson a Balaton déli partján. Csak néhány perc nyugalomért és magányért jöttem ki ide ilyen későn, amit részben sikerült is megkapnom, de nem volt teljes, mert az éjszakai óra ellenére elég nagy forgalom volt az állomás mellett fekvő főútvonalon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valahol a hegyek között bagoly kiáltott. Tódornak, a szénégetőnek csontos, fekete markában megmozdult a hosszú hegymászóbot, s kormos vége beletúrt a zsarátnokba. Szikrák pattannak.

 

 

 

– Ha bolondot járat velem, Istene ne legyen… – morogta sötéten, s szénporos, fekete arcában mélyek voltak a barázdák, s fenyegetőek. A másik kettő szótlanul ült mellette a rönkön.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!"

A ház ura itthon van? - kérdezték.

Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.

Akkor nem mehetünk be - felelték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

 

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 6. – Évközi 14. vasárnap

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.

Miért keresnék távoli csodákat? 
hiszen, hogy élek, maga is csoda! 
Csodálatos, hogy volt ido: nem éltem, 
csodálni ezt meg nem szunök soha. 
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, 
csoda, hogy érzek és gondolkodom, 
képzeletemben képek szárnyasodnak 
s betuhálómmal oket elfogom. 
 
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában? 
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene? 
Mért éppen én s nem o, vagy tán a másik 
e furcsa szellem titkos búhelye? 
Csodálhatnám a napot és a holdat 
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen; 
de mért szállnék a messzi csillagokra, 
hiszen csoda az én kis életem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggeli dallam hallatszik fenn magasban,
napocska vígan dalolva megy munkájára.
Kismadarak felváltó éneke, átöli a természetet.
szebbnél szebben, dalolnak, dallamukra ébredtem.

Ki az ágyból hamar gyorsan, hiszen változott a program,
kicsit később, megyek el tőletek egy időre.
Nem véletlen műve ez, Isten áldott, kegyelme,
üzenetét át adom nektek, ne féljetek drága emberek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 1. – Kedd

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre
csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót,
Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram,
ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek,
kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek.

Tudod e mi az a sziv?Egy motor mely életben tart?Nem...Annál több...Egy kincs...

Mikor kezedbe adják,boldog és büszke vagy.Vigyázol rá,de van nap, mikor érezned kell mire vágyik:Még ha nem is mondja,mert hisz és titkon remél,hogy megértik ,megérzik.
Hitet, s reményt melyet te adtál neki,ne vedd el!Ne engedd hogy magányos útra tévedjen.Becsüld meg,hisz törékeny ,sebezhető és nehezen gyogyitható.Nem szabad hogy sirni lássuk,magányosan,elveszve.Nem tudhatod milyen az,mikor vérzik,hisz nem a tiéd,csak nálad van ,mert kaptad.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. június 29. – Vasárnap, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások
Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti
kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.

 Kívánok örömet, derűt, boldogságot,
otthonodba békét, kertedbe virágot!
Fejed fölé Napot, csillag tengereket,
köréd tiszta szívű embereket!
Lábad alá utat, biztosan járhatót,
szívedbe éneket, magasba szárnyalót!
Ajkad köré mosolyt, lélek melengetőt,
múltat, jelent, jövőt, egyként szerethetőt!
Szemedbe sugaras szivárvány fényeket,
melyek megláttatják a rejtett lényeget!
Újult erőt adó öröm telt perceket
így kívánok BOLDOG NÉVNAPOT NEKED.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok.

Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok.

Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elfogadásra szeretetre ! 

Mindenki ezt akarja, mert enélkül nem lehet élni ! 
De sokszor rossz helyen keresi ! Egy másik ember által elfogadva lenni ... és ezért megpróbál mindent megtenni ! 
De lehet csak nemet kellene mondani... a másoktól való függésnek.
... és látni azt, hogy értékes akkor is ha nem akarsz megfelelni és az lenni amilyennek kellene lenni...

Talán nem vagy biztos a jövő történéseiben és ez rémiszt el. Talán aggaszt, mit gondolnak, vagy mit mondanak rólad az emberek. A félelem megbénít. Ma azt kérdezem tőletek, szerintetek van remény? Mert én mondom itt, arccal lefelé, a kezek és lábak nélküli ember. Számomra lehetetlen kéne, hogy legyen, hogy felálljak.
Ha nem sikerül és feladom, gondoljátok,valaha is felállok? Nem!!
Viszont, ha nem sikerül és újra megpróbálom? Újra meg újra? Addig amíg próbálom, mindig van lehetőség számomra felállni.

"Megtanultam, hogy a problémák helyett inkább a megoldásokra kell összpontosítani, és a bosszankodás helyett érdemesebb cselekedni. Rájöttem,ha belekezdek valamibe, érvényesülni kezd a hógolyó effektus: elkapom a lendületet, felgyorsulok, nő a problémamegoldó képességem....
A te félelmeid, a te aggodalmaid is semmissé válnak, ha átadod azokat Neki, hittel cselekszel, a megoldáson dolgozol, összeszeded magad és bízol benne, hogy az Úr megmutatja számodra a helyes utat."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre.    Ne azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám!

Isten ma is az ő nagy szeretetével hív magához minden szomjazó lelket! Ő ma is adni akar nekünk valamit. Élő vízzel akarja megitatni mindazokat, akik csak szomjaznak. Ha a testi életben szomjasak vagyunk, egész egyszerűen töltünk magunknak egy pohár vizet és oltjuk vele szomjúságunkat. Valószínűleg egyikünk számára sem túl nagy érték a víz. Hozzászoktunk, hogy megnyitjuk a csapot, és mindjárt folyik belőle. Értéke akkor nőne nagyot, ha hosszabb ideig kevés állna rendelkezésünkre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál.  Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú utad során rengeteg szép virággal találkozhatsz. A virágok koronája a rózsa. Szebbnél szebbek, ezer színben pompáznak, hívnak, csalogatnak, hivalkodnak, elkápráztatnak. Kihívóak, gőgösek, kérkedők és kényeskedők. Illegve, billegve kínálják értékeiket, mint árusok a portékáikat egy kirakatban. Az illatuk kábító, mely megszédít és fogva tart. A büszke rózsák könnyen elcsábítják az óvatlan vándort., aki nem is gondol arra, hogy a rózsa illata, a színpompás külső csupán múló mámorral ajándékozza meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HA A SZÍV SZERET , AZT KOMOLYAN KELL VENNI ! ELLENE BIZONY NAGYON NEHÉZ TENNI . 
     AZ ELTITKOLT SZERELEM , BETEGGÉ TESZ .MELYTŐL AZ ÉLETED SEMMIVÉ LESZ !
     HA MÁR VAN EGY PÁROD, ÉS MÉGIS MÁST SZERETSZ. AKKOR BOLDOG EMBER , SOHA NEM LEHETSZ .
     GONDOLATOK GYÖTÖRNEK, RÉMÁLOM, +BÁNÁS..MELYNEK 1 A VÉGE , :LESÚJTÓ CSALÓDÁS !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. június 23. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy
fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak
fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
nem veszed észre a gerendát?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.

Vannak érzések  amik csak úgy nem jönnek ki belőlem akárkinek. Nem hallhatja vagy láthatja bárki, csak az aki kezdeni is tud vele valamit. Na de ilyen aztán kevés van. Olyan, akinek meg merem nyitni a szívem anélkül, hogy attól kellene rettegnem kihasználja és igy sérüléseket okozhat bennem. A lelkemben. Ilyet csak az őszinte embereknek tudok adni, azoknak, akiken semmiféle görcsösséget sem látok. Olyanoknak akik nyitottak a világra és a szívüket adják, nem takargatják, kinyújtják és hagyják, hogy belenyúljak, elkapjam és addig szorítsam, öleljem magadhoz ameddig szükségét érzem.  Nekik meg tudok nyílni, ki fogom nyitni azt is amiről eddig nem is tudtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ronda Gill megdermedt, amikor hallotta 4 éves kislányát ,Desiree-t csendesen zokogni a nappaliban azon a bizonyos októberi reggelen 1993-ban.
Az apró gyermek apja egyik fényképét szorongatta, az apjáét aki ezelőtt 9 hónappal hunyt el.
-Apa. Szólt halkan a gyermek - miért nem jössz haza?
A 24 éves Rondán a kétségbeesés hulláma söpört végig.
Már az is elég fájdalom volt, hogy férje Ken nincs többé, de kislánya szenvedését már nem bírta elviselni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy diák jött az utcán szembe vélem,
A gomblyukába rózsa...
Ahogy méla mosollyal ráhajolt:
Valaki adta: sugárzott le róla.
Rózsa, illatos nyárelői rózsa...
Illatos, édes, első szerelem...
Nekem ily rózsám nem volt sohasem.
Más virágra vágytam már akkor is:
Halványabbra, illattalanabbra,
De ritkábbra, csodálatosabbra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Királylánynak kötök ma csokrot,
piros, fehér és sárga rózsát,
haldoklik a bús rózsaerdő,
elvérzik a gallyon a jóság,
piros, fehér és sárga rózsák.

Pufók, vigyorgó hold kacag fenn,
halotti árnyékok osonnak,
sápadt az éj, sápadt az arcom,
hideg szelek fújják a holdat.
Halotti árnyékok osonnak.

Haragvó rózsákkal verekszem,
és vérrel áztat száz hazugság,
cirógatnak virágos ágak,
alattomos, gonosz cicuskák,
és vérrel áztat száz hazugság.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. június 18. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat.