Az utolsó vacsora. Nagycsütörtök.

Húsvét első napjának estéjén Jézus tanítványai körében fogyasztotta el az utolsó vacsorát. Ezt az ünnepet az Úr a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte el.
   Étkezés közben "vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és így szólt:
   - Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Majd vette a poharat, hálát adott, tanítványainak adta és így szólt:
   - Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára" (Mt.

 

 

Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet Az Úr majd felszedegeti könnyeidet Megalkotja belőle a nyugalom tavát Ha belenézel, egy békés arcot látsz Félelmeidet zárd be egy dobozba Kulcsát dobd bele ebbe a tóba Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba Nem sodorhatja víz sohasem a partra Senki, ki arra jár nem találhatja meg Hisz keresve sem jutna közelebb Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja Hogy ez az a tó, a nyugalom tava.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon
..

 Pünkösd… Fényedben élek,

teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.

Füle Lajos

Be szép az ég bíborló baldachinja,

S be jó alant heverni szemlehunyva,
A csend szól, mintha hegedűhang hullna,
Hegedül a csend, hűs arany a húrja,
Hallgatja a szív, elalszik a búja,
Álmodik a szív, s az álmot nem unja.

Mindent megun a szív, szerelmet is,
Pénzt is, kacajt is, hűvös kertet is,
A bú bakján ül, mint egy bús kocsis,
És hova hajtson, nem tudja, a hűs
Estén, és elbóbiskol néha s kis
Álmok ringatják...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne keresd a kincset mélyben
a föld alatt nem leled.
Az ég felé nyújtózkodnál?
Nézd, sírnak a fellegek!

Tenger mélyére merülhetsz,
találhatsz ott gyöngyöket.
De van annál nagyobb kincs is,
víz alatt te nem leled.

Hegyek csúcsán mi megcsillan
napnak fénye jégcsapon.
Csillagok közt nem találod
s távoli bolygón, napon.

Ne keresd a kincset, itt van
a bensőnkben létezik.

A boldogság titka

Sok-sok évvel ezelőtt élt indiában egy bölcs, aki azt monta nagy titkot őriz egy varázsládikában,ami az élet minden területén sikeressé teszi és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, meg is próbálták ellopni a lákikát, de hiába.
Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével , annál boldogtalanabbak lettek,mert az irgység nem hagyta őket élni.
Így telte-multak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem várt vendég kopogtatott be hozzám a minap: földim és gyermekkori cimborám Magyarországon élő Jani fia. Nem tudtam mire vélni a látogatást, kint sűrű hó kavargott, szél cibálta a fákat. A vendég az előszobában lerázta magáról a csillogó pelyheket, még a cipőjét is levetette, aztán jött csak be a szobába. Kis csomagját, a kartondobozt azonban behozta magával.

- Hazamegyek! - mondta hosszú csend után, szinte váratlanul felcsendülő hanggal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor éntőlem egyszer kis iskolás koromban azt kérdezte öreg tanítóm, hogy mi szeretnél lenni, azt mondtam rá:

- Forintos Gyurka.

- Hát aztán miért szeretnél te Forintos Gyurka lenni, mikor te Pajor Palkó vagy? - nevetett tanítóm.

- Azért, mert engem akkor szidnak meg otthon, ha nem tanulok, Forintos Gyurkára pedig akkor haragszanak, mikor tanul.

Nem volt pedig ennek a fele se tréfa. Magam is ott voltam, mikor Forintos Gyurka eldicseke­dett az apjának a szép írásával.

Ezernyi csillag hull most az égből,
Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.
Nem is tündérek, hópihék talán.
Jeges csillagpor hull a Földre rá.

Karácsony éjjelén az ablakból látom,
Fehérbe öltözött a táj kint a határon.
Lelkem megnyugszik, s béke járja át,
Boldogan kívánok "jó éjszakát".

De a millió tündér nem alszik el,
A világ reggel békével kel.
Csillámló táncukkal szeretet szórtak,
Az emberek arcára mosolyt varázsoltak.

Maradjon ez így egész éven át,
Ne csak ha csodáljuk a tündérek táncát!

Karácsonyi érzés

Hófödte táj,
Puha varázs,
Karácsonykor a
Világ oly más!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lénárd Ágnes.

 

Visszakapni az ünnepet magát,
Újra élni a fénylő csodát.
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,
Beszívni erdő-üzente illatát.
Érezni a szeretettől meleg szobát,
Tudni odakint december havát.
Hallani a csengettyű hangját,
Édesanyám kedves hívó szavát.
Állni megilletődötten, némán,
Mint gyermekkorok karácsonyán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy magas fa legszélső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
- Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske.
- Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást! - A falevél erre sírva fakadt.
- Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ANYÁK!

Az Anyák: az élet,
Az Anyák: a lélek,
Az Anyák: a féltő szeretet,
Melyet ma már én is érzek.
Az Anyák: a könny a fáradt arcon,
A megnyugvás, túl a nehéz harcon,
Felemelkedés a kínos kudarcon!
Az Anyák: a megbocsátás, a megértés,
A meg nem válaszolt, kínos kérdés,
A leheletében nyugvó mámor,
A régmúlt, a jelen, a közel, a távol!

Párkapcsolatainkban a virág fontos szerepet játszik, főként a rózsa. Ha nem feledkezünk meg néha virágot ajándékozni szeretteinknek boldog élet  részesei lehetünk.Érezhetjük mennyire szeretnek bennünket, mert a "gondoskodás " a szerelem bizonyítéka.MIndannyiunknak megnyugvás ha harmóniát viszünk be a kapcsolatainkba.Sok sikert , kitartást, bizalmat, optimizmust és bölcsességet kivánok.Fontos számunkra a természet csendje, szépsége, környezetünk tisztasága

 

 

 

"A magányban, a betegségben, a zűrzavarban - a barátság puszta gondolata is tehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait."

Pam Brown.

 

SOK SZERETETTEL.Lilla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Mi szél hozott, kisfutár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír aranyom?
- Sárgulhat a kalapom!
- Jó a hír, jó a hír,

 

 

 

 

 

 

 

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a testem, mint víz a parttal testeddel vétkezni,
nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb,
mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a sok fájót, a múltat elfeledni,
este együtt nézni a csillagokat, ölelve álmodni,
reggel felébredve a rajtunk táncoló fénynek örülni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a csapongó széllel, mint falevél hozzád repülni,
imádott arcodon szelíd mosolyt látni,
szemedből hulló könnyeidet lágyan lecsókolni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
százszor, ezerszer is testedet kívánni,
eggyé lenni Veled végtelen órákig,
vagy összeolvadnánk az örökkévalóságig.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
szerelmed tüzében újra elhamvadni,
égő csókjaidat az ajkamon érezni,
ne engedd a testemet a kínnak gyötörni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a bántó néma csendet nevetésre váltani,
szótlan ajkamról törjenek elő szavak,
ne hagyd, hogy itt belül kicsit meghaljak.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
a szerelmünket az égre felírni, világgá kiáltani,
mint harang zúgása szívünk hangosan dobbanna,
Te vagy az életemnek egyetlen tartalma.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,
az élet rögös útján végig kísérni,
szeretnék örökké melletted élni,
ezért imádkozom Drágám, szeretlek a sírig.

Egy asszony kijött a házból,
és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron.
Nem ismerte őket.
Így szólt:
- Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek, gyertek be és egyetek valamit!
- A ház ura itthon van? - kérdezték.
- Nem - válaszolta az asszony -, nincs itthon.
- Akkor nem mehetünk be - felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki, mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A karácsony a keresztényeknél Jézus születésének emlékére ült ünnep. A XX. században világszerte a szeretet családi ünnepe.
Az ünnepet a IV. században ülték meg először. Jézus születését többféle dátumhoz kötötték, de a december 25-e volt a keresztények által legjobban elfogadott dátum. Ezzel a nappal szerették volna az addigi pogány ünnepet kiszorítani. A régi rómaiak december 17-25 között tartották a téli napfordulós ünnepüket.

A lét ősködéből született

sodró viharok csapzott árján,

árnyas sötétje ott remeg

létünk hosszú, poros útján.

Romjainkban körénk fonja

füstös indái garmadát,

álmainkban tisztán látja

szívünk minden kis parazsát.

Haldokló lelkek testtelen

szellemét kutatja szüntelen,

fényében hamvadó rettenet

lesújtja orvul a nincstelent,

Bolyongva pillog a sápadt Hold

ezüst-kék homály udvarán,

markában az élő és a holt

élet martaléka csupán.

Lángjának örvény folyamában

a lélek is reszketve felgyúl,

lényének keserű zugában

minden álom bús tűzbe fúl.

SZERETET ROBBANÁSA MANDALÁKBAN VIZIONÁLVA.

 

A LÁTVÁNYOSSÁGA PÁRATLANUL LENYŰGÖZŐ!

ÉRZÉS VILÁGA HATALMAS ÉS MINDENNÉL FONTOSABB!

MEGÉLÉSE A LEGSZEBB ÁLLAPOT MINDENKI ÉLETTERÉBEN.

 

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap -a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.

 Szelíd szerettem volna lenni,
mint margaréták kinn a réten.

 

 Tündér-fényű rózsák között.

 

A legszebb, ami leírhatatlan,ami körűlöttünk van.Ez maga a viág,benne élő csodák.